Ebben az évben a karácsonyi történet kettőssége ragadta meg a lelkem. Az egyik oldalon a történet nagyon kemény valóságot hordoz. Itt van egy pár, mennek a sötétben, hidegben, szállást keresnek. Az asszony közel a szüléshez és nincs más vele, csak a jegyese. Messze az otthonuktól, messze a családjuktól. Otthontalanul, kitaszítva a sötét éjszakában.
Mígnem rátalálnak egy istállóra, itt jön világra gyermekük. Első nyughelye egy jászol, az első társai pedig az állatok.
Minden bizonnyal József és Mária nem így képzelték a Messiás világra érkezését. Mégis mennek, hűségesek az Istennek mondott igenükhöz. Akkor is, amikor el kell engedni az elképzeléseiket, terveiket, vágyaikat.
Ebben a sötétségben, hidegben, kitaszítottságban megjelenik egy Csillag. Egy Csillag, ami beragyogja ezt az éjszakát. Egy Csillag, ami elvezeti a pásztorokat, a bölcseket a jászolhoz. Beragyogja ezt az éjszakát az angyalokat körülvevő dicsőség. Beragyogja egyszerű emberek mosolya, örvendezése, és az Isten dicsőítése. Hirtelen a nagyon valóságos, nagyon emberi részt elárasztja az Isteni fény.
Valahogy ilyennek látom most a Karácsonyt. Ilyen a mi életünk is. Hány és hány tervet, elképzelést kell elengednünk? Hányszor kell újratervezni? Hányszor gondoljuk azt, hogy nem megy ez így tovább, nem tudom megtenni a következő lépést, nem látok ebben a sötétségben? És akkor, ott, abban a sötétségben felragyog egy Csillag. Egy Csillag, ami beragyogja az emberségemet, korlátaimat, hiányosságaimat az Isten jelenlétével. Egy Csillag, ami reményt, fényt, meleget ad számomra. Ekkor tudok túllépni a korlátaimon, önmagamon, és meglépni a következő lépést.
Ezt hozta el számunkra a megtestesülés: az Isten beragyogja az emberségemet, és felemel a maga istenségéhez!
A Szerző a kecskeméti Szentcsalád Plébánia plébánosa