Atya csak egy van - 2. rész
„Ha nem raksz rendet a szobádban, ne csodálkozz, hogy üres lesz reggel az adventi naptár!” „Ezzel a viselkedéssel a Kisjézus listájáról egészen biztosan lekerül majd egy ajándék!” „Nagyon szomorú a Mikulás, ha ezt látja. Szerintem csak virgácsot tesz majd az ablakba.” Talán sok szülő fenyegetőzött már hasonlóképpen, amikor úgy érezte: eszköztelenné vált a gyereknevelésben. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy mindenki emlékszik is arra, ha kisgyerek korában ugyanígy tettek a szülei. Hagy-e bármilyen negatív nyomot a kicsikben, ha Jézust, Miklós püspököt vagy éppen az angyalokat kicsit rossz színben tüntetjük fel?!
Mindig lelkiismeret-furdalásom van a fenyegetések után. Hiába tudom, hogy nem szép dolog, sajnos ilyenkor mégis a leghatásosabb és éppen ezért a legcsábítóbb fegyelmezési eszköz - ahogy a pszichológia hívja: a „jutalommegvonás”. Pontosabban részemről annak csak a belengetése. Eddig bele sem gondoltam abba, hogy hagy-e ez bármilyen nyomot a gyerekeimben. Akkor kezdett el foglalkoztatni a kérdés, amikor Böjte Csaba testvértől a következőt olvastam: „Egyszerű a gyermeket Istennel fenyegetni, akiről azt mondják, hogy mindent lát, mindent hall, és ezzel az érzékenyebb lelkűeket rémületbe lehet kergetni. Isten valóban mindent lát, mindent hall, de a tekintete nem fürkésző, hanem jóságos, nem elítélő, hanem irgalmas, és azért figyel bennünket, hogy gondviselő jóságával tovább tudjon vezetni életünk útján.” Aztán tetézve a hibáimat, egész advent a gyerekek elhalmozásáról szól. Minden évben megfogadom, hogy jövőre kevesebb lesz az édesség és mindenfajta apró meglepetés és több lesz a tartalom. Aztán arra gondolok: ha a testi kényeztetés mellett a lelküket is kényeztetem - figyelve a tökéletes egyensúlyra – nem lesz semmi gond. Mindaddig pedig nyugodt vagyok, amíg a gyerekeim már nyáron azért könyörögnek, hogy az adventben minden hajnalban mehessenek rorátéra - még akkor is, ha a hajnali mise után kapott meleg kakaó az egyik vonzerő - és nem csak az ajándékokról szól nekik a várakozás ideje.
Kérdéseimre Kálmán Imre atya, a soproni Szent Imre plébánia plébánosa válaszolt:
Nyomot hagy-e a gyerekekben, ha Advent idején folyamatosan azzal fenyegetőzünk: valóban nem hoz semmit a Kisjézus, ha a gyermekeink nem viselkednek szépen?
Nem csak nem szép, ha ezzel fenyegetőzik a szülő, de nem is igaz. Ráadásul hamis képet alakíthat ki Jézusról. Inkább azt kellene erősíteni a gyerekekben, hogy Jézus akkor is szeret bennünket, ha rosszak vagyunk. Persze attól a tetteinknek még van következménye, de a szeretet nem változik. Arra kellene koncentrálni, hogy fenyegetés helyett mi az amivel a jóra tudom motiválni a gyerekeket. Állandó nevelési dilemma, hogy mi a célravezetőbb: ha megtiltok valamit tekintéllyel vagy ha valami jóra hívom a gyereket. Motiváló lehet például ha minden jó cselekedetnél a „jóság lisztjét” elkezdjük gyűjteni egy tálban. Karácsonyra pedig az összegyűlt hozzávalókból ki tud sülni a jó-cselekedetek kalácsa. Ha az ő jósága járul hozzá, hogy ez a sütemény kisüljön, még nagyobb öröm lesz számára nem csak maga az ajándék, hanem ezzel megajándékozni a másikat is.
El lehet-e rontani a gyerekekben a karácsony valódi lényegét azzal, ha sok ajándékot kapnak már az advent ideje alatt is?
Érdemes egy picit megtisztítani az adventi készületet és a karácsonyt is a tárgyi ajándékozástól. Azt kellene kitűzni célul, hogy minden gyerek kapja meg és várja a gyermek Jézust, ha jól viselkedik. Mert a kis Jézusnak úgy lehet örülni, mint egy kistestvérnek – hiába veszekszik néha a testvérével az ember, mégis nagyon jó megvédeni mindenáron és semmi pénzért nem adnánk oda őt senkinek. Jézust is testvérként kellene elfogadni, és úgy is kellene várni, mint ahogyan egy kistestvér érkezik: mivel nem tud semmit sem csinálni magától, a nagyobbik gyerek lesz az ő meghosszabbított keze, a lába, a szeme, a hangja, és helyette rohan majd az édesanyához, hogyha sír... Bár ajándék számunkra Jézus, éjjel-nappal gondoskodnunk is kell róla. Ez a felnőtteknek is adventi üzenet. Szülőként pedig figyelni kell arra, hogy ne a tárgyi, hanem az érzelmi ajándékok legyenek a legfontosabbak karácsonykor, vagyis az, hogy megkaphatja mindenki a gyermek Jézust, ha jól viselkedik.
