What Would Jesus Do? - Vannak helyzetek, amikor nem is olyan könnyű elfogadni az erre a kérdésre adott választ. Sokan sokféleképpen vélekednek erről a hazánkba érkező bevándorlókkal vagy a hajléktalanok megsegítésével kapcsolatban. De nézzük meg közelebbről kicsit, mit is tenne Jézus ezekben a helyzetekben?
A ma Magyarországra érkező bevándorlóktól sokan félünk, mert úgy gondoljuk velük együtt sok törvénytelen terrorista, gyanús egyén is jön az országunkba. Félünk, mert más a kultúrájuk, más a vallásuk. Közel-Keletről jönnek, amely a távoli ázsiai kontinensen fekszik. A médiumok által közölt hírek az iszlámról és a sztereotípiák is befolyásolnak minket.
A Sant’Egidio (Szent Egyed) közösség aggodalmát fejezte ki, hogy a Kormány február 19-én benyújtott törvényjavaslata tovább szigorítaná a menekültügyi eljárást, szűkítené a menedékkérők jogait, az őket megillető eljárási garanciákat.
A Szent Egyed közösség igyekszik Krisztus követésének útján haladva mindenki felé elfogadással és emberségesen fordulni, ezért nyílt levélben hívják fel az Országgyűlés és honfitársaik figyelmét a befogadás és a segítés fontosságára. Az olaszországi alapítású közösség jövőre ünnepelheti megalakulásának 50. évfordulóját. A Szent Egyed kezdetben egy kisebb baráti közösségként indult, akik a római utcagyerekek felé fordultak testvéri szeretettel; azóta a közösség már nagyra nőtt, több országban, köztük Magyarországon is vannak követői, tagjainak száma jelenleg nagyjából hatvanezer. A közösség önkéntes munkájával segíti a rászorulókat, hajléktalanokat, származástól, nemzeti, etnikai vagy felekezeti hovatartozástól függetlenül.
A Szent Egyed közösség nyílt levelében több fontos témára is felhívja a figyelmet. Többek között arra, hogy „a biztonság nem lehet ok az emberség felfüggesztésére”. „Természetes, hogy a menekültválságnak és a migrációnak elsősorban az okait kell kezelni, és a szenvedést ott enyhíteni, ahol kialakul. A menekülteket csak a béke állíthatja meg. Ám addig is erkölcsi kötelességünk, a hazai és a nemzetközi jog által ránk rótt felelősségünk, hogy emberségesen bánjunk azokkal, akik nálunk keresnek menedéket, maguknak és családjuknak biztonságos, emberhez méltó életet.”
A teljes nyílt levél itt elérhető.
Én is sokat töprengtem azon az érven, ami a legtöbb emberben kétséget támaszt a menekültek befogadását illetően. A legtöbben a közbiztonság meggyengülésétől tartanak. Arra szoktam ilyenkor gondolni, hogy vajon Jézust elbizonytalanítanák-e az „esetlegek” és „talánok”. Vajon ő megtagadta volna-e azt, hogy megossza valakivel az élelmet, meggyógyítsa-e, csak azért, mert esetleg ő is benne lesz abban a tömegben, akik azt kiáltják majd: „Feszítsd meg!”?
Ha Jézus példáját és tanításait figyelembe véve próbálok gondolkodni, az a válasz motoszkál bennem, hogy inkább haljak meg akár fiatalon úgy, hogy segítettem másokon és volt köztük, egy aki elárult, mint idős koromban úgy, hogy a kisujjamat sem mozdítottam, pedig lehet, hogy életeket menthettem volna meg. A saját biztonságom, kényelmem, jólétem nem lehet fontosabb a más emberek életénél.
Végezetül egy idézettel zárnám Máté evangéliumából:
"Éhes voltam, és ennem adtatok . Szomjas voltam, és innom adtatok. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? … Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek." (Mt 25:35-45)