SZERETET NÉLKÜL
A kötelesség szeretet nélkül kedvetlenséget támaszt.
A felelősség szeretet nélkül kíméletlenséggé fajul.
Az igazságosság szeretet nélkül nem más, mint keménység.
nevelés szeretet nélkül ellenkezést vált ki.
A bölcsesség szeretet nélkül ravaszságot szül.
A kedvesség szeretet nélkül képmutatás.
A rend, szeretet nélkül aprólékosság.
A tapasztalat szeretet nélkül önteltség.
A hatalom szeretet nélkül kevélységet szül.
A birtoklás szeretet nélkül fukarsággá válik.
A hit szeretet nélkül az elkerülhetetlen végzet hiedelmének szintjére süllyed.
AZ ÉLET SZERETET NÉLKÜL TELJESEN ÉRTELMETLEN.
( J. MACHALKE)
Egy hölgy egyszer betévedt egy boltba a férjével, ahol szebbnél szebb dolgokat lehetett venni. Meglátott egy nagyon szép teáscsészét. Amikor felvette a kezébe, nem győzte dicsérni a férjének.
Ekkor hirtelen a teáscsésze megszólalt: „Te ezt nem értheted! Én nem voltam mindig egy teáscsésze és ennyire szép. Kezdetben csak agyag voltam, amire sokan idegenkedve néznek, de a készítő mester egyszer csak megfogott és elkezdett formálni. Én kiáltoztam, hogy hagyjon békén! De Ő tovább formált. Azután betett egy forró kemencébe. Üvöltöttem, hogy azonnal vegyen ki, mert szörnyű volt odabent, de Ő csak annyit mondott, hogy még nem! Egy idő után pedig kivett és elkezdett kifesteni, de én megint csak tiltakoztam, hogy hagyjon békén. De ismét visszatett a kemencébe ahol még forróbb volt a levegő, mint előtte. Megint csak kiáltoztam, hogy vegyen ki. Úgy éreztem, ezt már nem élhetem túl! Amikor pedig már feladtam volna, hirtelen nyílt az ajtó és a Mester kivett a kemencéből.
Feltett egy polcra és egy óra múlva visszajött egy tükörrel. Elém tartotta és azt mondta: „Nézz bele!” Alig hittem a szememnek: De ez gyönyörű, én nem lehetek ilyen szép! Erre a Mester azt mondta: „Azt szeretném, hogy emlékezz erre. Tudom, hogy fájt, amikor formáltalak, és amikor a kemencébe tettelek és azt hitted egyedül vagy. De én akkor is szemmel tartottalak. A festés után, ha nem teszlek téged vissza, akkor nem maradnál ilyen szép. Így végül olyan lettél, mint amilyennek terveztelek! Ennél szebb nem is lehetnél! Bár nem hitted volna, hogy ilyen gyönyörű is lehetsz, én átformáltalak, és ilyenné tettelek, hogy gyönyörködjek benned!” Erre, ahogy láttam magam a tükörben így feleltem: „Köszönöm Mester, Köszönöm!”
A mi életünk is ilyen. Isten az, aki formál minket, és ha hagyjuk, akkor olyanokká lehetünk, mint amiről még álmodni sem mertünk volna!
„Aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust”
– Galgamenti ifjúsági találkozó Gödöllőn –
A 2008-as év első galgamenti ifjúsági találkozójának házigazdái mi voltunk, a Szentháromság templom ifjúsági csoportjainak tagjai. Február 23-án, szombaton, körülbelül 130-an jöttünk össze, hogy egy krisztusi közösséget alkossunk.
20 évvel ezelőtt a Tápió mentén alakult ki egy közösség, akik találkozók illetve táborok alkalmával találkoztak és gazdagodtak lelkiekben. Aztán igény merült fel, hogy a váci egyházmegyében több ilyen régió alakulhasson, és így, a tápiós régió kialakulása után 5 évvel a szervezők és Keszthelyi püspök atya által létrejött a tiszamenti és galgamenti régió. Mára már beszélhetünk ipolymenti-, észak dunamenti-, és dél dunamenti ifjúsági közösségekről. Farkas Laci atya, aki 4 évig volt gödöllői káplán, tavaly augusztustól ifjúsági referensként járja a településeket, szívén viselve az ifjúság és a régiók sorsát. Fontosnak érzi, hogy azon települések fiataljai, akiket nem fognak össze egy közösségbe, ők is megtapasztalják legalább ezeken az alkalmakon, milyen is együtt lenni hasonló korú ifjakkal Krisztusban. A szombati találkozót megelőzött egy előkészületi megbeszélés, ahol a települések egy-egy képviselői vettek részt, hogy megbeszéljük a programot és a szolgálatok vállalását.
A hittanokon közösen imádkoztunk, hogy az Úr áldása legyen az összejövetelünkön. Dicsőség Neki!
A bemutatkozás után Borbáth Péter, a szadai ifjúsági közösség egyik tagja tartotta az előadást a Szentlélek közreműködésével. A téma a Szentírás volt. Ezután a kiscsoportos beszélgetésen folytatódott a téma boncolgatása. Közös ebéd majd a péceliek szervezte délutáni játék után énekpróba és a fótiak által vezetett Szentségimádás volt. Közös együttlétünket gitáros szentmisével zártuk, amelyet Farkas Laci atya celebrált.
Köszönjük mindazoknak, akik részt vettek ezen a találkozón, és külön köszönet azoknak, akik szolgálatot vállaltak.
A következő galgamenti találkozó április 19-én lesz Csömörön. Az előkészítő megbeszélést március 30-án tartják. Minden érdeklődőt szeretettel hívnak!
Minden nap volt elmélkedés (ezen belül tanúságtételek), elcsendesülés, amelyben jobban az Úrra tudtunk figyelni, csoportbeszélgetés és persze a játék illetve a sport sem maradt el.
Nagy öröm volt számunkra, hogy mindenki letette bűneit, és így együtt részesülhettünk abban a szentségben, amely a legnagyobb titok számunkra. Mindannyian részesültünk Krisztus szent testében (és vérében). Így váltunk élő tabernákulummá, és éltünk úgy, mint egy igazi krisztusi közösség.
Volt akadályverseny is, amelyben Szent Pált követtük az útján (pl.: Damaszkuszba, Arábiába). Pálhoz hasonlóan, nekünk is meg kellett küzdenünk sokféle akadállyal, de közösség erejét megtapasztalva még akkor sem adtuk föl, mikor összekötözött lábban kellett másfél kilométert haladnunk a faluban. (Biztos vagyok benne, hogy a falubeliek minket így látva, soha nem fognak elfelejteni bennünketJ.)
A csütörtöki napon célként Ipolytarnócot tűztük ki, ami Pilinytől 17 kilométerre található. Szent Pálnak is mindig akadtak segítői, az Úr folyton gondoskodott róla. Ezt mi is megtapasztaltuk; két traktorral szállítottak fel bennünket a dombok közé, hogy onnan a fennmaradó pár kilométert magunk tegyük meg. Az útközben mindenkire mosolyogva köszöntünk és integettünk, ezzel is gyakoroltuk apostolkodást. Ipolytarnócon több millió éves (láb)nyomokat láthattunk.
Az este folyamán a csoportok vicces előadásokkal örvendeztették meg egymást. A záró szentmise csodája pedig az volt, amikor Laci atya azt mondta, hogy az lesz az evangélium, ahol ő épp kinyitja. És mikor kezdte olvasni, hogy Jézus hogyan választja ki apostolait, akkor már tudtam, hogy az Úr újabb csodájával ajándékozott meg bennünket. Nekünk is küldötteknek, vagyis apostoloknak kell lennünk.
Köszönöm ezt a négy napot, amely során bepillanthattam a Mennyországba. Az Úr minden pillanatunkat megáldotta. Nem volt senkivel semmi gond. Nagyon segítőkész, értékes embereket ismerhettem meg, és kérem az Urat, hogy áldja meg életük minden pillanatát és segítse őket az apostoli munkájukban!
Dicsőség Neked Uram!
Máthé Ági
Újabb témával folytatódott a héten a Péter atya által eltervezett felkészítés a nagybetűs életre, a házasságra és a családalapításra. Először egy szomorú, sajnos nem hétköznapinak mondható esetet mesélt el az atya egy olyan élettársi kapcsolatban élő párról, akik féléves ismeretség után költöztek össze és vállaltak gyereket. A szülés után az apa az ivásban és a szerencsejátékban „kereste magát”, lassan végleg kilépve a kapcsolatból, magára hagyva az anyát és a gyereket.
Nem ritka ez a példa, sokan választják ezt a lazább és felelőtlenebb módját az együttélésnek, de a „lakva ismeri meg az ember a másikat” közmondást sajnos nem erre találták ki. Egyetlen szó hiányzik ezekből a kapcsolatokból, az alap,ami nélkül kártyavárként omlik össze az első, nem is túl nagy teher alatt.
Érettség. És hogy mit is jelent ez: kiforrott értékrend, és annak a követése. Nem hangzik túl bonyolultan, de honnan tudhatjuk ,hogy megvan ez bennünk, hogy biztos alapot jelent e, hogy tényleg ez a kulcs. Ha van egy kapcsolat, az egyik fél érett a másik még nem; egy fához és a rajta felfutó borostyánhoz lehet hasonlítani őket. A fa biztos támaszt nyújt a borostyánnak, látszólag segíti a növekedését. De az első erősebb vihar ledönti a fát, és magával rántja a borostyánt, és utána nincs semmi amire újból építeni lehet. Két érett ember házassága két erős fa, ami kölcsönös támaszt és erőt jelent.
Rajtunk múlik, hogy éretten, önzetlenül oda tudjuk adni magunkat az Úrnak, hogy ajándékok lehessünk annak akit szeretünk.
A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát,
és nem vesz el semmit, csupán önmagából.
A szeretet nem birtokol, és nem birtokolható.
Mert a szeretetnek elég a szeretet.
Általában…
A budapesti élő rózsafüzér zarándoklat kilenc egyidejű gyalogos zarándoklatból állt, érintve a városszéli plébániákat, kegyhelyeket, természeti és kulturális értékeket. A szakaszok kb. 20 km hosszúak voltak.
Miért fontosak a zarándoklatok?
Mi a zarándoklat üzenete?
(a felsőbb szervezők)
…pisztollyal lőttek ránk…
A Szűzanya, látva, hogy milyen sokan eljönnek erre az eseményre, az örömtől és a meghatottságtól könnyeit hullatta a nap elején; esett az eső. Aztán Égi Édesanyánk boldogsága még nagyobb lett, mikor látta, hogy szívvel-lélekkel zarándokol az a több, mint 300 fő Máriabesnyőtől Fótig; ránk mosolygott és a Nap sugaraival ölelt bennünket. Fiatalok és idősek is egyaránt fontosnak éreztük, hogy tegyünk valamit hazánk és fővárosunk erkölcsi megújulása érdekében. Együtt voltunk, énekeltünk, imádkoztunk, beszélgettünk. Éreztük, Jézus is köztünk van, Ő is vágyik arra, hogy az emberek gyújtsák meg a fényt a sötétségben. Több helyen megálltunk, ahol szeretettel fogadtak bennünket az ottlakók: Máriabesnyő, Premontreiek, Kastélytemplom, Mogyoród és Fót (illetve Kerepes, mert a csapat kisebb része Mogyoródtól Kerepesre ment.)
Sajnos nincsenek megfelelő szavak arra, hogy le tudjam írni nektek pontosan, milyen is volt ez a szombat. Egy hatalmas csoda. Teli kegyelmi ajándékokkal.
Köszönjük Laci atyának és a többi szervezőnek, mellettük pedig Teremtő Atyánknak és a Boldogságos Szűznek, hogy lehetőségünk volt ilyen formában is tenni a megújulásért.
Bízom benne, hogy a bűn falai – imáink hatására – leomlanak, és egy új, szeretetteljes világban élhetünk majd.
Ja, és hogy a címben olvasott lövöldözés hogy is történt… Nem kell megijedni. Csak kipróbáltam azt a trükköt, amit a bulvársajtó szokott alkalmazni. Ferdítés némi igazsággal, de azért mégse úgy, és egyébként is, bolhából elefántotJÚtközben találkoztunk három kisfiúval, akik épp vizipisztolyoztak. És valószínűleg látták, hogy milyen melegünk van, ezért ránk is lőttek egy jó adag vizet. No, csak ennyi. Remélem így mindenki végigolvastaJ
Máthé Ági
...Énekeltünk, dalolásztunk, ha esett, ha fújt, mentünk...
Ha valaki azt kérné, hogy röviden foglaljam össze, hogyan is zajlott az Élő Rózsafüzér Zarándoklat körülbelül ezzel a pár szóval is élhetnék. Ámbár meg kell hagyni, ha csupán ezekkel a szavakkal jellemezném az eseményt, sajnos a közelében sem járna a hallgató, vagy olvasó annak a "valaminek", amit mi ott, zarándokok átéltünk, megtapasztaltunk.
Mikor felkeltem aznap a reggel súlyával vállamon, hogy is mondjam, nem voltam túl lelkes, hogy most nekem zarándokolni kell mennem, gyalog. Egy ilyen kérdés komoly döntési szituációt teremt egy magamfajta informatikusnak. Sőt, a tudat, hogy délután valahol Fóton kell kikötni, hát nem fokozta az élményt. Végül csak sikerült, elindultunk. A Püspök atya áldását adta ránk –ebből, már baj nem lehet- és a vártnál sokkal nagyobb létszámú zarándokcsapat útnak indult Máriabesnyőről. A dolog jelenség jellegét sikeresen fokozta egy „szolid” teljesítményt képviselő hangágyú, melyből felváltva szóltak ifi énekkarunk csodás hangjai, illetve kissé „AC/DC–sen” Vargáék Tamásának gitárja.
De a viccet félretéve, ami még a gitár hangját is felülmúlta: Nagyon jól esett emberekkel együtt, társakkal együtt sétálgatni egy parkban, vagy akar egy zsúfolt utcán és szívből hirdetni, azt az örömöt, mely Jézus szeretetéből fakad. Ha hiszed, ha nem ott volt közöttünk, még akkor is, ha akkor találkoztál a zarándoktársak többségével életedben először. Legyen az egy kedves mosoly, vagy legyen, egy finom szendvics, melyet inkább odaadsz a melletted ülőnek (sétálónak).
bazsik
Mikor nem gondoltad hogy látlak
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, megetettél egy kóbor cicát
Ebből megtanultam, hogy szép dolog, ha gondoskodunk az állatokról.
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, a kedvenc sütimet készítetted el.
Megértettem, hogy az életben apró dogok is válhatnak különleges ajándékká.
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, éppen imádkoztál.
Ebből megtanultam, hogy van Isten, akivel bármikor beszélgethetek, és megtanultam, hogy bízzak benne.
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, ebédet főztél és elvitted egy beteg ismerősünknek.
Ebből megtanultam, hogy egymásról gondoskodnunk kell.
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, idődet és pénzedet olyanemberekre szántad, akik rászorulnak.
Megértettem, hogy akiknek több van adniuk kell a sajátjukból azoknak akiknek kevesebb van.
Mikor nem is gondoltad, hogy észreveszem, jóéjt-puszit adtál.
Ebből megéreztem, hogy biztonságban vagyok és szeretsz engem.
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, könnyek szöktek a szemedbe.
Megértettem, hogy az életben érhetnek fájdalmas dolgok is és nem baj ha ilyenkor sír az ember.
Mikor nem is gondoltad, hogy látom, hogyan gondoskodsz rólunk
elhatároztam, hogy én is megpróbálom a tőlem telhető legjobbat adni.
Mikor nem is gondoltad, hogy látlak, mindvégig láttalak.
Köszönöm, hogy láthattam mindazt, amiről nem is gondoltad, hogy látom!
Idén voltam másodszor a családtáborban. Tavaly nagyon jól éreztem magam, és reméltem ez most is így lesz. Hát így lett! Sokat gondolkoztam, vajon miért is ilyen fantasztikus mindig ez az együttlét a táborban, függetlenül a helyszíntől az időjárástól és minden egyéb külső tényezőtől. Sikerült rájönnöm. Azért mert ez tényleg egy CSALÁD tábor. Itt minden ember ebbe az egy nagy családba tartozik. Mindenki egyformán értékes, mindenkit el tudtunk fogadni olyannak amilyen, jó és rossz tulajdonságaival együtt. Teljesen mindegy volt hogy valaki kicsi, nagy, fiatal, vagy idős volt. Ugyanolyan fontosak voltunk egymás számára. A közös misék, játékok beszélgetések, a foci, a sorverseny és sorolhatnám mi még, mind egy családdá, egy közösséggé formált bennünket.
Én úgy éreztem minden nap, hogy csupa szeretet vesz körül, és én is igyekeztem minél több szeretetet adni a ’’családomnak’’.
Feltöltődve és megújulva tértem haza Balatonról, azzal az örömmel, hogy egy ilyen fantasztikus család részese lehetek. Remélem egyre többen csatlakoznak majd ehhez a közösséghez.
Köszönöm Istenem ezt az ajándékot
November 2-án, vasárnap, megtelt a Szentháromság templom. A Gödöllői Szimfonikus Zenekar színvonalas hangversenyét hallhattuk, amelyben közreműködött: Juniki Spartakus (hegedű), Farkas Erzsébet (szoprán), Schöck Atala (alt), Mukk József (tenor), Kováts Kolos (basszus), a Debreceni Kodály Kórus (karigazgató: Ella István). Vezényelt: Gál Tamás
Jó volt látni, hogy nemcsak idősebbek, hanem sok-sok fiatal is volt a közönség soraiban. Ilyen eseményről nehéz írni, mert ott kellene lenni, hallani kellene, hogyan szálltak az Ég felé ezek a hangok, dallamok. Akik ott voltunk, hallhattuk, és érezhettük a Lélek irányítását. És azon sem csodálkozom, hogy ilyen sokan voltunk; a mai ember szomjazik az értékre. Az értékre, ami egyre kevesebb van napjainkban.
Köszönjük a szervezőknek (egyházközségünkből Rólik Imrének), hogy áldozatos munkájuk eredményeképpen létrejöhetett ez a hangverseny.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics