Biztosan mindenki hallott róla, hogy Franciaországban (is) törvény mondja ki az állam és egyház szétválasztását és ezért le kell bontani II. János Pál szobrát. Ami ellen sok francia is tiltakozik, Tata pedig szívesen felállítaná a szobrot.
Hogy ezt a kialakult szituációt kicsit mélyebben megérthessük, nem a közelmúlt eseményeit kell figyelni (Laurent Stefanini esete Vatikánnal – bár ez is izgalmas), hanem egészen XX. század elejéig kell visszamenni, vagy még korábbra! Az egyház, a vallás, bizonyos dogmák elfogadása vagy elutasítása és a pápa személye sajnos a történelem során nemcsak komoly politikai tényező volt, hanem mozgatórugója megannyi kínos eseménynek. Sokan pusztán személyes vagy hatalmi érdekből többször vallást váltottak, IV. Henrik híres mondatát bizonyára mindenki ismeri (Párizs megér egy misét!), vagy például így szakított Rómával VIII. Henrik és lett az általa alapított anglikán egyház feje.
Az évszázadok folyamán megannyi hatás (humanizmus, felvilágosodás, francia forradalom, stb.) eredményeképpen 1905-ben törvényi szinten is életbe lépett a laicitás elve, azaz az egyház és az állam szétválasztása. A francia alkotmány kimondja, hogy az ország „oszthatatlan, laikus, demokratikus és szociális köztársaság”. Mivel nincsen definiálva a laicitás, csak a célját ismerhetjük pontosan: minden erővel függetlenedni a Katolikus Egyháztól, amely már a XIX. században ellenezte a köztársasági államformát. A laicitás szerepe azonban nem ér itt véget. A francia politikai és társadalmi rendszer ideológiai bázisává vált, olyannyira, hogy az állami fenntartású iskolákban ez a közvetítendő értékrend. Az iskolák egyik célja ugyanis, hogy a diákok elsajátítsák az emberi és állampolgári kötelességeiket és kialakítsák bennük a „köztársaság-konform” értékrendet. Ennek értelmében – bár a vallásszabadság alkotmányos alapjog – tilos a vallási jelképek viselése az állami fenntartású közoktatási intézményekben, hogy garantálhassák a világnézeti semlegességet. És itt nem csak a burkára, nikábra és társaikra kell gondolni, de akár az apró kereszt is vonhat maga után fegyelmit.
De persze a gyakorlati megvalósulása ennek az elvnek nagyon érdekes és esetleges. Így történhetett az, hogy bár éveken keresztül lobbiztak néhányan II. János Pál szobra, ill. az a felett magasodó kereszt ellen, különösebb eredmény nélkül. Egészen mostanáig; miszerint ha nem távolítják el hat hónapon belül a keresztet, akkor az egész szobrot fogják eltávolíttatni. De a történetnek még nincs vége, ugyanis a helyi polgármester is kiállt a szobor mellett, továbbá aláírásokat gyűjtenek és május 16-n tüntetést szerveztek a lakosok annak érdekében, hogy eredeti állapotában maradhasson a szobor. De hogy biztosan velük maradhasson II. János Pál, gyűjtést indítottak annak érdekében, hogy a szobor alatti területet megvásárolják, így már nem közterületen fog állni a szobor.
