Napjainkban az egyre gyorsuló globális és digitális világ korszakában, ahol a gépek és robotok szinte mindent elvégeznek helyettünk, nekünk nincs más teendők, mint hátradőlni, hogy a szoftver, applikáció, készülék megtegye, ami nekünk csak fejtörést okozna. Az eszközök nem fáradnak el és nem is felejtenek.
De valóban ennyi lenne az élet? Ha ennyi gép helyettünk teszi a dolgát, végzi dolgainkat, sokkal több szabadidőnk lenne, amit egymással, közös programokkal és szociális, társas élményekkel tölthetnénk. Vagy mégsem?
Számos generáció nőtt fel az elmúlt fél évszázadban, hazánkban és a világban. X generáció (36-50 év közöttiek) akik esetében a siker kulcsa a tudás, a széles kapcsolatrendszer kiépítése és a jó tájékozódás. Közel kétharmaduk használ internetet és ez az arány folyamatosan növekszik.
Y generáció (21-35 év közöttiek), akik bár sokkal nagyobb önbizalommal és magabiztossággal rendelkeznek mint az X generáció, ellenben sokáig élnek az „otthon hotel” és az egyetemek nyújtotta előnyökkel vagy kényelemmel. Ők már világot látott, sokat utazó emberek, akik nyitottabbak az újdonságokra, de nehezebben tudnak önállóvá válni.
A digitális generáció, azok az 5-20 év közötti fiatalok, akiket a jól ismert Z generációként is emlegetnek. A legtöbbet oktatott generációnak számítanak, akik idejük legnagyobb részét már a virtuális térben töltik. Ők már folyamatos és gyors változásban élnek, még a lovagkorban a harcosoknak a páncélosokkal, addig nekik az információk háborújával kell megküzdeniük nap, mint nap.
Az on-line világ valósága és a X generáció valósága között olykor széles szakadék húzódhat. E jelenségek kereszttüzében fontos mérlegelni, hogy milyen és egyáltalán van-e a kapcsolat ezek között a generációk között? A generációk közötti együttműködés az a terület, amelyben többek között olyan kérdések is felmerülnek: hogyan lehet a legújabb ultrapörgős kíber-generáció és a manuálisabb off-line generáció életmódját összeegyeztetni, közös térben értelmezni, hidat képezni közöttük?
Egy lehetséges út az olyan közös kihívások kitűzésében és felfedezésében rejlik, mint például az önkéntesség. Az önkéntesség segíthet megteremteni az X;Y;Z generációk közötti együttműködést, az egymás felé nyitást és az értékalapú gondolkodást is ösztönözheti. A közösséghez tartozást ugyanakkor az olykor magányosabbnak tartott Z generáció a virtuális térben éli meg, melyben a többi generáció (még) kisebb mértékben van jelen. A mi – X és Y generációsok - szerepünk, hogy segítsük őket a virtuális valóságon keresztül a valódibb off-line világ emberi értékeinek megismerésére vagy (újra)felfedezésére. Mi abban segíthetünk, hogy a virtuális térben megfelelő programokat kínálunk nekik, melyek valódi, élő közösségekben valósulnak meg, és visszaterelik őket a „valóságos valóság” felé.
Van élet a virtuális hullámokon és az elektronfelhőkön kívül is és meglehet, hogy amit vagy akit keresünk az legkevésbé sem virtuális. A választás tehát rajtunk áll, hogy a „kék vagy piros kapszulát” vesszük-e be.