Egészen messzire nyúlik vissza ez a történet. Egy kis faluban születtem Heves megyében, ahová azokon kívül, akik ide születettek, nagyon ritkán jönnek új emberek, nem kivételek ezalól a pápák sem. Bár több mint 700 éves a falu, ezalatt egyetlenegy pápa sem akart idejönni, persze ezt a történelemkönyvek sosem említik, pedig igaz.
Sosem fogom elfeledni, hogy 1991. augusztus 20-án, kedden fél 10-kor, miközben Őszentsége II. János Pál pápa a pápamobillal körbejárt a Hősök terén, és anyukámmal és a testvéremmel találkozott, én nem voltam ott, mivel a fent említett falu egyik árkának partján játszadoztam.
A gyerekkorom után a 2016-os krakkói Ifjúsági Világtalálkozón sem találkoztam a katolikus egyház fejével, mert arra a villamosra nem szálltam fel, amelyről ő nem szállt le.
Majd 2021-ben, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson is elmaradt a találkozónk, és ezt egy igen különös véletlennek köszönhetjük, mert bár egy időben, egy városban, egy rendezvényen voltunk, de abban a pillanatban, amikor a pápa elhaladt azon a helyen, ahol én órák hossza óta álltam, épp félrehívtak a biztonsági emberek, hogy intézzem el az általam vezetett stáb belépési papírjait.
Felelőtlenül, 2023. április 28-án időben érkeztem a Szent István Bazilikához és az első sorban volt helyem, de a sors ismét kegyes volt hozzám, mert az előttem megálló rendőrségi kisbusz pont akkor takarta ki az érkező pápát, mikor ő odaért. Így ismét megtörténhetett az a feledhetetlen pillanat, hogy nem jött létre a találkozó.
2023. április 30-án, vasárnap, baráti nyomásnak engedve, átgondolatlanul ismét egy misére indultunk a Szentatyával. És bár a korábban említett faluból hajnalok hajnalán óvatlanul keltünk útra, egy rossz beengedőkapunak hála – amit előttem csuktak be és irányítottak át minket egy másik utcába – épp időben érkeztünk meg, hogy a tömeg legvégére álljunk, a nyilvános WC-k mellé, olyan srácok közé, akik arról beszéltgettek, hogy 10 perce még aludtak. Tehát ezen a szép napon sem találkoztam egyetlenegy pápával sem. Így továbbra is járhatom azon emberek kivételes útját, akik nem találkoztak Őszentségével.
A fiatalokért felelős helyettes államtitkár már nem ismeretlen követőinknek: Nagy-Vargha Zsófiát egy korábbi interjúnkban, a „Hétköznapi Hős” rovatunkban mutattuk be. Néhány hónapja a Kulturális és Innovációs Minisztérium fiatalokért felelős helyettes államtitkáraként dolgozik. Ennek apropóján ismét megkerestük, eddigi tapasztalatairól, feladatairól, valamint az előtte álló új kihívásokról kérdeztük.
Mi volt a legmeglepőbb dolog, amely helyettes államtitkárként az elmúlt időszakban ért?
Nagyon meglepő dolgok helyett inkább kellemes meglepetésekről tudok beszámolni. Mivel nem az államigazgatásból érkeztem, megengedhettem magamnak, hogy ne legyenek különösebb elvárásaim. (Nevet.) Jól esett, hogy a kollégák pozitívan fogadták az érkezésemet, az első pillanattól fogva nyitottak voltak. A Kulturális és Innovációs Minisztérium egy új minisztérium, hét nagy szakterülettel; új a miniszter, és én is új szereplő vagyok. Nagyon pozitív, hogy közvetlen és állandó a kommunikáció a vezetők, kollégák között.
Hogyan tudnád összefoglalni a kívülállóknak azt, hogy mivel jár a pozíció, amelyet elvállaltál?
Három fontos terület tartozik a helyettes államtitkársághoz: a fiatalokért felelős szakterület, a tehetségügy és az önkéntes ügy. Mindegyik területen vannak tartalmi és operatív, vagyis technikai feladatok. A fiatalokat támogató intézkedések, például a 25 év alattiak személyijövedelemadó-mentessége, az ingyenes KRESZ- vagy nyelvvizsga mind hozzánk tartoznak. A jogszabályok előkészítésén túl az intézkedések kommunikációja, láthatóvá tétele is a feladatunk. Folyamatos az együttműködés és az egyeztetés a fontosabb ernyőszervezetekkel, társtárcákkal, civil partnerekkel. Eközben igyekszem a lehető legtöbb szakmai programra, találkozóra szóló meghívásnak eleget tenni, nem csak annak érdekében, hogy minél hamarabb megismerjem a terület fontos szereplőit, hanem azért is, hogy a fiatalok részéről érkező felvetéseket, javaslatokat, észrevételeket be tudjuk építeni a munkánkba. Emellett nagy és hálás terület a tehetséggondozás, számos kiváló programmal és kezdeményezéssel. Csak párat említve: évente több százezer gyermeket érünk el a Nemzeti Tehetség Programon belül ösztöndíjakkal, tanulmányi versenyekkel, mentorprogramokkal, képzésekkel, szakmai tanácsadással. 42 köznevelési intézményből álló úgynevezett Minősített Tehetséggondozó Műhely-hálózat jött létre az elmúlt években, ennek köszönhetően a tehetséges diákok a saját iskolájukban, saját tanáraiktól kapnak plusz lehetőséget arra, hogy fejlődjenek abban, amiben igazán jók. Minden évben kiemelt figyelmet kapnak a tehetséggondozás területén tevékenykedő pedagógusok is, az ő munkájukat a „Bonis Bona” díjjal ismerjük el. A Snétberger Zenei Tehetség Központ programja révén pedig évről évre hátrányos vagy halmozottan hátrányos, főként cigány fiatalok kapnak zenei képzést a Snétberger Ferenc világhírű gitárművész által vezetett központban. Sikeres a „Start” ösztöndíjprogramunk is, amellyel a fiatalok vállalkozási képességeit segítjük kibontakozni: innovatív ötleteikhez anyagi és szakmai támogatást is kaphatnak. A munkánk másik nagy szeletét a nemzetközi ifjúságpolitikai feladatok teszik ki. 2024-ben Magyarország ismét az Európai Unió soros elnöke lesz, és a tervek szerint az elnökség programjában szintén megjelenik majd az ifjúságpolitika. Erre kiemelten készülünk.
A 2022-es év pedig az Ifjúság Európai Éve. A tematikus évet idén éppen azért hirdették meg, mert a koronavírus okozta bezártság miatt Európa-szerte mindenki azt látta, hogy a fiatalokra külön fókuszt kell irányítani, hiszen a lezárások sok lehetőségtől fosztották meg őket. Ezért az Ifjúság Európai Éve róluk szól.
Ennek keretében itthon számos program valósult és valósul meg a Nemzeti Ifjúsági Tanács gondozásában.
Korábban voltak politikai ambícióid?
A politika, a közélet iránti vonzódás már középiskolás korom óta jelen van az életemben. Emlékszem, 2002-ben nem tudtam szavazni, mert néhány hónappal később töltöttem csak be a 18. életévemet. Rossz érzés volt, hogy néhány osztálytársam már szavazhat, én pedig még nem. Később, mikor pályaválasztás előtt álltam, már határozottan megfogalmazódott bennem: politikával, ezen belül pedig politikai újságírással szeretnék foglalkozni. Soha nem gondolkodtam pozíciókban, viszont bármilyen feladatot kaptam eddig az életemben, abba rögtön beleálltam. Visszatérve az eredeti kérdésre, ha nem kerestek volna meg, magamtól valószínűleg eszembe sem jut, hogy helyettes államtitkár legyek. (Nevet.)
Egy késő nyári délutánon nagyon jót beszélgethettem az idei Forráspont – Örömre hívtál rendezvény egyik előadójával, Ivicsics Borival. Jobban megismertük őt, mint egy több ezer fős rendezvényen. Tarts velünk egy jó beszélgetésre!
Te cigiztél valaha?
Nem. Miért?
Mert a hangod olyan rekedtes. Miért nem?
Testi adottság a rekedtes hang. Amúgy a cigizést hülyeségnek tartom. De öngyújtót tudok gyújtani.
Wow. Az menő, az még nekem se megy mindig. Kérlek mesélj nekem, mik történnek most az életedben?
Most kerültem új munkahelyre, úgyhogy minden megváltozik. Eddig részmunkaidőben dolgoztam és nagyon szabadon éltem, mellette rehabilitációs szakmérnöki képzésen is tanulok. De most teljes munkaidőben dolgozom a BKK-nál, aminek köze van a szakmámhoz – ugyanis közlekedésmérnök vagyok. Fontos nekem mint fogyatékkal élőnek, hogy tegyek a társadalmi befogadásért.
BKV-zni szeretsz?
Vezetni jobban szeretek.
Nem rossz itt Pesten dugózni?
De, de az például jó, hogy ingyen parkolhatok.
Tényleg, az tök jó. Nem gondolkoztál még azon, hogy taxizz?
Szeretnének az utasok, főleg, amikor beszállnak és meglátják, hogy nincs kezem. (Nevet.)
Hogyan indexelsz?
A fejemnél van a kapcsoló.
Bevallom, meglepett, amikor először megláttam egy facebook posztodat, amiben éppen egy esküvőn DJ-zel. Én elsősorban filmesként ismertelek, de ezek szerint van egy ilyen oldalad is?
Szerencsésnek mondhatom magam, mert azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Főállásban vállalkozom, sokan filmeket készítő rendezőként ismernek, azonban való igaz, van egy másik énem is, ha lehet így mondani. DJ-ként is szoktam tevékenykedni itt-ott.
Itt-ott? Ezt fejtsd ki bővebben!
Gyakorlatilag mindenhol, ahova felkérést kapok. Nagyon sok esküvőm van, amit hála Istennek szeretek is csinálni. Jó érzés részese lenni egy-egy ilyen meghatározó pillanatnak. Ezen kívül sok rendezvényre hívnak, de klubokban is szoktam játszani.
Na meg persze ott vannak a Heaven’s Garden bulik is. Na igen!
Ez szinte már annyira alap, hogy el is felejtettem mondani. De valóban, tulajdonképpen az egész DJ “karrierem” onnan indult, hogy kamaszkoromban elkezdtünk bulikat szervezni, akkor még Gödöllőn a helyi katolikus közösségben. Rendkívül hálás vagyok, mert fiatal éveimet ebben a nagyon jó alapokat adó keresztény közösségben tölthettem el, ami a mai napig meghatároz. Néhányan elkezdtünk azon gondolkodni, mit tudnánk mi adni ennek a közösségnek? Kiderült, hogy sok fiatalnak lenne igénye kultúrált és felszabadító szórakozási lehetőségre. Akkoriban volt egy kis klubunk a Gödöllői Kastély egyik hátsó részlegében, így arra gondoltunk lehetne tartani ott néhány bulit a közösség számára. Így indultak el az első ShoeShine bulik Gödöllőn 70-80 fővel. Aztán híre ment és hirtelen nagyon sokan lettünk egy-egy ilyen buliban. A környező kisebb településekről is elkezdtek “szivárogni” az emberek és lassan már nem fértünk be a helyre.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics