A Váci Egyházmegyében 2012 őszén indult útjának az egyházmegyei zsinat, melynek főbb irányairól és témáiról itt olvashatsz bővebben. A zsinat érinti a plébániai közösségek életének témáját is. Mivel az egyház nem csak papokból, vagy épp püspökökből áll, hanem minden hívő része az egyház "testének", a kisközösségeknek is bele kell kapcsolódniuk a zsinat által felvetett gondolatok formálásába.
Az építész megtervezi a házat, a kivitelező pedig felépíti. Ezzel a képpel indította Péter atya a múlt héten Gödöllőn a Szentháromság plébánián a "mi házi" zsinatunkat, amelyen az egyházközségben működő összes csoport képviseltette magát.
Isten megtervezte az egyházat, a terveket a Szentírásban nekünk is adta. Ki ne ismerné Jézus főpapi imáját: „Legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17, 20-26) vagy az első közösségeket, akiknek „mindenük közös volt” (ApCsel 2, 42-47). És mindannyian, akik benne élünk, azt is tudjuk, hogy ettől a tökéletes állapottól még messze vagyunk. Az egyház úton van.
Isten mégis ránk bízta, hogy legyünk a kivitelezői az Ő tervének. Nagyon kell azonban arra figyelnünk, hogy az építkezést ne a saját fejünk szerint vigyük véghez! Maradjunk az eredeti tervnél, így a kérdés az marad: hogyan tudnánk olyan egyházat építeni, amiben a Lélek lakást vesz?
2012. október 11-én, a 2. Vatikáni Zsinat meghirdetésének 50. évfordulóján, a Hit évének kezdő napján egyházmegyei zsinatot hirdetett a Váci Egyházmegyében dr. Beer Miklós megyéspüspök. A zsinat hivatalosan a székesegyházban 2012. október 11-én, csütörtökön 10 órakor celebrált püspöki szentmisével vette kezdetét; előkészítése azonban már egy éve tart.
Az egyetemes zsinattal ellentétben, amelyen a résztvevő püspökök szavazataival dől el a kérdések többsége; az egyházmegyei zsinat olyan, papokból és világiakból álló tanácsadó testület, amely az egyházmegye püspökének nyújt segítséget. Amit tehát az egyházmegyei zsinat megfogalmaz, az csak javaslat; a törvényeket a megyéspüspök hozza. A váci egyházmegyében utoljára 1995-ben volt zsinat, Keszthelyi Ferenc püspöksége alatt.
A zsinatot előkészítő megbeszéléseken végül tíz olyan témakör alakult ki, amelyeket az elkövetkező időben az illetékes bizottságok előterjesztésére megvitatnak. A bizottságokat papok vezetik; ám azokban természetesen az adott területen az egyházmegyében dolgozó világi szakemberei is részt vesznek. Ha be akarsz kapcsolódni tekintsd meg a fórumokat.
Itt élünk a Föld nevű bolygón. Minden nap elmegyünk dolgozni, iskolába, tesszük a dolgunkat és közben észrevétlenül rommá aggódjunk magunkat. Észrevetted már ezt a "remek" jelenséget? Aggódunk azért, hogy mi lesz holnap, hogy miből lesz meg az új telefon, vagy az új autó esetleg ájfón. Mi lesz az érettségin, az államvizsgán, mi lesz ha majd ez, meg az történik velünk. Húzzuk az igát, hogy megteremtsünk "boldog" életünk feltételeit. Mivel nem látjuk az előttünk lévő másodperceket, az életünk jelentős részét azzal kell, hogy töltsük, hogy rettegjünk az előttünk lévő pillanatoktól.
De mi lenne, ha levetnénk ezt az ordas nagy baromságot néha a vállunkról. Tudom egyelőre lehetetlennek tűnik egy kizsákmányoló, egymás áttaposásán alapuló társadalomban ilyen "őrültséget tenni". De mégis, mi lenne ha megtanulnánk örömünket lelni a jeleben. Mi lenne ha úgy élnénk, ahogy élhetnénk...? Olofsson Placid megjárta a gulágot, átélte az elmúlt 80 év legsúlyosabb embertelenségeit. Most megnézheted milyen ember lett belőle!
A hétköznapi irigykedés, szürkület és világutálat ellen ajánlom neked Placid atyát. Minden napra!
„Isten ajándékozza az életet. Tartsuk tiszteletben és szeressük az emberi életet, különösen is az anyai méhben levő védtelen életet.” – üzente a héten Ferenc pápa a Twitter közösségi hálón keresztül a híveknek. Az idei évre meghirdetett Hit évének központi gondolata az emberi élet védelme. Ennek jegyében szeretnék megosztani veletek egy animációs kisfilmet, amely azt mutatja be, nagyon plasztikusan és átélhetően, hogy mi történik az anyaméhben kilenc hónapon keresztül. Az élet, akármilyen pirinyó is, csoda.
Arról, mi az élet igazi élménye
Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ mgismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben.
Milyen egy igazán fiatalos és jó buli? Résztvevője lehettem egynek, amelyről mindenkinek érdemes hallania...
2013. március 31-én Gödöllőn, Hervadásmentes Locsolóparty-t rendeztek a Gödöllői fiatalok. Hivatalos voltam a buliba én is, habár csak egy két ismerős ember volt a jelentkezési listán, én mégis elmentem. A buli kezdete 8 órára volt meghirdetve, azonban már korábban elkezdtek szállingózni az emberek. Szépen lassan kilenc - fél tíz környékén már szép számmal összegyűltünk az ifi klubban, így kezdődhetett a party.
Ha egy szóval jellemeznem kéne az egész bulit, azt mondanám különleges volt. Még pedig azért, mert annak ellenére, hogy alig ismertem embereket, mindenki mosolygott rám, bemutatkozott, szólt néhány jó szót és ezt nem csak velem tették, hanem mindenki mással is. Figyeltek egymásra a fiatalok.
A buli két teremben zajlott, az egyikben UV fénybe borítva hallgathattunk különböző zenei blokkokat és táncolhattunk, tombolhattunk. Egy másikban, fotelek asztalok voltak, melyeken az általunk hozott finom apróságok voltak kitéve. Ez a „terem” inkább arra szolgált, hogy megpihenjünk (a hosszú táncok után), jót beszélgessünk, és lendületet nyerjünk egy újabb táncra. Ezen kívül nem szabad megfeledkeznünk a két helyet összekötő térről sem, ahol egy bárpult működött, melyben finomabbnál finomabb italokat lehetett kapni, baráti áron.
A tavalyi Viczián tanyai lelkigyakorlat után idén február 22. és 24. között Gábor atya vezetésével a dányi közösségi házat szálltuk meg az „egyetemista” hittancsoporttal. Péntek esténk a Krisztusra, egymásra és a helyre való ráhangolódásunk ideje volt. Ennek jegyében szentmisét celebrált nekünk Gábor atya; beszélgettünk, és építettünk egy nagy hóembert, „akit” elneveztünk Zsuzsinak. Másnap elkezdődtek az elmélkedések, s a rohanó napok után végre csendben elmélkedhettünk Gábor atya gondolatain.
A közösségi helységekben mindenfelé csendben, egyedül üldögélő ifjakat és leányokat lehetett látni, de előfordult az is, hogy valaki a nagy csendben elbóbiskolt. Az elmélkedések témái kiválóak voltak, amit az is bizonyít, hogy igen érdekes beszélgetéseket indított el. Gábor atya lelki táplálékkal látott el, de gyomrunk sem maradt üres: dicsérem szakácsainkat is! A szombati nap lelki részét szintén szentmisével zártuk, ami után még sokáig játszottunk oldott és vidám hangulatban a közösségi teremben. Nagy élmény volt újra, jobban összeszokni e pár napra a kis csapattal, és jobban megismerni Gábor atyát. Ezúton köszönöm hát meg Neki, és minden résztvevőnek e testi-lelki élményeket!
Bacsi-Nagy Gergely
Beer Miklós püspök atya ebben az évben is összehívott bennünket, világi munkatársakat, hogy megerősítsük hitünket. Március 9-én immár kilencedik alkalommal találkoztunk a Premontrei Gimnázium aulájában. Most arról hallgattunk előadásokat, tanúságtételeket, hogy egyházmegyénkben hogyan segíthetjük a közösségben megélt hitre gyermekeinket, fiataljainkat, kereső felnőtt testvérinket, hogyan juttathatjuk el az evangéliumot mindenkihez.
Kunszabó Zoltán, állandó diakónus, öt gyermekes édesapa, aki egy budapesti egyházközségben szolgál, és aki részt vett és felszólalt a múlt év végén az új evangelizációról tartott püspöki szinóduson, a hit hirdetésének és továbbadásának hétköznapi lehetőségeiről beszélt nagy lelkesedéssel, hitelesen. Elmondta, hogy közös a küldetésünk papoknak és világi hívőknek, hogy Krisztus tanúi legyünk, éljük és hirdessük az evangéliumot. Ez csak akkor lehetséges, ha el vagyunk telve Szentlélekkel. A mindig megújuló erőt az imádságban kapjuk.
2013. március 15-17-ig került megrendezésre az idei hétrégiós találkozó. Ezen a három napon a régiókban szolgáló kisebb testvérek (segítők) már a nyári táborokra készülnek. Bár 15-ére leesett a hó és megbénult a tömegközlekedés, mégis hoztuk a szokásos szintet, és több, mint 130-an gyűltünk össze a Tápiósülyi Nagyboldogasszony Plébánián.
Hat folyó és hét régió gyűjtőmedre volt a márc. 15-ei hosszú hétvégén Sülysáp. Ez a Tápió menti nagyközség nagy szeretettel fogadta a Váci Egyházmegyén belüli testvéreit. A zord idő ellenére 120 fiatal jött össze, hogy megbeszéljék a nyári táborokat, és hogy segítsenek azok lebonyolításában.
Március 15-ei, ünnepi Szentmisével kezdtük, felajánlottuk a találkozót és feladatainkat is. A többi program a tábort tervező munkához, és közösség összeszervezéséhez kapcsolódott. Példaként sor került „Magyarország szeretlek!” jellegű játékra, váci egyházmegyés kérdésekkel, így jobban megismerhettük szeretett 7 régiónkat. Éjszaka családok vendégszeretetét élvezhettük. Általános programok voltak az előadások, melyekben arról hallottunk néhány gondolatot, hogy hogyan valljuk meg hitünket, miért és hogyan hirdessük az igét, és hogy mik azok a szeretetdimenziók. Kiscsoportokban átbeszéltük a témát, és saját példákkal igazoltuk őket. Ami kifejezetten tetszett, az az ötletelés. Jobbnál jobb felvetések kaptak hangot, hogy mi módon kivitelezzük missziónkat. Ezeket konkrétan nem árulom el, legyen meglepetés a táborokban.
x. próbálkozás
S valahogy kezdtem érezni, hogy ebben az esetben, neki a legnagyobb szenvedés nem a keresztre szögezés fizikai fájdalma, vagy előtte a korbácsolás volt.
Nem. A szerető szívnek nem a fizikai fájdalom fáj leginkább hanem a viszont kapott hülyeség, vagy más szóval viszonzatlanság.
Belegondolsz néha milyen rossz, ha mész valahova és ha odaérsz, a fogadók bunkók veled? Nem nagyon csak annyira, hogy semlegesek... Már ez az apróság is milyen rosszul tudd esni. Akkor ennek fényében nézzük meg szeretet karácsonyunkat. Nekünk milyen szép ünnep, de vajon mennyire fájhatott annak, akit sehova se engedtek be. Akit már születésekor visszautasítottak.
Vagy emlékezz arra, amikor te csak jót akartál. Segítettél volna de a többiek lustaságból nem tették meg a lépéseket. Vagy kihasználtak. Félremagyaráztak, elferdítették amiket mondtál csak azért, hogy saját hülyeségeiket takargassák, vagy saját igazukat fényesítsék.
Vagy a hétköznapi kellemetlenségek. Amivel te is mindennap találkozol. Amik egyszerre nem tűnnek soknak, de szépen lassan összeadódnak és lefárasztanak.
Vagy azok az emberek akikben megbíztál. Rengeteg időt és energiát szántál rájuk, pont amikor a legjobban kellenének nincsenek sehol. Vagy ott vannak körülötted, de nincsenek veled. (Jézus esetében nem csak az apostolokra gondolok most, hanem mindenkire. Akit meggyógyított, akik pálmaágakkal örültek neki virágvasárnap, akiknek enni adott a hegyen, AKIKET BEENGEDETT AZ INTIM SZFÉRÁJÁBA, A BIZALMI KÖRÉBE. Vagyis mindenkire.)
Vagy azok okozta fájdalom akiket tudod, hogy szeretsz segítenél nekik, de nem hajlandók megváltozni. Szóval a rengeteg emberi ostobaság és hülyeség után már ”szinte” elveszik a megváltás fizikai fájdalma. „Szinte” az már csak egy kegyelemdöfés.
1. próbálkozás
Naná, hogy semmit - volt ez az első gondolatom. Aztán megijedtem ettől a válaszomtól. Lelehet ilyet írni? Túl könnyen bevallottam ezt magamnak. Nem tetszik ez nekem, kicsit megjátszhatom volna magam. De annyi minden van, amit így húsvét előtt el kellene intézni, hogy nem érek rá. Szenvedés történeteken gondolkozni.
Meg ez annyira nem is fontos. Ugye?
Na, most gyere! Ítéljük el közösen magamat!
2. próbálkozás
Valamiért épp nem tudom átérezni. Meg kellene újra néznem Mel Gibson Passióját. Az mindig olyan jó bűnbánat keltő, újra lelkiismeret furdalásom lesz és ettől megnyugszom, hogy jó még azért van lelkiismeretem. Aztán eltelik pár nap, jönnek más ingerek és tökéletesen semleges leszek újra.
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics