Templomainkban mind a mai napig gondos kezekkel előkészítik az úgynevezett “Szent Sírt”. Azaz a jeruzsálemi barlangba vájt sírbolt mását, ami sokkal többet jelent az elmúlásnál, kegyelemmel teli ígéret, amelyre ha rátekintünk, akkor felismerhetjük a célunkat, a küldetéstudatunkat a Krisztus-követésben. Miért olyan fontos ez a számunkra? Miért kell, hogy ma is ott legyen a szemünk előtt egy barlang, ami üres?
Jelent-e még ez számunkra valamit?
Az Evangéliumokban a feltámadás első tanúi az asszonyok voltak, akik a Szent Sírhoz mentek, de azt nagy meglepődésükre üresen találták. Szent János evangélista végtelenül egyszerűen fogalmaz: bement, látta, és hitt. Ennyi elég volt a számára. Nem kellett több bizonyíték, nem kellett mások beszámolója, hiszen maga látta az igazságot, hogy Jézus valóban az Isten Fia. Látja az üres sírt, nem találkozik angyalokkal, nem találkozik a feltámadt Krisztussal, egyszerűen csak látja az üres sírt, és felébred benne a hit, a feltámadás hite, ami még inkább inspirálja őt, hogy mindezt leírja és továbbadja a mai világ keresztényei számára is, nekünk is.
Az ősegyház igehirdetésében is fontos szerepet játszik az üres sír ténye. A 116. Zsoltárban olvassuk “...testem reménységben nyugszik el. Mert nem hagyod lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy szented enyészetet lásson. Az élet útját mutattad meg nekem. (Zsolt 116, 9-11).” Szent Péter pünkösdi beszédében idézi a zsoltáros szavait, és Jézusra vonatkoztatja mindazokat. Hiszen Dávid király, maga a zsoltár írója is meghalt, tudják, hogy hol van a sírja, tudják, hogy ott nyugszik benne. Azonban Jézus sírja mégis üres. Nem nyugszik benne senki, a "zárt ajtó" mögül Krisztus kilépett, hiszen Jézus feltámadt, legyőzve a halált.
Bizonyíték-e az üres sír Jézus feltámadására?
Nem!
Ugyanakkor eltölt bennünket egy érzés, egy benső csendesség és nyugodtság, hogy Jézus szavai halálából feltámadva megerősítést nyertek és bizonyítékul szolgálnak mindannyiunk számára.
Érezzük és tudjuk, hogy évezredeken át, valamint mind a mai napig itt van közöttünk azért, hogy segítsen bennünket, azaz megerősítést ad számunkra, hogy nem a halálé az utolsó szó; mert nincs reménytelen helyzet; nincs olyan sötétség, amit el ne oszlatna a megváltás fénye, a Felkelő Nap Fénye, Krisztus világossága.
Az üres sír nem bizonyíték, de ugyanakkor egy komoly és határozott Jel mindannyiunk számára. Emlékeztet bennünket arra, hogy "Krisztus feltámadt! - Valóban feltámadt!".
Az igazi kérdés, hogy vajon Jézus Krisztus feltámadásának van-e jelentősége a számunkra?
Furcsa módon, minden évben szembesülök olyan problémákkal, helyzetekkel, amikkel nem nagyon tudok mit kezdeni. Küzdök, erőlködök, igyekszem, és mégsem változik semmi, mégsem oldódnak meg ezek az úgynevezett problémák. Néhány éve elkezdtem a spirituális gyakorlatot, hogy odaviszem Jézus sírjához ezeket a nehézségeket, számomra kereszteket, és nem teszek mást, mint Nagypénteken odahelyezem Jézus teste mellé.
Nem azért, hogy elássam, nem a menekülés céljából, azért hogy elfelejtsem vagy legalább ne lássam. Hanem azért, mert a Szent Sír a feltámadás helyszíne, és ezt a Szent Sírt ragyogta be először a Feltámadás Fénye, maga Krisztus jelenvalósága, ebben a sírban született meg a feltámadott élet reménye, ami minden nehézség ellenére motivál bennünket a Krisztus-követésünkben.
Éppen ezért viszem oda a megoldhatatlannak látszó keresztjeimet, dolgaimat, hogy a feltámadás dicsősége ragyogja be azokat, és meglássam a helyes utat, de azzal is beérem, ha pusztán a remény sugarai az én szívemet is megöntözik. Amióta ezt teszem egészen megváltozott számomra a “Szent Sír” jelentősége és értelme.
Mikor válik valójában ez az üres sír bizonyítékká számunkra? Akkor, amikor őszinte szívvel, nyitott lélekkel ott állok mellette, és az életemen, a tetteimen, a szavaimon átragyog a feltámadás fénye. Akkor, amikor Húsvét öröme meglátszik rajtam, meglátják rajtam azok, akik még keresik az Istent, akik bizonytalankodva állnak a számomra már igenis bizonyítékká vált ígéret mellett. Ezt az üres sírt egy testvéri közösség veszi körül, ahol otthonra találunk mindannyian. Nincs más dolgunk, mint hitünket megerősítve a feltámadás örömében, közvetítőivé legyünk Jézus tetteinek, tanúságtevői, hogy számára semmi sem lehetetlen.
Válhat-e bizonyítékká az üres sír? Igen, de kizárólag veled!
A szerző a kecskeméti Szentcsalád Plébánia plébánosa.
