Meg szoktad kérdezni a gyerekedet, hogy akar-e reggelire, ebédre és vacsorára is csokit enni? Szoktatok tanulás helyett tévét nézni? Hagyod neki, hogy csupán azért mert nagyon tiltakozik - egy évesen leszokjon a délutáni alvásról? Nagyon sok kérdésben ösztönösen dönt a szülő. Más sok kérdésben pedig a saját szüleitől tanult mintákat követi a nevelésben. Mi az, amit ráhagysz a gyerekedre és mi az amiben következetes leszel? Ha meg vagy keresztelve de te a döntést mégis a gyerekedre szeretnéd bízni, az azt jelenti: nem bízol abban, amit a te szüleid jónak láttak. Vagy rosszat akartak volna neked?
Hiába a katolikus nevelés, nem mindenkinek egyértelmű, hogy a saját gyerekét is megkeresztelje születése után nem sokkal. Végighallgattam már több kortes beszédet a keresztelő mellett és persze az ellenérveket is. „Nem kényszerítek rá olyat a gyerekemre, amiről még nem is lehet véleménye.” „Nem tehetem az akaratán kívül kereszténnyé.” „Majd felnőttként ő eldönti, mit akar.”
Ha elfogadod, hogy a szüleid is a legjobbat akarták neked, miért nem ajándékozod meg a gyerekedet is a keresztséggel? Egyáltalán miért jó az, ha mellette döntesz?
– Olyan ajándékot kap, amiben nem fog csalódni.
– Felnőttként sokkal nehezebb meghozni a döntést, ettől megkíméled.
– Bár a keresztség nem varázseszköz, óriási lehetőség arra, hogy később erős hite legyen a gyerekednek.
– Egyszerre lesz egy kisebb helyi- és egy óriási, világméretű, kétezer éves közösség tagja, amire mindig számíthat.
– Nem hogy elveszed tőle a döntés lehetőségét egy fontos kérdésben, éppen megadod neki azt.
Kálmán Imre atyát, a soproni Szent Imre plébánia plébánosát is megkérdeztem a többi között arról, hogy:
Miért nem felnőtt keresztelés van a katolikus egyházban? Miért fontos, hogy már kisgyerekkorban megkapja a szentséget valaki?
A gyakorlatban valóban a gyerekkori keresztelés terjedt el. Ez arra vezethető vissza, hogy korábban, amikor magas volt a gyerekhalandóság, a keresztény családok aggódtak amiatt, hogy a meg nem keresztelt gyerekeknek mi lesz a sorsuk, ha baj éri őket. Miután egyre jobban elterjedt a kereszténység, a gyerekkori keresztelés is jobban elterjedt. Kezdetben a keresztelés felnőtt korban történt. Ma ehhez a gyakorlathoz szeretnénk visszatérni. Az egyház olyan embereknek szolgáltatja ki a szentséget, akik hittanulóként (katekumen) megismerik, megértik és elfogadják Krisztus tanítását, és szeretnének aktívan csatlakozni az egyházhoz. Az ő felkészítésük 1-2-3 évig is tarthat. A három beavató (iniciációs) szentséget – a keresztséget, a bérmálást és az elsőáldozást ilyenkor egyszerre szolgáltatjuk ki nekik.
Mit tehet az ember nagyszülőként - kell-e egyáltalán bármit is tennie - ha a gyerekei nem akarják megkeresztelni az unokákat?
A keresztséget minden esetben a SZÜLŐNEK kell kérnie, sőt, mindkét szülő beleegyezése szükséges hozzá. Hiszen nekik és nem a nagyszülőnek kell felelősséget vállalni a gyermekért. A nagyszülő csak egyet tehet: példát mutat és imádkozik az unokáért. Sokszor ez is történik: az unoka az ő jámborságából azt látja, hogy valami nagyon jót, szépet akar és végül ő kéri a szülőket arra, hogy szeretné a hitet megismerni. Gyakran a gyerek ráncigálja be a szülőt az utcáról a templomba, mert ott valamit hallott, ami tetszett neki vagy egy barátja is odajár. Nálunk a felnőtt keresztelkedők csaknem fele a családos misén keresztül került közelebb a hithez. Mert arca lett a hitnek: vagy a pap vagy a közösség formájában. Az pedig szerintem egyáltalán nem működik, hogy a gyerek nem kap semmilyen vallásos nevelést és majd eldönti felnőttként, mit akar. Ilyenkor ugyanis nincs mi közül választania. Ez olyan mikor el kell dönteni milyen nyelvet tanuljon a gyerek. Mikor van esélye dönteni? Ha megismeri a nyelveket. Nem fogja szeretni a franciát, ha azt soha nem hallotta.
