Általában…
A budapesti élő rózsafüzér zarándoklat kilenc egyidejű gyalogos zarándoklatból állt, érintve a városszéli plébániákat, kegyhelyeket, természeti és kulturális értékeket. A szakaszok kb. 20 km hosszúak voltak.
Miért fontosak a zarándoklatok?
Mi a zarándoklat üzenete?
(a felsőbb szervezők)
…pisztollyal lőttek ránk…
A Szűzanya, látva, hogy milyen sokan eljönnek erre az eseményre, az örömtől és a meghatottságtól könnyeit hullatta a nap elején; esett az eső. Aztán Égi Édesanyánk boldogsága még nagyobb lett, mikor látta, hogy szívvel-lélekkel zarándokol az a több, mint 300 fő Máriabesnyőtől Fótig; ránk mosolygott és a Nap sugaraival ölelt bennünket. Fiatalok és idősek is egyaránt fontosnak éreztük, hogy tegyünk valamit hazánk és fővárosunk erkölcsi megújulása érdekében. Együtt voltunk, énekeltünk, imádkoztunk, beszélgettünk. Éreztük, Jézus is köztünk van, Ő is vágyik arra, hogy az emberek gyújtsák meg a fényt a sötétségben. Több helyen megálltunk, ahol szeretettel fogadtak bennünket az ottlakók: Máriabesnyő, Premontreiek, Kastélytemplom, Mogyoród és Fót (illetve Kerepes, mert a csapat kisebb része Mogyoródtól Kerepesre ment.)
Sajnos nincsenek megfelelő szavak arra, hogy le tudjam írni nektek pontosan, milyen is volt ez a szombat. Egy hatalmas csoda. Teli kegyelmi ajándékokkal.
Köszönjük Laci atyának és a többi szervezőnek, mellettük pedig Teremtő Atyánknak és a Boldogságos Szűznek, hogy lehetőségünk volt ilyen formában is tenni a megújulásért.
Bízom benne, hogy a bűn falai – imáink hatására – leomlanak, és egy új, szeretetteljes világban élhetünk majd.
Ja, és hogy a címben olvasott lövöldözés hogy is történt… Nem kell megijedni. Csak kipróbáltam azt a trükköt, amit a bulvársajtó szokott alkalmazni. Ferdítés némi igazsággal, de azért mégse úgy, és egyébként is, bolhából elefántotJÚtközben találkoztunk három kisfiúval, akik épp vizipisztolyoztak. És valószínűleg látták, hogy milyen melegünk van, ezért ránk is lőttek egy jó adag vizet. No, csak ennyi. Remélem így mindenki végigolvastaJ
Máthé Ági
...Énekeltünk, dalolásztunk, ha esett, ha fújt, mentünk...
Ha valaki azt kérné, hogy röviden foglaljam össze, hogyan is zajlott az Élő Rózsafüzér Zarándoklat körülbelül ezzel a pár szóval is élhetnék. Ámbár meg kell hagyni, ha csupán ezekkel a szavakkal jellemezném az eseményt, sajnos a közelében sem járna a hallgató, vagy olvasó annak a "valaminek", amit mi ott, zarándokok átéltünk, megtapasztaltunk.
Mikor felkeltem aznap a reggel súlyával vállamon, hogy is mondjam, nem voltam túl lelkes, hogy most nekem zarándokolni kell mennem, gyalog. Egy ilyen kérdés komoly döntési szituációt teremt egy magamfajta informatikusnak. Sőt, a tudat, hogy délután valahol Fóton kell kikötni, hát nem fokozta az élményt. Végül csak sikerült, elindultunk. A Püspök atya áldását adta ránk –ebből, már baj nem lehet- és a vártnál sokkal nagyobb létszámú zarándokcsapat útnak indult Máriabesnyőről. A dolog jelenség jellegét sikeresen fokozta egy „szolid” teljesítményt képviselő hangágyú, melyből felváltva szóltak ifi énekkarunk csodás hangjai, illetve kissé „AC/DC–sen” Vargáék Tamásának gitárja.
De a viccet félretéve, ami még a gitár hangját is felülmúlta: Nagyon jól esett emberekkel együtt, társakkal együtt sétálgatni egy parkban, vagy akar egy zsúfolt utcán és szívből hirdetni, azt az örömöt, mely Jézus szeretetéből fakad. Ha hiszed, ha nem ott volt közöttünk, még akkor is, ha akkor találkoztál a zarándoktársak többségével életedben először. Legyen az egy kedves mosoly, vagy legyen, egy finom szendvics, melyet inkább odaadsz a melletted ülőnek (sétálónak).
bazsik
