Arra kértek, hogy írjak valamit róla. Mármint a Galgásról. Hogy írjak a tapasztalataimról, az emlékekről, az érzéseimről… Szívesen vállaltam, persze, csupán nem tudtam honnan is kezdhetném. Hogy egy cikkben leírjak mindent arról a csodálatos négy napról? Lehetetlen. Hiszen annyi minden kavargott bennem, megannyi élmény és mind-mind csupa értékes és felejthetetlen mozzanat volt, és egyiket se szándékoztam mellőzni. De aztán valami elindult…
Mindegyik tábor különleges. És mindegyik másért vált fontossá az életemben. Az emberek, akiket megismertem rengeteg pluszt adtak; fantasztikus barátokra leltem, egy irigylésre méltó közösség tagja lettem és valójában itt váltam érzelmileg is felnőtté.
A tavalyi Galgás óta sokszor felemlegettük, milyen jó is volt s már alig vártuk, hogy újra nyár és tábor legyen. A mostani kis együttlét nem csupán azért is volt különleges, mert idén ünnepeltük az ötödik születésnapunkat, hanem abból az okból kifolyólag is, hogy új vezetőket kaptunk. Pálúr Szabina és Lukács Lilla sokáig terelgették rendkívüli módon útjainkat a Galgamente falai közt s azon túlra is kiterjedően, ám most két másik hölgyet neveztek ki posztjaik betöltésére. Így esett meg, hogy Valcsák Réka és Varga Ilona kapta e megtisztelő, ám korántsem egyszerű feladatot. No, de térjünk is a tárgyra.
Hamar eljött az augusztus és lázasan készülve teltek el az első napok, hisz 6-án már kezdődött is a Kistestvérek elő-tábora. Itt előkészítettük a terepet a táborlakók részére, mind fizikailag, mind lelkileg. A fiúk gyönyörűen megtisztították a lenti gazos részt, így lett focipályánk, a lányok pedig általában a benti részben sürögtek-forogtak. Majd következett a programok átbeszélése s az ehhez kapcsolódó feladatok kiosztása. Öten csatlakoztunk bojtárként a már amúgy is népes csapathoz, ezért tán joggal izgulhattunk azon, vajon mi leszünk-e többen, avagy a táborozók. Ám Istennek hála, alaptalannak bizonyult e feltevésünk és a létszámunk közel százra duzzadt a többiek megérkeztével. Friss húsként egy hangyányit tartottam a KT-ságtól, de amint előre is sejtettem, bizony pozitívan kellett csalódnom. Egy rendkívülien együttműködő,hatékony, néha kicsit bizonytalan, de végül mindent precízen megoldó társaságba kerültem, amiért azóta is nagyon hálás vagyok.
A táborban készült fotókat itt találod.
Elérkezett a várva-várt szerda és elözönlötték a kertet a különböző helyekről érkezett vállalkozók. Voltak Hatvanból, Kartalról, Sülysápról, Budapestről, Veresegyházról, Szadáról, Gödöllőről és még egy halomnyi helyről, remélem nem senki sem bánja, ha nem sorolom fel mindet. Nagyon nagy öröm volt számunkra, hogy egyre inkább terjed a hírünk, aminek köszönhetően egyre több helyről vonzzuk a fiatalokat. Emberhalászok is ellátogattak hozzánk, akiket annak ellenére, hogy számunkra teljesen ismeretlenül sétáltak be közénk, a végén nagyon jól beilleszkedtek közénk, reméljük, máskor is ellátogatnak hozzánk. A regisztrációkat követően megindultak a sátorállítás könnyűnek vélt, de néha apró akadályokba ütköző folyamatai, ami persze a megfelelő hely kiválasztásával kezdődött (melyekért akár vérre menő harc is dúlt). Ezekkel a pillanatokkal nyílt meg a 2012-es Galgamenti tábor.
A program feszítettnek bizonyult, mivel a máriabesnyői búcsú miatt az utolsó napon, ami Vasárnap lett volna, már nem maradhattunk, így az öt napra tervezett programot négy napra kellett besűrítenünk. Természetesen nem jelentett valódi akadály ez a kis megkurtítás, hisz minden ugyanúgy belekerült a napirendbe, ahogyan azt terveztük.
Táborunk témája a hit volt. Minden napra volt ezzel kapcsolatos igénk és egy-egy mottónk. Hitünk örömhír, hitünk szabadság, hitünk igazság valamint hitünk ragadós voltak a napi témák, melyeket a kiscsoportos beszélgetések során fejtettünk ki és vitattunk meg. Pálúr Szabina jóvoltából egy a négy nap mindegyikére szétosztott mesének az előadását láthatták a táborlakók. Jókat sportoltunk, a méta és a röplabda mellé a foci is csatlakozott sokak legnagyobb örömére. Közös játék is volt, különböző ügyességi és csapatjátékok színesítették napjainkat. Finomakat és rengeteget ettünk, amiért nagyon hálásak vagyunk drága konyhásainknak és a beszállítóknak. Köszönjük! Testünk figyelmes ápolása mellett igyekeztünk lelkünket is ugyanolyan lelkesedéssel ápolni. Szerintem ez sikerült is. Nem is akárhogyan! Naponta meghallgattunk egy-egy tartalmas előadást a napi témáról, ezeknek segítségével jobban megérthettük hitünk alapjait. Szerencsénkre velünk volt Laci atya(majd később más atyák is), így minden nap részt vehettünk szépséges, gitáros Szentmisén, ami sokat segített lelki fejlődésünkben. Az első esti éjszakai misét gregorián dallamok kísérték, s ez igazán különössé tette az amúgy is egyedülálló eseményt. A második nap délelőttjén lehetőségünk nyílt a gyónásra, amit bűnbánati ráhangolódás segített. Este közbenjáró imával folytatódott a lelki napunk. Több kis csoport alakult ki, akik a kért szándékainkat imába foglalva közvetítették az Úristen felé.
Utolsó este a színes esten minden kiscsoport előadott egy a tábor történéseiből ihletődött rövid darabot, mesét, éneket. Jubileumi ünnepet ültünk, mivel ez volt az ötödik tábor az újraindulás óta. Nagy megtiszteltetés volt, hogy köreinkben megjelent két régi Galgás testvér is, akik tanúsították, hogy a már 1993 óta létező Galgamenti Ifjúsági Nagyboldogasszony Közösség igen sokra hivatott. Köszönjük szépen, hogy velünk ünnepeltek! Az ünnep koronájaként születésnapi tortát hoztunk be, mi, akik 1993-as születésűek vagyunk, akárcsak drága közösségünk is. Ezután hatalmas megtiszteltetés volt Szigeti atya mesélt nekünk a Galgamenti Közösség létrejöttéről, majd egy csodálatos Szentmisét mutatott be, melyen pár szülő és a régi Galgás testvérek is részt vettek. A nap zárásaként táncházban mutathattuk meg tehetségünket és élvezhettük a moldvai tánc nyújtotta örömöket.
Szombaton akadályversennyel buzdítottuk a táborlakókat az egészséges életmódra, amit nagyon ügyesen és kreatívan teljesítettek is. Büszkék vagyunk rátok! A megszokottól eltérően nem Máriabesnyő, hanem a gödöllői Szentháromság templom volt a kitűzött cél, ahol is egy gyönyörű záró mise fogadta az oda érkezőket. Majd záró akkordként megtörtént a zászló levonása (amit ugye a nyitó misén vontunk fel).
Mindig nehéz szívvel búcsúzok, de ez a fajta búcsúzás boldogságot is hordoz magában. Mert tudom, hogy még találkozunk, és, hogy ami itt történt az örökre szóló Krisztus melletti elköteleződét jelent, remélhetőleg még nagyon sokáig ezzel a közösséggel.
Köszönjük az atyáknak, hogy ápolták a lelkünket, egyengették útjainkat, köszönjük mindenkinek, aki részt vett és segített ebben a táborban és végül, de nem utolsósorban a két új vezetőnek az önfeledt munkájáért és odaadásukért. Remélem, hogy közösségünk jó szokásához híven az elkövetkezendő években is gyarapszik, és egyre inkább összekovácsolódik, hogy Jézus Krisztusban valódi egységre leljünk.
Táborunkat az Emberi Erőforrások Minisztériuma Támogatta
