Március 13. óta újra van pápánk! Nem is akármilyen, hiszen több szempontból is meglepetést okozott a megválasztása. Ő az első dél-amerikai 
egyházfő, és az első jezsuita is Szent Péter székében. Lássuk hát röviden, ki is Jorge Mario Bergoglio. Ezután, mivel sok érdekességet találni személyéről és életéről a neten, ebben a cikkben inkább a jezsuita vonatkozást járom körül.
Jorge Mario Bergoglio (1936. december 17-én született Buenos Airesben) a 266. az egyházfők sorában. Ötgyermekes, olasz bevándorló családból származik, vegyészmérnöki diplomával is rendelkezik és 1973-ban tette le az örök fogadalmat jezsuitaként. 2001. február 21-én nevezte ki bíborosnak II. János Pál.
Assisi Szent Ferenc tiszteletére választotta pápai nevét, melyről így nyilatkozott: „Ne feledkezz el a szegényekről” - Assisi Szent Ferenc nyomán olyan egyházat szeretnék, amely kiáll a szegények, a béke és a teremtett világ védelmében, ezért választottam a Ferenc nevet. Az igazság, a szépség és a jóság keresése az összekötő kapocs a médiában dolgozók és az Egyház között, ennek a hármas egységnek a hirdetése valamennyiünk feladata.” (Magyar Kurír)
Pápaként is szerény és alázatos ember maradt a hírek szerint. :) Amikor kiállt arra a bizonyos erkélyre, első szavaiban többek közt a hívek imáját kérte! Ő imádkozik értünk, minden emberért – ugyanakkor neki magának is szüksége van imáinkra. Mi ez, ha nem az alázat szép jele?
Erről eszembe jut a bérmálkozásra választott szentírási igém, Jézus egy mondata: „Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű!” – ez a felirat olvasható a jezsuiták budapesti Jézus Szíve templomában is.
És elérkeztünk a jezsuita-kérdéshez. Azért szempont ez a cikkben, mert amit erről a rendről az átlagember tud, az igen kevés, sőt, sokszor sajnos téves információ. Emlékszem, miket olvastam róluk az iskolai történelem tankönyvben évekkel ezelőtt, és hát a valóság egészen más. Most, hogy jezsuita pápánk van, különösen fontos, hogy eloszlassuk a tévhiteket!
A jezsuita rendet (Jézus Társasága, latinul: Societas Jesu, innen az SJ rövidítés a rendtagok neve után) Loyola Szent Ignác alapította néhány, Párizsban megismert egyetemi diáktársával. 1534. augusztus 15-én tettek fogadalmat, hogy életüket a lelkek megsegítésének és az apostoli munkának szentelik – ez volt fő céljuk, tehát alapjáraton nem az ellenreformáció jegyében alakultak, bár később a hitvédelem is céljaik közé került, de ehhez sem elsősorban hitvitákkal (pláne nem az áttértek üldözésével!), hanem a szolgálataikkal (pl. lelki gondozás és az irgalmasság cselekedeti) járultak hozzá. Később úgy határoztak, hogy kis közösségüket szerzetesrenddé alakítják át. A Jézus Társasága nevet választották, és III. Pál pápa 1540. szeptember 27-én jóvá is hagyta a rendet. A Jézus Társasága több dologban különbözik az addigi, hagyományos rendektől. Az egyik legfontosabb, hogy a szokásos három fogadalmon túl (szegénység, tisztaság, engedelmesség) egy negyediket is tesznek, melynek lényege a pápa iránti feltétlen engedelmesség. Az engedelmességgel függ össze egy másik tévhit, miszerint a jezsuitáknál a katonás szigor uralkodik. A fegyelem és az elöljárók felé mutatott engedelmesség természetesen elvárás (melyik szerzetesrendben nem?), viszont nem olyan abszurd mértékben, ahogy azt sokan elképzelik. Valóban az elöljárók határozzák meg, hogy pl. melyik jezsuitát milyen szolgálatra és hová helyezik, de ebben a döntésben a rend megalakulása óta figyelembe veszik az illető adottságait és vágyait is – szó nincs itt semmiféle terrorról, vagy nem is tudom, milyen kép élhet egyesekben.
A rend szellemiségét nagyban meghatározza Szent Ignác lelkisége és az általa átélt és kidolgozott Lelkigyakorlatok is. Ezt a harminc napos lelkigyakorlatot minden jezsuita novícius el kell, hogy végezze (kétszer), de természetesen világiak számára is adott a lehetőség (csak előbb a rövidebb, pár napos szentignáci gyakorlatokkal ajánlott kezdeni).
A jezsuita rendben nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő műveltségre: a jelöltek több évig filozófiát, majd teológiát tanulnak, előbbinek az a célja, hogy képessé tegye őket a nem keresztényekkel való párbeszédre is. Rendszerint még egy diploma megszerzése kötelező a teológiai mellé.
Jelmondatuk: Omnia ad maiorem Dei gloriam - Mindent Isten nagyobb dicsőségére!
Tevékenységi körük nagyon széles; apostoli munkát végeznek, és küldetésük alapvetően oda szól, ahol szükség van rájuk. Magyar honlapjukon az alábbiakat olvashatjuk: „A mintegy tizennyolc-ezer jezsuita tagot számláló Jézus Társasága valamennyi földrészen tart fenn intézményeket. Vannak óvodáik, iskolák, egyetemeik, csillagvizsgálójuk, laboratóriumuk, újságjuk és rádiójuk, menekült szolgálatuk és hajléktalanokat segítő intézményük is, de ne feledkezzünk el lelkigyakorlatos házaikról, plébániáikról sem. Vagyis ott vannak minden peremterületen, ahol igazán szükség van Isten szolgálatára az emberek javára.”
A jezsuiták képzésük és hivatásuk során is a krisztusi alázatot tanulják, valamint Isten szolgálatát minden rászoruló ember szolgálatán keresztül, mindeközben pedig nyitottak a párbeszédre – és azt hiszem, mindez látszik Ferenc pápánk egész személyén, viselkedésén is. Biztos vagyok benne, hogy ugyanez a lelkiség, szellemiség fog megnyilvánulni szavaiban és tetteiben egész péteri szolgálata során is. És ne feledjük: a pápa számít imáinkra is!
Végezetül pedig: többünkben felmerült az a kérdés is, hogy lehet egy jezsuitából pápa, ha egyszer e rend tagjai elvileg nem fogadhatnak el egyházi méltósági kinevezéseket. A választ Koronkai Zoltán SJ cikkében lehet elolvasni.
