Morzsák az asztalodról… Mk 7, 24-30
A mindennapjaink egyik legalapvetőbb lételeme a víz. A nyári forróság pedig kiemeli a víz jelentőségét. Egy pohár víz egészen más tartalommal bír ezekben a napokban. De ugyanígy egy hosszú nap végén sokkal inkább tudjuk értékelni a víz frissítő erejét.
A Szentírás pedig számos alkalommal használja a víz szimbólumát. A víz maga Isten Igéje, amely táplál és éltet bennünket. Ugyanakkor a víz lemossa a vétkeinket és megtisztít. De vajon tudunk-e élni a víz által nyújtott lehetőségeinkkel?
Mert Jézus olyan élő vízről beszél, amitől nem szomjazunk meg többé. A kérdés nem ott dől el, hogy ő tud-e ilyet adni, sokkal inkább ott, hogy én megengedem-e, hogy nekem adja. Talán sokszor „nem fogadott hívásként” kezeljük a hívását. De ő nem mond le rólunk még akkor sem, ha folyamatosan visszautasításokkal kell szembenéznie. Töretlenül az élet vizét kínálja nekünk, amely megtisztítja a lelkünket és megtart minket a hétköznapokban is.
Szomjazunk és felfrissülésre vágyunk. Ha engedjük, az élő víz utat tör magának és átformál bennünket. De vajon mit teszek azért, hogy az élő víz átjárjon?