Milyen „élmény” kell ahhoz, hogy végre „felébredjünk”? …és végre rendbe tegyük dolgainkat
A napokban halálra gázolták egyik barátom lányát a zebrán. Döbbenet, fájdalom, értetlenség. Ezernyi kérdés vibrál bennünk? Hát ennyi az élet? Velünk is megtörténhetett volna? Hogyan is van ez? Szökőár a Fülöp-szigeteken. Ezrek meghaltak, eltűntek, százezrek fedél nélkül maradtak. A családban gyász van. Valaki „elment”. Nélküle kell tovább élni. Egyszer én is elmegyek? Egyik barátomnál megállapították a gyógyíthatatlan betegséget. Mennyi ideje van még hátra? Hogyan fogadja ezt a tényt? Hogyan rendezi el a dolgait?
Szükségünk van időnként olyan figyelmeztetésekre, amelyek nem „kényszerítenek”, mégis kijózaníthatnak. Számomra ilyen „alkalom” minden „Advent”. Számot vetni az életünk lehetőségeiről és felelősségéről. Ez a bölcsesség.
Mindnyájan tudjuk, értjük, hogy az élet ajándék, csodálatos lehetőség, de ugyanakkor felelősség is. Nem minden mindegy.
Sok évvel ezelőtt olvastam egy mondatot, amely így hangzik: „Igyekezz úgy élni, ahogy gondolkodol, mert különben észrevétlenül úgy fogsz gondolkodni, ahogy élsz.” Könnyen becsapjuk magunkat.
Advent a teljes élettel szembesít bennünket. Mi keresztény emberek, hittel gondolunk az ajándékba kapott kész világra, de az élet időbeli, véges voltára is.
Tudom, hogy egyszer én is meghalok. Osztálytársaim, barátaim, rokonaim közül már sokan elmentek. Nem akarom magamat becsapni. Mennyi van még hátra?
Talán négy hét Karácsonyig? Mi lenne, ha úgy tölteném el ezt a négy hetet, mintha ez lenne az összes lehetőségem? Talán figyelmesebb lehetnék a családtagjaimhoz, önzetlenebb, nagylelkűbb? Sok jót tehetnék másokkal. Mire várok? „Amit megtehetsz ma …” Észreveszem mindazokat, akiknek gondjuk van. Lakáshitelesek, munkanélküliek, betegek, csalódottak, hátrányos helyzetűek? Ismerőseim! Ezért vagyok itt, hogy a lehetőségeim szerint segítsek! Másnak nincs értelme.
Hívő emberként vallom, hogy Isten örök életre hívott Jézus Krisztus által, aki értem született erre a világra. Meghalt értem, de feltámadt. Szeret engem.
Szent Ágostontól való ez a mondat: Ha szeretjük Őt, miért félnénk a vele való találkozástól? Advent annyit jelent, mint Úrjövet. Eljön értünk. Várjuk Őt!
Milyen szép lehetne a következő hónapunk, ha felnőtt hittel tekintenénk a jövőbe! Milyen szép lehetne az életünk, ha Isten ajándékozó szeretetét felfognánk és követnénk! Szabadon és nagylelkűen.
Áldott adventi időt!
Beer Mikós püspök
Vác Online
