Helyszíni riport a kopt-keresztények életéről, és az igaz hitről!
Nagyon aranyos, óvodás kopt-keresztény gyermekek csoportja - akikkel Ó-Kairóban találkoztunk – lebegett a lelki szemeim előtt, míg a cikket megfogalmaztam. Értük szeretném a világ figyelmét felhívni, hogy keresztényüldözés folyik ebben a pillanatban is, és ha picit is, de tehetünk azért, hogy nagyobb eséllyel érjék el a nagykorúságot ezek a csöppségek.
Ha tárgyilagosan szeretnénk látni az üldözött kopt-keresztények helyzetét, elég, ha a konzulátus honlapját megnézzük. Ilyen adatokat fogunk találni: 2016. dec. 11-én Kairóban 29 halott, 2017. ápr. 9-én Tantában és Alexandriában 47 halott, május 29-én Minia tartományban 29 halott… a legfrissebb adat másfél hete történt, Kairó mellett: 10 halott. Nem lehetetlen, hogy a kis ovisok közül is valaki a mártírok között van már. Ezért sorolja a II. fokozott biztonsági kockázatot rejtő terület közé a kopt-keresztények otthonát a honlap. Ezért írják le, hogy kerülni kell a kolostorokat, templomokat és a Szeméthegyet (Al Mokattam) a turistáknak.
Mi pontosan ide utaztunk 2017. október utolsó hetében, hogy az itt élő keresztények hitét, mindennapjait jobban megismerjük. Sokan próbáltak lebeszélni az útról, de egy másodpercig sem kételkedtem, hogy Istenben bízhatok. Tolmácsnak hívott ugyanis egy biblikus szakember, akinek főként a sivatagban élő, szent életű atyák (abunák) misztikus tanítását kellet fordítani. Rá egy hónapra, hogy mi elzarándokoltunk az üldözött keresztényekhez, Böjte Csaba testvér is ellátogatott ugyanide. A Magyar Kuríron található riportjában, csodálatosan fogalmazza meg az itt tapasztalt élményeit.
Szó szerint idéznék egy gondolatát, ami szerintem is leginkább megvilágítja a dolgok lényegét: „Ha Isten lennék, és azt látnám, hogy te ott, a teli asztalnál ülsz, és dobálod le a csirkecombot, a másik meg éhezik, azt mondanám: „Fiúk ezt valahogy el kell osztani!” Nagy átalakulás előtt áll a világ, és most egy erőteljes „osztozkodásnak” lehetünk a tanúi. A világ anyagi javait nézve ez egyértelmű, de spirituálisan-szellemileg nézve is nagymérvű osztozkodás zajlik. Az okos telefonok világában, már nem igazán lehet struccpolitikát folytatni szellemi-lelki szempontból.
Jézust, Mohamedet, az ateizmust a fogyasztói társadalmat… bármit meg lehet nézni, és bármi mellett lehet dönteni, mindent felkínál a világháló. Életbevágóan lényeges, hogy mi mellett döntünk szellemileg, hogy mit teszek meg az életem középpontjába. Először nem értettem, hogy az üldözött keresztények miért ismételgetik állandóan, hogy Jézus a béke, hogy Jézust kell életünk középpontjába tenni, hogy Jézust kell dicsőíteni. Most már értem. Ők már 1400 éve mohamedán környezetben élnek, és fennmaradásuk biztos záloga az, hogy Krisztushoz ragaszkodnak. Ők pontosan tudják, hogy bármilyen szellemi környezetben, bármilyen szellemi osztozkodásban, a békességünk záloga a Jézusba vetett erős hitük és szeretetük. Ők tudják, hogy az önámítás az, hogy függetlennek lehet lenni, egy ilyen szellemi osztozkodásban, hogy bármit megtehetek az életem középpontjának. Ők hisznek a személyes Nagyfőnökben – ahogy Böjte Csaba említette Istent – és a saját bőrükön tapasztalják meg a személyes rossznak is a jelenlétét.
Lekerekítve a gondolatokat, több száz év alatt megtapasztalták, hogy csakis Istent dicsőítve lehet szeretetteljes, értékes életet élni, és Isten szeretetét elutasítva biztos az összeomlás. Így a kopt-keresztények hitének fényében, szánalmasan lelepleződik a mi szekularizált, Isten nélküli fogyasztói társadalmunk próbálkozása az igazi boldogságra (arról nem is beszélve, hogy a fejlett társadalmak fegyvergyárosai milyen sátáni pusztítást okoznak a fejlődő társadalmak népei között).
Zárva a gondolatokat, az üldözött keresztényeknél a legnagyobb élményem az volt, hogy láthattam az örömüket, a mosolyukat, ami erős hitükből fakad az üldöztetés ellenére is. Ez az a típusú boldogság, amit az Isten nélküli Európa nem tud megadni, és ha akarunk tenni az üldözött keresztényekért (az aranyos kopt-keresztény ovisokért, és önmagunkért), akkor tegyünk Jézus felé egy konkrét lépést, ott ahol vagyunk, azok között az életkörülmények között, ahol élünk. És hogy ez mennyire igaz, végül had idézzem a másfél héttel ezelőtti vértanúság utáni Anba Antonis Mina kopt püspök megható szavait: „Nem igaz, hogy a terroristák a turistákat akarják elijeszteni a merényleteikkel. A mi mosolyunkat akarják elpusztítani. Azt akarják, hogy szomorúságban éljünk. Ezért óvnunk kell a szívünket és meg kell újítanunk örömünket, amely csodát csak Jézus adhatja meg.”
András atyával készített rövid riportot itt tekintheted meg.
