Mindenkivel előfordult már, hogy a prioritások felállításánál hátrébb került a vasárnapi/ünnepi mise, de a lelkiismeretét elaltatta az ember egy jól hangzó indokkal. De a lelkiismeret azért szólalt meg, mert valahol mélyen tudjuk, hogy itt most valami csúsztatás, sumákolás van és ez a jól hangzó indok igencsak izzadságszagú…
Olvasd végig! Összefüggés van/lehet a válaszok között!
1. A templom tele van kétszínű emberekkel.
A keresztények is csak emberek, ugyanúgy bűnösek, mint bárki más, lehet, hogy éppen a kétszínűség a bűnük. Elég kínos, de nem új a probléma, Jézus is így figyelmeztetett már: „Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél!” Ahogy másképp is mondják, az Egyház a bűnösök kórháza, nem pedig a szentek múzeuma. Senki sem tökéletes, egyedül Jézus, és mi miatta megyünk a misére, hogy megbocsátást nyerjünk. Fontos a tisztánlátás és az építő jellegű kritika, de ezt kezdjük sajátmagunkkal! „Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéljenek! Amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fognak megítélni titeket, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek majd nektek is. Mit nézed a szálkát felebarátod szemében, és a magad szemében nem veszed észre a gerendát?” (Mt7:1-3)
2. Ha Isten mindenhol ott van, miért menjek a templomba találkozni vele?
Azért, mert egyedül a szentmisén, az átváltoztatás után találkozhatunk vele „személyesen” is, látható formában és vehetjük magunkhoz, hiszen az már nem csak ostya és bor, hanem Krisztus teste és vére. És sehol máshol a földön nem szemlélhetjük ilyen közel Istent. X. Piusz pápa szerint a legrövidebb és legbiztosabb út a mennyországba a szentáldozás. Vannak más utak is, pl. az ártatlanság, de ez az egészen kicsiny gyermekeknek; a bűnbánat és vezeklés, de ezektől tartunk; az élet által ránk rótt megpróbáltatások hősies elviselése, de amikor ezekkel szembekerülünk, összetörünk. Szóval a legkönnyebb, legbiztosabb és legrövidebb út az Eukarisztia az ember számára. *
3. A mise UNALMAS.
Ha van egy téma, amely minket kicsit sem érdekel, hiába szónokol egyre lelkesebben róla a beszélgető partnerünk, az azért lehet, mert nem értjük a téma komplexitását, mély tartalmát, összefüggéseit. Ha nem érdekelnek minket az alacsony dimenziós szilárdtestek különleges tulajdonságai, na, bumm. De ha fontos számunkra a hitünk, üdvösségünk, akkor itt az idő megismerkedni a mise menetével, szimbolikájával, hogy értsük, mi zajlik ott éppen. Egy bizonyos életkor/érettség után az ember saját felelőssége a vallásos művelődés. Érdekel egyáltalán Isten? Hogy miben hiszel? „De ha megvan benned a jóakarat, s mégis idegenkedsz a misétől? Ne keseredj el: gondolj az emmauszi tanítványokra. Még frissen él emlékezetükben a húsvéti esemény és mégis, nekik is időre volt szükségük, kérdéseket kellett feltenniük az idegennek az úton; meghallgatták, haboztak, vendégül látták, sürgették és csak mindennek a végén ismerték fel Jézust! Meglepő-e, hogy számunkra még nehezebbnek bizonyul a dolog? A szentmiséhez hitre van szükség. Nem könnyű a misét megérteni: nem elég a ‘miért’ és a ‘hogyan’ kérdéseket megválaszolni; elemezhetjük a szertartásokat - mindebből nem fakad megértés: csak az érti a szentmisét, aki szereti. Akarod egyáltalán szeretni? Kérdezted-e meg már valaha magadtól: miért járok misére? Nehézségeidre kerestél-e már választ hittanárodnál, lelkipásztorodnál? Amire most nem kapsz választ, az idő elmúltával már késő lehet. Hidd el, a szentmisére is érvényes: amit most elmulasztasz, nem lehet soha bepótolni. A példa reális és nem egyedüli eset: "Atya, nagy a bánatom, s nem tudom, mit tegyek: mindkét lányom férjnél van már, de egyikük családja se jár templomba" - mondja könnyek és elcsuklások közt egy 60 év körüli nő. "Vitte-e, küldte-e hittanórára gyerekkorukban?, mentek-e közösen templomba?, adott-e példát nekik?" - kérdem. "Hát nem. Azt akartam, hogyha megnőnek, majd ők döntsék el". Eldöntötték.” **
4. Nem áldozhatok, akkor miért menjek misére?
Az Eukarisztia valóban a központi része a misének, de nem az egyetlen indok, amiért vasárnap templomba megyünk. „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.” (Mt4:4) A szentmisén egyszerre van jelen a bűnbánat, feloldozás, dicsőítés, hálaadás és tanítás. „Talán Te is egyike vagy azoknak, akik úgy érzik, hogy bűnösségük miatt nem méltóak az áldozatra. Vagy nem vagy teljes közösségben az Egyházzal egy rendezetlen vagy nem rendezhető házasság miatt. Felteszed tehát a kérdést: "Minek menjek misére, ha úgysem áldozhatok? Mire jó megjelenni a lakomán, ha nem étkezhetek?" Bűnösnek érzed magad s nem mersz áldozni? Nagyon szép ez az őszinte érzés, hiszen még valóban nem vagyunk készek az Úrral való találkozásra és mindannyian bűnösök vagyunk. És ez már imádság: akárcsak az evangéliumbeli vámosé, aki hátul mert csak megállni a templomban. Valamennyiünket ennek az érzésnek kell átjárnia: "Uram, nem vagyok méltó, ..." Nem mondta Krisztus is, hogy nem az egészségesekért jött, hanem a betegekért? Tehát a méltatlanság átérzése még önmagában nem döntő érv, hogy nem áldozhatunk. De még ha valódi akadálya is lenne az áldozásnak lelkünkben, maga a tény, hogy részt veszek a szentmisén, már a Krisztussal vállalt közösség gesztusa. Amikor helyet foglalok a hívek között, amikor Isten szavát hallgatom, amikor számot tartok az ő irgalmára - ez már Vele való egyesülés. Hányan vesznek részt szentmisén például temetés vagy esküvő alkalmával, akik nem, hogy nem áldoznak, de még a szentmise se sokat jelent számukra. És mégis van értelme jelenlétüknek: kifejezik barátaik, ismerőseik iránti szeretetüket. Az Úr pedig számukra is jelen van, még ha legfeljebb nem is akarják tudomásul venni! Gyere tehát szentmisére, még akkor is, ha nem áldozhatsz! Nem süt-e a nap a vakra is, pedig nem látja azt? Nem vagyunk-e mindnyájan Isten gyermekei, még akkor is, ha megbotlunk? Az Úr a szívedet vizsgálja, nem a külső megjelenést! Bizonyára vannak, akik furcsán néznek Rád. Talán úgy gondolod, hogy idegennek tartanak és kizártnak érzed Magad, csak azért, mert nem áldozhatsz. Nincs igazad: Téged is pont olyan szeretettel fogad Krisztus és az Egyház, mint másokat. Annyi mindent tehetsz, annyi kegyelemben részesülhetsz! Tőled függ: ne maradj távol a szentmisétől! A Mester nem az emberek szemével ítél, az ő kritériumai egészen mások! Ne tartsd távol magadat a Szeretettől, hagyjad Magad szeretni!”**
5. Gyerekkel menni misére lehetetlen feladat; állandóan fegyelmezni kell őket, neszeznek, mindent megbámulnak, kérdeznek, elcsászkálnának, stb.
Igen, a legtöbb kisgyerek hangos és nehezen kezelhető. Egy anyuka beszámolója. "Tudja, atya, már három éve alig voltam templomban, mert nem volt, akire hagyjam gyerekemet", "fiacskám óvódás, csak zavarná a szentmisét", "úgy se értene semmit belőle, majd ha megnő",... és sorolhatnám tovább a kifogásokat, melyeket nem légből kapok, hanem valóban hallottam szülőktől. Igazuk van? Igazuk lenne? A valóságban a gyermekek sohasem túl kicsik a miséhez. Az apostolok is úgy gondolták, hogy zavarnak, de a Mester megrótta őket: "Hagyjátok, hadd jöjjenek hozzám a gyermekek és ne tiltsátok meg nekik" (Lk 18,16)... és megáldotta őket. Az előfordulhat, hogy a szülő vagy más felnőtt tehernek érzi jelenlétüket a szentmisén. Ez hiba: ha elnézzük a beteg köhögését, a magas sarkú cipő kopogását, a későn érkezők jövés-menését, a mise alatt rózsafűzért imádkozó néni félhangos mormolását, stb.-t, akkor egy gyerekkel szemben lennénk türelmetlenek? Nekik is joguk van jelen lenni a szertartáson, hisz ők is a mennyei Atya gyerekei és Krisztus kis testvérei, barátai. Egy gyerekek nélküli Egyház nem lenne többé Jézus Egyháza. A gyerekekkel meg kell szerettetni a szentmisét: ne vasárnapi teher legyen, melynek parancsszóra kell eleget tenni. Fontos, hogy jó családi légkörben induljon templomba, szüleivel együtt. A gyermekeket fel kell készíteni, meg kell tanítani az Úrral való találkozásra. És nem ez történik akkor, amikor azt mondta nekem vasárnap egy másodikos: tudja, rossz voltam, mert nem engedelmeskedtem szüleimnek: nem mentem el velük gombászni, hogy jöhessek gyerekmisére. Szinte láttam lelki szemeimmel, hogy 10-15 év múlva könnyes szemekkel fog édesanyja panaszkodni - ahogy ezt többen teszik: nem tudom, mit csináljak, gyerekem úgy eltávolodott Istentől... Nincs túlságosan kicsi gyerek a szentmiséhez! Amit nem tanult és nem szeretett meg Józsika, azt József sem fogja szeretni. A gyereket ne küldjük: kézen fogva vigyük templomba! Kifejezetten számukra van sok helyt egyházmegyéinkben gyerekmise és remélhetőleg egyre több templomban lesz. Segítsetek, kedves Szülők, hogy gyerekeitek éljenek ezzel a lehetőséggel, hogy megszeressék a szentmisét és így igazi öröm legyen az számukra! Jézus hozzátok szól, kedves szülők: "engedjétek hozzám jönni a gyerekeket!"**
FIGYELEM! Folytatása következik!
* F.A. Forbes: A short biography of pope St. Pius X
**http://lelekebresztes.hu/lelkiseg/miertmenjunkvasarnaptemplomba.htm
