Atya csak egy van - iskolválasztás
„Abba az iskolába írasd a gyerekeket, amelyik a legközelebb van! A ti utcátok végében ráadásul két éve újították fel teljesen a körzetit.” Azt hiszem még soha nem kaptam ennyire racionális tanácsot anyukámtól. Egy időre meg is győztem magamat: az önkormányzati iskolát KELL választanom a gyerekeknek. Minden ovistárs odamegy, lesz egy csomó ismerős és barát, könnyebb lesz a beilleszkedés.
Arról nem is beszélve, hogy 2-3 év és átsétálnak egyedül a suliba, a reggeli készülődéskor pedig MINDEN EGYES perc aranyat ér. Vagyis ha 2,5 perc alatt odaérünk reggel az iskolába gyalog, az üt minden más érvet. Aztán nem így lett: a két nagyobb gyerek ma a helyi katolikus iskolába jár, a város túlsó végére. Hogy miért? Nagyon egyszerű és nem is értem miért gondolkodtam olyan sokat rajta...
Mit nyertek a gyerekek?
Csodálatos tanárokat és osztálytársakat, olyan iskolát, ahol alap: nem bántjuk a másikat. Bárkinek bármilyen problémája van, öten-hatan ugranak és segítenek neki. Van szigor és vannak szabályok, de mellé határtalan szeretet. Igazi közösség alakul ki 1-2 év alatt, mert nem csak az osztályban van közös ügye a gyerekeknek, hanem a templomban, az egyházi farsangon, horgászversenyen, Adventben a rorate utáni csocsózásban vagyis az év minden szakaszában közösen készülnek valami szépre, valami jóra és mindenhol ott van velük az Isten, ezt szokják meg, ezzel nőnek fel. Hogy ez burok? Nem hinném. Inkább azt mondom: most gyúrom erőssé a gyerekek lelkét, hogy később meg tudják különböztetni a jót a rossztól, az értékeset a talmitól.
Mit nyertem én?
Rengeteget erősödött a hitem. Megismerhettem, hogy a közösséghez tartozás nekem, felnőttnek is milyen biztonságot adhat. A nagyobbik beiratkozásakor a Jóistenre bíztam, melyik osztályba kerül majd és azt kértem tőle: ha nem lesz jó helye, azt mutassa meg nekem. Ma már tudom, hogy nem a véletlennek, hanem Neki köszönhetem, hogy itt kötöttünk ki.
Kálmán Imre Atyától, a soproni Szent Imre plébánia plébánosától azt kérdeztem, szerinte miért lehet jó az, ha egyházi iskolába járnak a gyerekek?
Az egyházi iskolákban alárendeli magát Istennek a tanár és a gyerekek is. Ugyanannak a személynek engedelmeskednek mindannyian, még az igazgató is. Ez magával hozza a tekintélyelvűséget, de az Isten előtti egységet is. A gyerek megtapasztalja, hogy a tanárnak és igazgatónak is engedelmeskednie kell. Ők pedig nem külső szabályoknak akarnak megfelelni, hanem a lelkiismeretben elfogadott isteni törvénynek. Ez az egység jóval egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi a nevelést. Az iskola több követelményt állít a tanárok felé is. Nekik nem csak az iskolában, hanem az életük más területén is tanúságtevőnek kell lenni. Az egyházi iskolákban általában nagyobb a nyitottság egymás felé is, mert az emberek közösségi életet élnek a saját plébániájukon vagy gyülekezetükben. Nagy kihívás az egyházi iskoláknak, hogy ne váljanak elitképzővé, hanem nyitottak legyenek a misszióra és a szociális problémákra.
Az előző részt itt olvashatod!