„Szörnyű látvány tárult elém. Összetört testek, rengeteg vér, nem volt már senki, akit meg lehetett volna menteni.”
„Nem bírom abbahagyni a remegést. Utálom, hogy a fiaimmal át kellett ezt élnünk. Miért vittem őket magammal? Miért tették ezt, és mi a francért történik ez az egész?”
Még csak pár napja történt, hogy egy 31 éves tunéziai férfi a Fete nationale éjjelén a nizzai parton korzózó embertömegbe hajtott fehér „jégkrémszállító” kamionjával, hogy majd két kilométeren át nagy sebességgel végigcikázva gyermekek és felnőttek tucatjait temesse maga alá. 84 halott, köztük 10 gyermek és rengeteg további sérült. Lenyelhetetlen gombóc szorítja a torkomat, ha belegondolok, hogy ez valóság, s nem apró filmkockák sorozata. Rengetegen még most is élet és halál között, mindeközben pedig egyre több információ derül ki a merénylőről. Mohamed Lahouaiej-Bouhlel a család nyilatkozata szerint 2005 előtt még Tunéziában átesett pszichológiai kezeléseken, mindig is küzdött pszichés problémákkal, melyeket tovább növelhetett éppen folyamatban lévő válópere, illetve a nem régiben jött munkanélkülisége is. Apja bevallása szerint fiának idegösszeroppanása volt, s előfordult, hogy mindent szétvert maga körül. Szomszédjai szerint nem volt vallásos, a szokásokat sem tartotta be.
Bár az Iszlám Állam, mint minden terrorcselekményként elkönyvelt támadást magára vállalta a mostani esetet is. Egyelőre nem tisztázott, hogy Bouhlel valóban kapcsolatban állt-e a terrorszervezettel. Ha a későbbiekben ki is derül közvetlen összeköttetés az ISIS-szel ez azt hiszem lényegtelen. Ahogy Földi László titkosszolgálati szakértő is mondta, sokszor az egyéni merénylők csak az elvet követik, s nem állnak tényleges összeköttetésben terrorszervezettel, nem kapnak kiképzést. Az ISIS egyfajta propagandaként hasznosítja az ilyen embereket, eseményeket azáltal, hogy minden egyes terrorcselekményt magára vállal, ezzel buzdítva másokat is hasonló tettekre. Ami mindig közös, s a mostani esetben is jól látható, hogy a tettesek általában iszlám kultúrából érkeztek, integrálódási problémákkal küszködnek európai környezetükben, a társadalom kirekesztettjeiként érzik magukat. A kilátástalanság közepette az ISIS, a dzsihadista hitszónokok toborzó üzenetei erkölcsi, ideológiai hátteret jelentenek számukra, egyfajta új életcélt. Egyes hírek szerint Bouhlel pár hónappal ezelőtt kezdett el mecsetbe járni, hirtelen radikalizálódott. Majd jött Nizza, s emberek százainak életét törte ketté egy pár perc és pár kilométer alatt. Háromnapos gyásznap, emlékezők tömegei az utcákon. A város azonban máris visszaállt a régi kerékvágásba, legalábbis ezt írják és mondják a hírportálok. A közösségi hálókon is azt látni, hogy jön egy terrorcselekmény, döbbenet, szomorúság, együttérzés, profilképcserés szolidaritás, majd pár nap és újabb csend, „várva” egy újabb terrortámadást. Olvasgatva néhány kommentet is hasonló véleményekkel találkozom. „Megdöbbennek, sírnak egyet, Hollande meg mindenki elítéli, és várják szépen a következőt. A problémát csak a gyökere kitépésével tudnák megoldani.”
Egy másik jelentős része az embereknek viszont egyre elégedetlenebb, van az a szint, amikor már nem lehet lenyelni, hogy újabb és újabb ártatlan emberek élete morzsolódik össze. Erről tanúskodik a mai nizzai megemlékezés is, ahol többen is erős hangot adtak a francia kormánnyal szembeni elégedetlenségüknek. Egyre kevesebben hisznek abban, hogy a kiterjesztett szükségállapot védelmet jelentene bárminemű terrorfenyegetéssel szemben. S miért is hinnének, hiszen maga a francia kormányfő, Manuel Valls mondta, hogy bár „nehéz kimondani, de újabb életeket fogunk elveszíteni.”
Egyre több és több eset bizonyítja, hogy a muszlim vallási kultúrájú és keresztény, de legalábbis keresztény gyökerű európai ember egymás mellett élése képtelenség. A korábban még reményteli integrálódási elképzelések inkább megbukni látszanak. Míg a keresztény ember más hívőkre, muszlimra, zsidóra is általában befogadóbban tekint, amiről a nizzai püspök vatikáni Rádiónak tett nyilatkozata is tanúskodik, addig az iszlám radikális irányzata a keresztényeket és a nyugatot is lenézi sőt ellenségként tekint rá.
Ha a mostani nizzai vérfürdőtől el is rugaszkodunk, de csak kicsivel több, mint egy éve történt, hogy Tunéziában egy 22 éves férfi napozó európai turisták - javarészt britek és németek - tucatjait lőtte le a homokos tengerparton. Helyiek a parton elvileg nem voltak, mert a Ramadan ideje alatt muszlimok nem járnak strandra. Maga a támadó is jelezte egy szállodai alkalmazottnak, hogy nyugodjon meg, csak turistákat lő.
Vajon mi vár Európára a következő hónapokban, években? Terrorcselekmények sorozata, egyre növekvő bizalmatlanság egymással szemben, beszűkülő mobilitás, s olvadó jégsipkán csúszó Európa? Te hogy látod, mi a véleményed?
