Starbucks, iPhone, Grecsó Zoli. Kb ennyi kell ehhez a cikkhez, de részletezem egy kicsit. Major Péter vagyok, a Szerinted baromság? című cikksorozatban eddig két dologról írtam. Először, hogy milyen hülyeség az erőszakosan magunkra erőltetett pozitív gondolkozás, másodszor pedig a mindennapi életünkben jelenlevő aktív rossz erőről. Most az intimitás témájában kalandozom, de ha szerinted baromság, írj nyugodtan.
Az intimitáshoz kell a szenvedés. Kicsit bulváros ez a cím, de mindjárt elmagyarázom, honnan jött ez az ötlet.
Frissítsünk fel néhány alapfogalmat.
Először is nézzük meg, mi az intimitás. Azt még magamtól is tudtam, hogy az erotikának és az intimitásnak nincs túl sok köze egymáshoz, még akkor sem, ha ezt a két fogalmat előszeretettel sokan összemossák. No igen, ezt tudom, de ezen kívül nem jutottam messzebbre.
Ezért megkérdeztem ”mentális” dolgokban járatos ismerőseimet. Ők olyasmiket mondtak, hogy az intimitás az érzelmi közelség, a meghittség egy kapcsolatban. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem ezek a szavak lényegében nem magyaráztak meg semmit. Így szomorúan néztem egyik este egy Grecsó féle kortárs táncprodukciót, amiben szépen vonaglottak zenére a testek, és egyszer csak derült égből villámcsapásként jött a következő mondat: Az intimitás GYŐZELEM A LEGBELSŐ SZÉGYEN FELETT. Ugye mondanom se kell, hogy ez volt AZ érzés, amire vágytam. Ezt most jegyezzük meg és ugorjunk is tovább.
Másodszor. Elgondolkoztál már azon, mi az eredendő bűn? Bevallom, én eddig nem nagyon. Nemrég ültem egy reptéren, ettem a junkfoodot és igényesen, iphonnal a kézben pótcselekedtem. Nem kapcsoltam be a telefont, mert egy frissítés óta gyorsabban lemerül és lefagy. Pont azon gondolkoztam, hogy soha többé nem veszek ilyen telefont. Kidobom az egészet a fenébe. Méghogy prémium termék, hogy ez… EZ? Ezek egy oprendszert nem tudnak megírni, inkább feltöretem és húzatok rá linuxot... Kb ilyen gondolatokkal a fejemben nézegettem az almás logót, s elkezdtem gondolkozni értelmesebb dolgokon. Az almás logó miatt eszembe jutott a bibliai Ádám almaevésének története.
Éden, emberek és gyümölcsök, ízek és élvezetek. Mindenki ismeri a történetet, ugorjunk is a végére. "Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy?" (Ter 3,11). Mi történik itt? Ádám a bűnbeesés után elkezdi szégyellni magát. Szégyellni! A bűn miatt azt érzi, hogy takargatnivalója van. Ezt ki is fejezi, elbújik és ruha-szerű dologba takarja testét. Félni kezd és megszűnik a győzelem a legbelső szégyene fölött. Szóval, fellép a szégyen, és megszűnik az intimitás. Megszűnik az intim kapcsolat az ember és Isten között. Mert ugye mi volt eddig? Miből is állt eddig az élet? Van az Isten, és van a testileg és lelkileg meztelen ember, és a szégyenmentes kapcsolat közöttük. Az ember nem félt az Istentől, nem volt előtte szégyellnivalója. Egészen a bűnbeesésig. Aztán jött a bűn, és emiatt az ember nem tudta elviselni a kiszolgáltatottság érzését, szégyellni kezdte magát. Hogy szégyenét csökkentse, Istene és saját maga közé (hogy védje magát) dolgokat tett. Az egyszerűség kedvéért, ezeket most szimbolikusan nevezzük ruhának/jelmeznek. Mert fontos a kiinduló mondat: "Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy?" A Teremtés könyvében az emberek még meztelenek voltak, de a bűn elkövetése után ez megváltozott.
Három. Beültem volna valahova egy kávéra, de csak egy Starbucks volt előttem, oda pedig elvből nem ülök. Nem szeretem azt a stílust, amit sugall. Különben is, én kávét akarok inni, nem életérzést vásárolni ezerszer annyiért. Inkább elmegyek a világ végére egy presszóba. Tíz perc múlva az Isten háta mögött találtam magam, ahol magyar pop megy a képcsöves tévében. Ott egy olcsó kávét vettem apróért, amely keserű volt, mint az epe. Ez kellett!
Szenvedés. Két igazán kidolgozott szenvedéstörténet van a Bibliában. Jób és Jézus története. Jób története, amit igazán nem szeretek olvasni, mert egy ártatlan ember szenvedéséről szól. S olyan kérdéseket hoz elő belőlem, amikre nem tudok válaszolni. Azért nem tudok válaszolni, mert eléri a logikám határát. De most kicsit erőt veszek magamon. Toll, papír, meg egy kávé.
Mit tudunk meg Jób történetéből?
Jób a családját és a vagyonát elvesztette. Sőt, megtapasztalja barátai kapcsán, hogy azok sem segítenek. Ez azért roppant kellemetlen neki, mert eddig ő is elhitte ezeket a szavakat. Eddig hitte, hogy ezzel a logikával működik az élet. De nem csak ő hitte ezt, hanem ez volt az általános zsidó gondolkodás: „Ha jó vagy, Isten szeret és kapsz jó dolgokat, amikért hálát adsz. S ha rossz dolog történik veled, az azért van, mert bűnös vagy.” „Ki mint vet, úgy arat.” Jób a könyvben beismeri, hogy azt hitte, ismeri az Istent, de nem. Eljött a legsötétebb nap, amibe éhen veszett a reménye, és ő maga is majdnem. "Ha nincs remény, nincs jövő. Ha nincs jövő, akkor kérdés, hogy van-e Isten?" Ezzel a kérdéssel szembesül Jób.
Mert Jób életében olyan dolog történt, ami nem illett a rendszerbe. Mennyire is fájhat az, amikor kiderül, hogy amiben hittél, az nem úgy van. Nemzetünk nagy költője, Majka is megírta ezt a Belehalok című szövegében. „…És nézd meg: hogy mit adott most az Isten, mert semmim sincsen, összedőlt minden, megszűnt, amiben hittem!”
Mire jó a szenvedés, a zsigerig hatoló lelki-testi kín? Pontosan nem tudom, de az egyszer biztos, hogy helyre teszi az értékrendet és letisztít rólad minden fölösleget. A szenvedés levetkőztet a színtiszta én állapotára. A belső önmagadra. A lényegedre. (Van, aki azt mondja, hogy lefejti rólad az egót, de ezt én nem értem, mert nem ismerem a pszichológia pontos definícióját az egóról.) Amikor nincs már rajtad az a szerep (ruha), mikor már nincs társadalmi szereped: nem vagy haver, se barát, se lelkész, se egyetemista, se manager, se jó csaj, se anya. Csak lényegében egy "emlős állat", akinek van lelke és próbálja magát újra meghatározni. Amikor meztelenül kiszolgáltatva állsz ott a világ erői közt. Jób is eljut erre a szintre, amikor már nem tudja meghatározni magát világi fogalmakkal.
Lássuk a másik szenvedéstörténetet, Jézusét.
Jézustól elveszik ruháját, a RUHÁJÁT, és elveszti az emberek megértését. Elveszti a tanítványait, a barátait, mert megtagadják. Elveszti testi erejét és ott van egymaga a kereszten, mikor se nem tanító, se nem mester, se nem zsidó… A nép, aki ünnepelte, elfordul tőle. A nép, akiért eljött, akit szeretett, ellene fordul. Ez most közhelyként hangzik, de olvastál már negatív kommentet a saját munkádról? Nem olyan vidám dolog, ha amibe beletetted az elméd és a lelked, az egyszerre szidás tárgyává válik.
És ott van a testileg és lelkileg lecsupaszított Emberfia a kereszten. Óriási szimbólum.
Jézus vegytiszta énje azt mondja: “Miért hagytál el engem?”, azaz: “Miért nem vagy itt?”, megint másképp: “Hol vagy Istenem?”
Ott van meztelenül, látja minden gyengeségét. És legyőzi a félelmet legbenső szégyene fölött.
AMI ITT AZT JELENTI, HOGY NEM TUDOM NÉLKÜLED MEGCSINÁLNI! A második Isteni személy mondja ezt ki.
Ezt csak én érzem úgy, hogy döbbenet?
A győzelem a legbelső szégyen felett, a büszkeség felett, elismerni, hogy nem tudom nélküled megcsinálni. Azokat a ruhákat/dolgokat, amit Ádám felvett a félelemtől vezérelve, és azóta a többi ember is pakolt hozzá jócskán, azt Jézus távolította el meztelen segítségkérésével. Így hozta vissza legálisan az intimitást a Teremtő és teremtménye közé.
És csend.
Ezek a felismerések nekem is válaszokat adtak örök kérdéseimre. Összegzésül ezért most itt foglalom össze őket.
Négy dolgot soha nem értettem a Bibliában.
- Mért volt baj Ádámnak és Évának, hogy meztelenek, ha úgyse látta őket senki?
- Miért van Jób könyve az Ószövetségben, mikor alig történik benne valami a többihez képest, amelyek tele vannak csatával, öldökléssel és erkölcstelenséggel?
- Miért mondja a második Isteni személy, hogy: "Miért hagytál el engem?"
- És miért írja Pál, hogy a "gyengeségeimmel dicsekszem"?
Talán hibás a cím. Lehet, hogy nem is szenvedés kell az intimitáshoz, hanem gyengeség. Nem tudom. Szerinted?