Vannak ugye a biológiai eltérések: „Az eltérő nemi funkciókon valamint elsődleges és másodlagos nemi jegyeken túl a legfontosabb biológiai különbség a két nem között a nők esetében fennálló gyermekszülés (terhesség) monopóliuma, amely alapvetően determinálja a nemi szerepeket. Ebből következik, hogy a nők életének legnagyobb része még a XX. század folyamán is a fajfenntartásnak volt alárendelve” (Csaba, 1985., idézi: K. Marton, 1999). „A biológiai adottságok függvényében más-más fizikai paraméterekkel írható le a két nem.
A fizikai erőnlétre jellemző, hogy a nők általában (természetesen vannak az átlagtól eltérő kivételek) testsúlyukban és fizikai teherbírásukban a férfiaktól elmaradnak; míg a férfiak rövidebb távon nagyobb munka- és sportteljesítményekre képesek, addig a nők jobban bírják a hosszabb ideig tartó, monoton megterheléseket (A házimunka például ebbe a munkakategóriába tartozik!)” (Erdélyi, 1985., idézi: K. Marton, 1999).
A társadalom erős nyomást gyakorol az egyénre, szocializációs folyamat határozza meg a férfi és női szerepeket, pl. síró kisfiú esetén: katona-dolog, mert egy fiú sosem sírhat.
„Bár az alapvető különbség nő és férfi között biológiai jellegű, a szocializációs folyamat alakítja bennük ezt a különbséget tudatossá. A nemek megkülönböztetésére szolgáló szocializációs folyamat már születés után elkezdődik. Gyermekkortól kezdve másként kezelik a lányokat és fiúkat: a lányoknak több ölelésben, cirógatásban van részük. Fiúk és lányok különböző jellegű játékokat kapnak, másként vannak öltöztetve, másként fegyelmezik és büntetik őket. A gyerekkori szocializáció más és más szerepekre készíti fel a lányokat és fiúkat. A lányok esetében az empátia, odafigyelés, önfeláldozás, alkalmazkodóképesség a leginkább hangsúlyozott szerepek. Ezzel szemben a fiúknál sokkal fontosabb szempont az önérvényesítés, agresszivitás, versenyszellem. Vizsgálatok tanúsága szerint az első nemi különbségbeli megnyilvánulás 2 éves kor után észlelhető a gyermekeknél, a fiúknál az agresszivitás (kötekedés, verekedés, düh) és a dominancia formájában. Nem meglepő tehát, ha nemüknek megfelelően másként alakul viselkedésük a továbbiakban is (Brinkerhoff – White, 1985., idézi: K. Marton, 1999).
Ugyanakkor vannak idejétmúlt íratlan szabályok is, ami ellen sokszor lázadozunk, mert most már nem is olyan aktuális vagy nem így neveltek már minket, arra a legjobb példa, hogy szerkesztőségünk férfi tagjai és ismerőseim mit gondolnak.
- Vannak olyan gyakori nemi sztereotípiák, pl. az érzékenység, amit a fiúkból igyekeznek „kinevelni” gyerekkorukban, de például egyre nagyobb igény, hogy a férfiak érzelmi intelligenciája is magas legyen. Micsoda ellentmondás!
- „ Sok lányt zavarnak a külső tulajdonságai, hogy nem elég vékony, nem elég szép a haja, stb., így zavarja a fiúkat az, hogy pl. nem elég magasak. És a többletkilókkal ellentétben a testmagasságon nem lehet változtatni…”
- Nagyon sokszor találkozunk olyan szituációkkal, ahol a lányok helyett fizetni „kell”, pl. vannak olyan szórakozóhelyek, ahol csak a fiúknak kell belépőt fizetni (az okokat értjük, de nem értünk vele egyet…) vagy hol írják elő, hogy mindig a fiúnak kell meghívni a lányt?
- „A média a családapa szerepét és nagyon sok esetben az apaszerepet a családban egy erőszakos vadállattá degradálta le. Holott szerintem arra az apai szerepre, ami hajt, buzdít, noszogat, a családokban nagyon nagy szükség lenne.”
