azaz 4 pontban, hogyan legyen boldog a kapcsolatod
Azért kölcsönöztem a címhez ezt a kultikus Junkies-számot, mert ilyen zseniálisan, esszenciálisan kevés dolog tükrözi a sarkított hozzáállást a párkapcsolati problémákhoz.
Most női magazinok agyhalott formájában, röviden összefoglalom, hogy lehet szuper jó a kapcsolatod. Figyelem, az irritáló forma ellenére értékes gondolatokat is tartalmaz nyomokban.
A SZÜKSÉGES LEVÁLÁS
Ha nem váltam le rendesen a származási családomról, akkor lehet, hogy még mindig következetesen az édesanyámnak vagy az édesapámnak adok elsőbbséget, és a döntéseimben az ő szempontjaikat érvényesítem a házastársam vagy az új család rovására. Tudatosíthatom magamban: ha rendre a származási családnak szavazok elsőbbséget bizonyos kérdésekben, azzal már a jelenlegi családomtól és a következő nemzedéktől veszek el valamit.
ÉN JÓ VAGYOK, TE MEG ROSSZ
„Te tévedsz, és nekem van igazam”- ilyenkor könnyen eljuthatok oda, hogy nem becsüllek, nem tisztellek, nem értékellek és nem fogadlak el. Ha nincsenek meg az együttműködés feltételei: a jóindulat, a jó szándék, a jóakarat, a jóhiszeműség és a jobbító törekvés, akkor egészen kis problémák is megoldhatatlanná nőnek.
A CSENDES SZAVAK EREJE
Ha a kapcsolatunkban jelen van az érzelmi összetartozás, akkor a társam érzelmeit nem vetem meg, nem gúnyolom ki, nem teszem nevetség tárgyává. Miközben képes vagyok érzelmileg mellette állni, természetesen megőrizhetem a saját gondolataimat, érzéseimet. Lássuk az alábbi példát: autóvezetés közben a férfi elkezd dühöngeni. Engem ez nem érint annyira mélyen az anyósülésen, ráadásul tudom, hogy a dühöngés a férjemnek sem tesz jót. A „miért kiabálsz?!” helyett mondhatnánk inkább azt, hogy „dühítő, ahogy egyesek vezetnek!”, és ezzel el is lenne intézve az ügy. Az érzelmi összetartozást könnyebben kifejezi néhány csendes szó, mint egy drága ajándék.
KÖZÖS TITKAINK
Amikor hűségben élek, akkor nemcsak arra figyelek, hogy mit ne tegyek meg, hanem arra is, hogy mit kell feltétlenül megtennem. A jó társkapcsolatban több-kevesebb meghittségben élünk egymással, és ezt nem csak szexuális értelemben gondolom. A négy fal között olyasmi történik, ami csak kettőnkre tartozik, amit soha nem csinálnék, ha másvalaki is ott lenne. Éppen azért élhetem meg az összetartozásnak a bensőségességét, mert ott szerepek nélküli elfogadottságban, szégyenkezés nélkül tudunk egymással beszélgetni, együtt lenni, a nehézségeinket feltárni vagy a gyöngeségeinket megmutatni.
