Gondolatok a Bibliáról – a feltámadás
Ha a kereszténységre, vagy Jézusra gondolunk, felmerülhet, hogy mi is ennek a vallásnak a központi üzenete, tartalma, lényege. Több dolgot is fel lehet sorolni, mert Jézust és a kereszténységet nem lehet egy-két mondattal letudni.
Ezen lényegi elemek egyike kell, hogy legyen a feltámadás. A feltámadás nélkül Jézus követői "minden teremtménynél szánalomra méltóbbak" lennének - mondja Pál apostol. „De Jézus győzött a halálon!” - teszi hozzá azonnal.
Pál apostol egy lényeges ütemmel közelebb áll hozzánk, mint a többi apostol. Arra gondolok, hogy ő Jézust földi életében nem ismerte, Jézus csak a damaszkuszi úton nyilatkozott meg neki. A mai keresztény helyzete mélységesen rokon Pál apostoléval - Jézusról közvetlen fizikai tapasztalatunk nincs, nem lehet. Nem tehetjük a kezünket a szegek helyére a feltámadt Üdvözítő testén, hogy bizonyosságot nyerjünk. A hit hit marad - vagy nem marad.
Ezen nem fogok tudni változtatni én sem. Amit tehetek, hogy hangsúlyozok pár dolgot a feltámadást számunkra hírül adó evangéliumi szakaszokkal kapcsolatban, különösen Máté és János szakaszai alapján.
"Szombat elmúltával, hajnalban"
Ez a kitétel nem azt állítja, hogy ekkor történt a feltámadás, hanem arra emlékeztet, hogy amíg a szombat tartott, zsidó ember még a halotthoz sem ment, szent pihenőnap volt, mi több, kiemelt jelentőségű ünnep szombatja. Tehát nem tudjuk, mikor történt, de a tanúk tapasztalata csak a szombat elmúltával született - születhetett. A hajnal ehhez kötődik, kb. azt jelzi ez a kitétel, hogy haladéktalanul, ha úgy tetszik, "ASAP".
"A kő és az angyal"
A kő a halál diadalát jelzi, elkülöníti az élőt a holtaktól, a végső, abszolút elkülönítést szimbóluma és eszköze, szakrális tabu. Az angyal Isten eszköze, ami által ledönti, érvényteleníti ezt a tabut.
"Feltámadt"
A passzív igealak egyfajta nyomatékosítása annak, hogy mindez Isten közvetlen cselekedete. János evangéliumában Jézus több helyen hangoztatja, hogy "az életemet senki nem veheti el tőlem, én adom oda", "van hatalmam rá, hogy odaadjam, és van hatalmam rá, hogy visszavegyem", ő a feltámad szót a feltámadásról szóló jelenetben célzatosan elkerüli. Nyelvi bravúr ez, úgy ír 2 fejezetet a feltámadásról, hogy a feltámadás szót kihagyja. Az Apostolok Cselekedeteiben Péter kereken kimondja egyik beszédében, hogy "Isten feltámasztotta Jézust és mi ennek tanúi vagyunk". Pál szerint Isten Lelke feltámasztotta Jézust. Hogy a szerzők közül kinek a szavát preferáljuk, épp olyan, mint Jézusról tőmondatokban összefoglalót adni. János mellesleg nem riad vissza hangsúlyozni, hogy "az Atya énbennem van".
Sem a sír meglátogató asszonyok, sem a sírhoz futó apostolok, és általában senki sem fog tudni erre a hogyanra választ adni.
A feltámadást követő találkozások szövege minden esetben törekszik arra, hogy érzékeltesse: "minden lehetséges nekem és most már nem is fogom vissza magam". Hogy Jézus a végleges mennybemenetelét megelőző negyven napos időben merre járt, az evangéliumok nem írják le. De már nem töltötte minden idejét az apostolokkal.
Hogy kiket látogatott meg, és kiket nem, fantáziálhatunk róla. Ha én lettem volna, én egyik éjjel benéztem volna a főpapokhoz, szépen sorban. Vagy Pilátushoz. Biztos tudtam volna valami magvasat mondani. Valószínűbb, hogy Jézus egyrészt nálam tapintatosabb volt, másrészt számára az emberben rejlő lehetőségek világosak, harmadrészt senki megtörésére nincs szüksége. Akiket nem látogatott meg, nem lettek egy milliárdos tömegeket megmozgató világvallás alapítói. Akiknek látni engedte magát, azok lettek, ők lettek „a szikra, ami a száraz tarlón tovaharapódzik”. Jézus személyi preferenciáit a történelem olyan távlatokban igazolta, amit ember képtelen előre mérlegelni. Aki a XXI. században azt kérdezi, neki miért nem jelenik meg Jézus, hogy bizonyosságot nyerjen, arra az a legvalószínűbb válasz, hogy bár Jézus számára ez ujjgyakorlat, a belőle származó következmények valószínűleg elenyésző jelentőségűek. Ellenben korunk nagy apostol-utódai bizonyára részesülnek Jézus közösségéből, és meg is hozzák a gyümölcsöt.
„Menjetek a sírhoz, nézzétek meg! Menjetek Galileába, ott meglátjátok!”
A hit hallás alapján születik. A hír hallása és az arra adott válasz hitbeli aktus. Az üres sír vagy a feltámadt Üdvözítő látása tapasztalat, amit nem lehet megkérdőjelezni. A "hír + kérés" szerkezet egy próbatétel: a hit próbája, amit a Szentírás oly sokszor alkalmaz. Jézus gyakran ábrázolja a hitet a „menj el és tedd meg” szerkezettel, ahogy az Ószövetség Istene is.
