Major Péter vagyok, a múltkori cikkemben arról írtam, hogy milyen hülyeség az erőszakosan magunkra erőltetett pozitív gondolkozás.
Most mást témába kalandozom, ha szerinted baromság, írj nyugodtan.
Bár könnyen megfeledkezünk róla, még mi hívők is, de sajnos számolnunk kell azzal, hogy létezik a Sátán. S most nem arra a patás izére gondolok, hanem a rosszra. Sok keresztény ismerősömnél tapasztalom, hogy csak egy pólusú rendszerben gondolkoznak. Ilyenkor jönnek elő olyan “bölcs” gondolatok, amelyek csak úgy csúszkálnak a felszínen.
Mi köze a keresztnek az ördöghöz? Vizsgáljuk meg a folyamatot! A kereszt – a mi saját keresztünk, amit hordoznunk kell – miatt szenvedünk, a szenvedés pedig a gonosz miatt van a földön.
Sok értelmiségi keresztény barátom mondja, meglovagolva a divatos mentálhigiéniés trendet, hogy: „én ilyen típusú ember vagyok és az Isten ismer engem, s ennek megfelelő keresztet kapok”. De ha kitekintünk a világba, meglátjuk a sok borzalmat, ami arra engedne következtetni, hogy nem mindenki kap „neki megfelelő” keresztet. Hát nekem nem áll össze a kép…
Lehet, hogy ez esetleg nem azért van, mert nem kéne személyre szabni keresztünket? Hogy ez nem egy "elcseszett" android vagy windows rendszer, amit testre szabhatunk? Hogy az Isteni kegyelemnek nem az a lényege, hogy Isten segít kiválasztani az életstílusomhoz illő keresztet, hanem hogy a keresztet, amit épp adott helyzetben, élet szakaszban vinnem kell, azt eltudom vinni? (Mert Isten ad rá erőt, hogy elvigyem.) Illetve fontos tulajdonsága még keresztünknek, hogy az nem fix méretű. Tapasztalataim szerint, az helyzetenként változik, mint a körülöttem lévő komfort zóna.
Fel kellett ismernem a problémát, hogy nagyon sok dologról az életemben nem Isten tehet, és én is csak közvetve. Ne feledjük azt a Bibliai képet, hogy az ördög ordító oroszlánként járkál körülöttünk. S azt, hogy a gonosz legnagyobb trükkje, hogy elhiteti, hogy ő nincs, vagy egyszerűen elbagatellizálja a létezését. Pedig jobb, ha belevesszük életünk rendszerébe, hogy van valaki, aki erőszakkal folyamatosan a számunkra káros dolgok felé nyom minket. S nem csak egy passzív rendszer van; hogy vagyok én és az Isten (kegyelme) és azért követek el néha rossz dolgokat, mert passzív vagyok ebben a kapcsolatban. Vagy egyszerűen a személyiségem részének gondolom.
Hisz milyen jó ötlet, ha a gonosz elhiteti velem, hogy a személyiségem része, hogy én tunya vagyok vagy türelmetlen, vagy valami más baromságot, akkor én legalizálom azt magamban. S mivel legális lett nem harcolok ellene. Nem teszek a javulás érdekében semmit. Most a pszichológia fénykorában, mikor mindenki házi szakértője a mentális dolgoknak, hát nem zseniális ötlet a gonosztól, hogy mikor összerakjuk az énképünket akkor olyan dolgokat csempész az elemek közé, amik nem oda valók? Hány olyan volt már, hogy filmekből lestünk el, nekünk tetsző karakterektől viselkedési mintázatot!
S akkor mi a kereszt?
Röviden: Ellenállás. Nem szeretem azt a képet, hogy van az ember és rá van rajzolva egy kereszt. A kereszt az inkább olyan, mint az „aura”. Az ember halad hívőként egy közegben, s minél inkább gonosztól átitatott az a közeg, annál jobban nyomódik nekünk – lelkünknek - az „aura”. S ez a nyomás okozza azt a kellemetlen érzést, amit szenvedésnek vagy keresztnek hívunk.
Hogy segít ezen Isten?
- Ha többször vagyunk keresztényebbek, kisebb - hígabb gonosztól átitatott közegben.
- A félelem, amit a szenvedés kelt bennünk, az a hit gyengülése miatt van. Amiatt, hogy nem hisszük el, hogy jobb lehet egy időszak múlva itt a földön. Vagy, hogy nem is annyira fontos, hogy itt hogyan érezzük magunkat, mert a túlvilág számít.
- S ha ezt elhisszük, már csökken is a nyomás. Mert a nyomást, maga a félelem okozza. Ismerős kifejezés, hogy ördögi kör?