Annyi lenyűgöző dolog van a világon, de a fény az egyik, amivel nem tudok betelni. Elég egy kis napsütés, árnyékok, tükröződés, szivárvány, egyéb fényjátékok és mintha kicseréltek volna.
Érdekes, hogy pont úgy működünk, mint az évszakok. Tavasszal mintha minden ember virágzana. Mintha kicsit a sötétségből a fény felé kezdenénk végre tapogatózni és kinyílna a szemünk. Valahogy ezzel a hasonlattal tudnám megfogalmazni, mit jelent számomra a húsvétra való ráhangolódás. Időnként nehéz felfogni és elfogadni, hogy a fájdalom és szenvedés után valami új következik.
"Mikor egy ajtó bezárul - Isten kinyit egy sokkal szebbet." - írja Pawelcze Rozália, ismertebb nevén Pálos Rozita.
Ma a vasárnapi szentmise előtt volt egy nagyon szép gyónási élményem is. Azt mondta az atya, hogy "...tudom, hogy képes vagy rá, hogy egyre jobb légy."
A fény nekem egyúttal ezt a "jobbá lenni"-t, vagy megújulást is jelenti. Azt szeretem a hitemben - sok más dologgal együtt -, hogy a fény felé fordulunk és a feltámadásban hiszünk. Az örök életben.
