Honnan erednek és mit is jelentenek?
A három egymáshoz közeli és sokszor egymással összemosódott ünnep sokunk számára eltérő vagy téves jelentéssel is bírhat. Rövid bejegyzésem célja, hogy összegyűjtsem az ünnepek milyen népi és vallási hagyományok alapján alakultak ki és milyen jelentéssel bírnak napjainkban.
Halloween
Október 31-e (Mindenszentek napját megelőző este) az angolszász országokban a halloween ünnep (angolul all hallows' evening azaz „minden szent estéje”). A Halloween mai jelentése az évszázadok során több kultúra: a római Pomona-nap, a kelta Samhain fesztivál és a keresztény Mindenszentek napja hagyományainak keveredésével alakult ki.
Nagy-Britannia, Franciaország és az Ibériai-félsziget egykori kelta természetimádói számára a Samhain (napisten) volt a munka és a pihenés jelképe, a gazdag termés biztosítója.
A napisten ünnepe jelentette a kelta népek számára az újévet, amely a Nap uralmának végét, illetve a sötétség és a hideg uralmának kezdetét szimbolizálta. Úgy tartották, hogy az ünnep éjszakáján az előző évben meghalt emberek lelkei összezavarhatják az élők életét, mivel az év során elhunyt lelkek ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek a szellemeknek ételt és állatot áldoztak, hogy megkönnyítsék a vándorlásukat.
A keltáknál október 31-én, miután a termést betakarították és elraktározták a hosszú, hideg télre, megkezdődött az ünnepség. A kelta papok új tüzeket gyújtottak, termény- és állatáldozatokat mutattak be és tűz körüli táncuk jelezte a nap-szezon végét és a sötétség kezdetét. Mikor eljött a reggel, a papok szétosztották a parazsat a családok között, hogy azzal új tüzeket gyújthassanak. Ezzel úgy gondolták, távol tarthatják a halottakat, és elűzhetik a hideget. November elsején az emberek állatbőrökből és állatfejekből készült ruhákba öltöztek és Halloween-fesztivált tartottak.
Az I. században, miután a rómaiak elfoglalták Angliát, a november elseje, a Pomona-nap mely a gyümölcsök és kertek istennőjének az ünnepe volt, az évszázadok során keveredett a kelta Samhai-ünneppel és az őszünnep kialakulásához vezetett.
Mindenszentek
Mindenszentek a keresztény hagyományban azoknak az üdvözült lelkeknek az emléknapja, akiket nem avattak szentté, illetve akik nem kaptak külön helyet a naptárban. A Mindenszentek napja (november 1.) a Halottak napjának (november 2.) vigíliája, azaz ünnepi előestéje.
Már a IV. századból is maradtak fent adatok Mindenszentek ünnepéről. Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János valószínűleg már tudott az ünnepről, melyet május 13-án, illetve pünkösd utáni első vasárnap ültek meg.
Mindenszentek egyetemes ünneppé 844-ben, IV. Gergely pápasága alatt vált. Az ünnepet még a VIII. században május 13-ról november 1-jére helyeztek át, valószínűleg azért, hogy ezzel a kelták régi népi újesztendejét megszenteljék, ezzel ötvözve a régi hagyományt az újjal.
A Mindenszentek napja után következő napot, Halottak napját 998 óta tartják november 2-án. A halottak napja Szent Odiló clunyi apáttól (962-1048) nevéhez fűződik. Ő ezt az emléknapot a Cluny anyaegyház alá tartozó minden bencés házban bevezette és ez a rendelete mindmáig fennmaradt.
Halottak napja
A katolikus egyházban a földön küzdő Egyház ünnepélyes megemlékezése az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert (a tisztítótűzben szenvedő) lelkekről. Ezen a napon sokan gyertyát, mécsest gyújtanak elhunyt szeretteik emlékére, és felkeresik a temetőkben hozzátartozóik sírját.
A régi magyar népnyelvben „lölkök napja” (lelkeknek emlékezete) elnevezése volt. Magyarországon a sírok virágokkal és koszorúkkal való feldíszítése a XI. század elejétől terjedt el, német katolikus hatásra. E szokást nem csak a katolikusok, hanem más felekezetűek és a nem hívők is átvették. A krizantém fehér és színes változatai Mindenszentek és Halottak napja körül nyílnak, Magyarországon leginkább ez a virág az, amivel a sírokat díszítik.
A három régi hagyományokon alapuló ünnep az elhunytakra való megemlékezésre és az ő lelkük „létezésére” vagy tovább élésére hívja fel a figyelmet, mely a lelkek halál utáni állapotát szeretné rendezni, velük megbékélni vagy nekik segíteni.
