Nőként nem jutott volna eszembe a 21. század elején, hogy a férfiak is hátrányos helyzetben lehetnek. Amikor még mindig csak kb. a filmek fele ugorja meg a Bechdel-tesztet és ugye filmet, sorozatot mindenki néz, ezek pedig szintén nagyban befolyásolják a kultúránkat, a gondolkodásmódunkat. Azt nem vitatom, hogy az elmúlt száz év feminista és egyéb nő-mozgalmai, egyenlőséget követelő törekvések, gender ideológia terjesztői sokszor átléptek bizonyos határokat, de nem gondoltam volna, hogy olyan súlyos a helyzet, hogy létrehozzanak Magyarországon egy esélyegyenlőségi férfiportált.
Kováts Gábor: Róma, Olaszország, 2016.
Őszintén szólva, először csak a saját negatív tapasztalataim jutottak eszembe és rögtön arra gondoltam, ilyen a férfiakkal soha nem történhetne meg… és valahogy olyan banálisnak éreztem ezt az egészet.
Így gyorsan megkérdeztem férfi ismerőseimet, hogy mégis, mit gondolnak erről? Ők milyen hátrányos megkülönböztetéssel találkoztak?
Sokan azt hozták fel példának, hogy Magyarországon válás esetén szinte automatikusan az anyához kerül a gyermek, csak nagyon indokolt helyzetben helyezik el őket az apánál. És valóban, sok esetben a jogalkotók valahogy „kifelejtik” a férfiakat; nem ismert vagy tabunak számít a férfi, mint nemi erőszak vagy családon belüli erőszak áldozata vagy a családtámogatásnál is sokkal nagyobb előnyben részesülnek a nők.
100 vagy 40 évvel ezelőtt természetes volt – most nézzük csak Magyarországot, hogy „mi a nők és mi a férfiak dolga” – mit vár el tőlük a környezetük. Az oldal készítői ugyanis azt vélik, hogy sok esetben a nők helyzetét úgy próbálták „egyenlőbbé” tenni, hogy annak a férfiak látják kárát. Amíg a nyugati országokban készültek átfogó kutatások a nők helyzetéről már a 20. század közepétől, és spontán indultak az egyenlőséget sürgető kezdeményezések, Magyarországon ezzel ellentétben „a nőmozgalom címén egy felülről jövő, politikai és gazdasági megfontolásokat szem előtt tartó, a nők érdekeit csak a retorika szintjén védelmező nőpolitikáról van szó.
Mivel a szavak és a valóság igen gyakran nem estek egybe, valójában a nők és a család alapvető érdekei sok szempontból csorbát szenvedtek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a nőmozgalom szó hiteltelenné vált. (E. Mészáros, 1998, idézi: K. Marton, 1999) És ez miért lehet így?
Mert valahogy a fejekben még mindig a tradicionális szerepek ragadtak meg a férfi-női szerepekről, holott ezektől – bár nem hittem volna – nemtől függetlenül szenvednek kortársaim, barátaim. Ez indokolta a honlap megalkotását is. Hogy valójában mit gondolnak a jogalkotók és a politikusok, az néha csak véletlenül derül ki, gondoljunk csak például az Országgyűlés elnökének ikonikus szavaira.
A nők és férfiak különbözőek. Soha nem lehetnek és nem is lesznek ugyanolyanok. De indulhatnának az életben ugyanolyan eséllyel, lehetnének egyenlők, nem a másik kárára protekciósok, hanem egyenlők.
