Mond valamit nektek a név, Bakhita?
Nekem sem mondott semmit, míg meg nem néztem a róla szóló gyönyörű filmet, és míg nem ismertem meg az Ő különleges élettörténetét.
Bakhitát rengeteg szenvedés érte már egész kiskorától fogva: Afrikában, egy szudáni faluban született, elvesztette a szüleit, elrabolták és eladták rabszolgának. Az élet megtörhette volna, de nem így történt. Lenyűgöző, hogy bár iszonyatos szenvedéseken és megaláztatásokon ment át, mégis méltósággal viselte ezeket, és a lelke végig szabad maradt. Nem volt benne bosszúvágy és nem volt képes gyilkolni, nem fordult ki önmagából, mert annyira erős volt benne a belülről fakadó, jó értékrend, hogy az összes vele történt rossz ellenére is csak jót akart tenni a többiekkel.
Amikor fájdalom érte, szabadon feltudott kiáltani, amikor nyugalom volt körülötte, tudott felszabadultan kedves és szerető lenni. Amikor pedig rabszolgaként Olaszországba került, a gazdája erőszakoskodott vele, de ő el mert futni egészen a templomig, aminek ajtajában nyugalomra talált.
Bakhita kitartása, ereje és az élethez való hozzáállása már megtérése előtt lenyűgöző volt, csak a testét tudták megtörni és rabbá tenni, míg lelke mindvégig szabad volt, bármi is érte. Fel merte vállalni valós érzéseit és nem hagyta, hogy a szörnyű körülmények megváltoztassák őt. Ez a csoda, erő és hit az, amire csak ez igazi szent képes, és amelyet mindnyájunknak meg kellene tanulni. A földi szenvedések, kiszolgáltatott helyzeteknek és fájdalmaknak felé emelkedni, bátran szeretni, hinni a jóban és felvállalni érzéseinket, elveinket.
Csak ajánlani tudom mindenkinek ezt a gyönyörű filmet, nagyon sokat lehet belőle épülni és sokat lehet Bakhitától tanulni, hogy bármi történhet velünk itt a földön, Isten és a szeretet mindenek felett van.