Nőként nem jutott volna eszembe a 21. század elején, hogy a férfiak is hátrányos helyzetben lehetnek. Amikor még mindig csak kb. a filmek fele ugorja meg a Bechdel-tesztet és ugye filmet, sorozatot mindenki néz, ezek pedig szintén nagyban befolyásolják a kultúránkat, a gondolkodásmódunkat. Azt nem vitatom, hogy az elmúlt száz év feminista és egyéb nő-mozgalmai, egyenlőséget követelő törekvések, gender ideológia terjesztői sokszor átléptek bizonyos határokat, de nem gondoltam volna, hogy olyan súlyos a helyzet, hogy létrehozzanak Magyarországon egy esélyegyenlőségi férfiportált.
Kováts Gábor: Róma, Olaszország, 2016.
Őszintén szólva, először csak a saját negatív tapasztalataim jutottak eszembe és rögtön arra gondoltam, ilyen a férfiakkal soha nem történhetne meg… és valahogy olyan banálisnak éreztem ezt az egészet.
Így gyorsan megkérdeztem férfi ismerőseimet, hogy mégis, mit gondolnak erről? Ők milyen hátrányos megkülönböztetéssel találkoztak?
Sokan azt hozták fel példának, hogy Magyarországon válás esetén szinte automatikusan az anyához kerül a gyermek, csak nagyon indokolt helyzetben helyezik el őket az apánál. És valóban, sok esetben a jogalkotók valahogy „kifelejtik” a férfiakat; nem ismert vagy tabunak számít a férfi, mint nemi erőszak vagy családon belüli erőszak áldozata vagy a családtámogatásnál is sokkal nagyobb előnyben részesülnek a nők.
100 vagy 40 évvel ezelőtt természetes volt – most nézzük csak Magyarországot, hogy „mi a nők és mi a férfiak dolga” – mit vár el tőlük a környezetük. Az oldal készítői ugyanis azt vélik, hogy sok esetben a nők helyzetét úgy próbálták „egyenlőbbé” tenni, hogy annak a férfiak látják kárát. Amíg a nyugati országokban készültek átfogó kutatások a nők helyzetéről már a 20. század közepétől, és spontán indultak az egyenlőséget sürgető kezdeményezések, Magyarországon ezzel ellentétben „a nőmozgalom címén egy felülről jövő, politikai és gazdasági megfontolásokat szem előtt tartó, a nők érdekeit csak a retorika szintjén védelmező nőpolitikáról van szó.
Mivel a szavak és a valóság igen gyakran nem estek egybe, valójában a nők és a család alapvető érdekei sok szempontból csorbát szenvedtek. Nem lehet csodálkozni azon, hogy a nőmozgalom szó hiteltelenné vált. (E. Mészáros, 1998, idézi: K. Marton, 1999) És ez miért lehet így?
Mert valahogy a fejekben még mindig a tradicionális szerepek ragadtak meg a férfi-női szerepekről, holott ezektől – bár nem hittem volna – nemtől függetlenül szenvednek kortársaim, barátaim. Ez indokolta a honlap megalkotását is. Hogy valójában mit gondolnak a jogalkotók és a politikusok, az néha csak véletlenül derül ki, gondoljunk csak például az Országgyűlés elnökének ikonikus szavaira.
A nők és férfiak különbözőek. Soha nem lehetnek és nem is lesznek ugyanolyanok. De indulhatnának az életben ugyanolyan eséllyel, lehetnének egyenlők, nem a másik kárára protekciósok, hanem egyenlők.
Vannak ugye a biológiai eltérések: „Az eltérő nemi funkciókon valamint elsődleges és másodlagos nemi jegyeken túl a legfontosabb biológiai különbség a két nem között a nők esetében fennálló gyermekszülés (terhesség) monopóliuma, amely alapvetően determinálja a nemi szerepeket. Ebből következik, hogy a nők életének legnagyobb része még a XX. század folyamán is a fajfenntartásnak volt alárendelve” (Csaba, 1985., idézi: K. Marton, 1999). „A biológiai adottságok függvényében más-más fizikai paraméterekkel írható le a két nem.
A fizikai erőnlétre jellemző, hogy a nők általában (természetesen vannak az átlagtól eltérő kivételek) testsúlyukban és fizikai teherbírásukban a férfiaktól elmaradnak; míg a férfiak rövidebb távon nagyobb munka- és sportteljesítményekre képesek, addig a nők jobban bírják a hosszabb ideig tartó, monoton megterheléseket (A házimunka például ebbe a munkakategóriába tartozik!)” (Erdélyi, 1985., idézi: K. Marton, 1999).
A társadalom erős nyomást gyakorol az egyénre, szocializációs folyamat határozza meg a férfi és női szerepeket, pl. síró kisfiú esetén: katona-dolog, mert egy fiú sosem sírhat.
„Bár az alapvető különbség nő és férfi között biológiai jellegű, a szocializációs folyamat alakítja bennük ezt a különbséget tudatossá. A nemek megkülönböztetésére szolgáló szocializációs folyamat már születés után elkezdődik. Gyermekkortól kezdve másként kezelik a lányokat és fiúkat: a lányoknak több ölelésben, cirógatásban van részük. Fiúk és lányok különböző jellegű játékokat kapnak, másként vannak öltöztetve, másként fegyelmezik és büntetik őket. A gyerekkori szocializáció más és más szerepekre készíti fel a lányokat és fiúkat. A lányok esetében az empátia, odafigyelés, önfeláldozás, alkalmazkodóképesség a leginkább hangsúlyozott szerepek. Ezzel szemben a fiúknál sokkal fontosabb szempont az önérvényesítés, agresszivitás, versenyszellem. Vizsgálatok tanúsága szerint az első nemi különbségbeli megnyilvánulás 2 éves kor után észlelhető a gyermekeknél, a fiúknál az agresszivitás (kötekedés, verekedés, düh) és a dominancia formájában. Nem meglepő tehát, ha nemüknek megfelelően másként alakul viselkedésük a továbbiakban is (Brinkerhoff – White, 1985., idézi: K. Marton, 1999).
Ugyanakkor vannak idejétmúlt íratlan szabályok is, ami ellen sokszor lázadozunk, mert most már nem is olyan aktuális vagy nem így neveltek már minket, arra a legjobb példa, hogy szerkesztőségünk férfi tagjai és ismerőseim mit gondolnak.
- Vannak olyan gyakori nemi sztereotípiák, pl. az érzékenység, amit a fiúkból igyekeznek „kinevelni” gyerekkorukban, de például egyre nagyobb igény, hogy a férfiak érzelmi intelligenciája is magas legyen. Micsoda ellentmondás!
- „ Sok lányt zavarnak a külső tulajdonságai, hogy nem elég vékony, nem elég szép a haja, stb., így zavarja a fiúkat az, hogy pl. nem elég magasak. És a többletkilókkal ellentétben a testmagasságon nem lehet változtatni…”
- Nagyon sokszor találkozunk olyan szituációkkal, ahol a lányok helyett fizetni „kell”, pl. vannak olyan szórakozóhelyek, ahol csak a fiúknak kell belépőt fizetni (az okokat értjük, de nem értünk vele egyet…) vagy hol írják elő, hogy mindig a fiúnak kell meghívni a lányt?
- „A média a családapa szerepét és nagyon sok esetben az apaszerepet a családban egy erőszakos vadállattá degradálta le. Holott szerintem arra az apai szerepre, ami hajt, buzdít, noszogat, a családokban nagyon nagy szükség lenne.”
„A szerepek közötti átjárás egy érdekes kérdés és itt most nem a homoszexualitásra gondolok, hanem társadalmi szerepre. Egy nővel szemben elfogadott, ha védelemre szorul, akár anyagi szempontból (eltartás), míg persze az otthonteremtés, gyereknevelés sokszor méltatlanul alábecsült feladatát végzik. Ugyanez fordítottan, ha nem is elképzelhetetlen, de társadalmilag kedvezőtlen megítélésű. Egy gyereknevelő, otthon maradó apuka képe nem pozitív, sokkal inkább egy olyan férfit mutat, aki kudarcot vallott, vagy eleve fel sem vállalva a kihívást, az otthon biztonságába menekült.
Fordítottan is igaz a negatív felhang, miszerint egy karrierista gyermektelen nő képe sem pozitív sokak szemében. Pedig mindkét esetben előfordulhat, hogy az egyén nem külső nyomásra választott társadalmi szerepet. Mert pl. a karrierépítés nem csak az anyagi javakról szólhat, hanem egyfajta önmegvalósításról.
Kérdés, hogy a társadalmi szerep mennyire kötelessége az adott nemnek, vagy lehet-e választás kérdése, hogy ki melyikben tud kiteljesedni. Miben mérhető egy sikeres ember?
A férfiak szerintem áldásos helyzetben vannak jelenleg, mert a nők az egyenjogúság nevében rengeteg feladatot magukra vállalnak sokszor úgy, hogy a régi feladataik fennmaradnak. A férfiak terhe és felelőssége ezzel együtt csökken. Az meg, hogy egy fiatal nőt nem alkalmaznak a családalapítás lehetősége miatt, egy gazdasági következménye a versenynek. Ez egy borzasztóan szerencsétlen helyzet női szempontból, és csakis valamilyen támogatási rendszerrel enyhíthető, hogy úgymond a családalapítás kockázata mellett is megérjen női munkaerőt alkalmazni.
Egyébiránt jelen társadalmunkban sokszor a női erények értékesebbek a férfiakénál a munkaerő piacon. És hogy miért a női tanár dominancia? Tanárnak lenni néhány évtizede sem magas presztízzsel, sem rendes anyagi juttatással nem jár. Férfi szemmel nem kecsegtető életpálya. Nem azért alacsony a fizu, mert nők dolgoznak ott, hanem azért dolgoznak nők ott, mert alacsony a fizu, és ez óriási különbség.
És végül egy záró gondolat: „egy nő lehet gyenge, a férfi számára ez nem megengedett. Erősebb és gyengébb nem, beszédesebb, mint gondolnánk.” (Balogh Máté) Úgy érzem, ilyen gondolatok, vélemények motiválhatták a honlap készítőit is, amikor azt létrehozták.
Lássuk hát céljaikat! „A Valódi Egyenlőséget internetes portál elsősorban a nemek egyenlőségének azon oldalára szeretne rávilágítani, amiről nem sok szó esik: a férfiak helyzetére. Oktatás, egészségügy, egyenlőségpolitika, férfiszerepek szorítása és még sok más téma. Természetesen foglalkozunk a nők helyzetével is, hiszen a nemek egyenlősége csak úgy képzelhető el, ha mindkét nem szempontjait figyelembe vesszük. Célunk a nemek egyenlőségének hiteles tárgyalása, a közvélemény tájékoztatása, a médiában megjelenő valótlan vagy felületes tartalmak kiigazítása, társadalmi párbeszéd kezdeményezése.”
Attól tartok, hogy az egyenlőség férfi és nő között, legyen az társadalmi, jogi vagy magántermészetű, olyan probléma, amelyet csak alulról kezdeményezve lehet megoldani, az egész társadalom hozzáállásán változtatva és a problémáinkat megbeszélve.
