Kirill moszkvai pátriárka 2017. november 2-án nyitotta meg a hetedik egyházi szociális kongresszust és ismételten arra figyelmeztetett, hogy az abortusz megszüntetését prioritásként kellene kezelni Oroszországban.
Az orosz egyház vezetője kijelentette, hogy az egyház fő társadalmi feladata az ártatlan emberi életek megóvásáért folytatott küzdelem. "Hazánkban az abortusz problémája a legfontosabb prioritás" - mondta.
Erről még nem bizonyosodtam meg, de talán életem egy újabb emlékezetes pontjához érkezem így lassan az egyetemista éveim befejeztével. Az orvosi tanulmányokkal átszőtt éveim több szempontból emlékezetesek maradnak, főleg, hogy tudatosan sok színt vittem a napjaimba aktív cserkészkedéssel, sportolással és egyéb lelkileg-testileg vagy szellemileg építő elfoglaltságokkal. Mind ezáltal sok jó dologra tettem szert, amelyek közül a tapasztalataimat és az ezek formálta megküzdési stratégiáimat emelném ki, melyek jelenleg még nagyobb teret nyertek abból kifolyólag, hogy egy hónapja egyedül nekivágtam egy külföldi útnak szakmai gyakorlat teljesítése miatt.
Az első emlékem a temetőkről az volt, hogy rendszeresen jártunk ki édesanyámmal és nagymamámmal a kolozsvári Nagytemetőbe. Ide volt eltemetve nagypapám, aki már akkor sem élt, amikor a nőverem megszületett. Mi, gyerekek kigyomláltuk a sírt, vizet hoztunk a kútról a frissen ültetett virágokra, közben mami bosszankodott, hogy már megint elvitték a vágott virágot a sírról, ezután egy kis csend, sírás következett... majd imádkoztunk.
Nagymamám fiatalon vesztette el a férjét. Minden egyes alkalommal ugyanaz a rituálé zajlott. Nincs emlékem arról, hogy a halálról beszélgettünk volna. Nincs emlékem arról, hogy félnék a haláltól. Bizonyára azért bennem is végigfutott az a bizonyos kérdéssor, miszerint én meghalok-e, a szüleim meghalnak-e, a halottak hová kerülnek, stb., mint minden gyerekben.
Gondolatok a bibliáról – 3. rész
A prológust olvasva odáig jutottunk, hogy az első 13 vers két pólus felől egymás felé közeledő nyitány-szál, mely „az Ige testté lett” tézis felvezetését szolgálja. Egyrészt a kozmikus kezdet, másrészt az emberi közösség horizontján. Amikor a két szál, a két terv összeért, az Ige test lett. A mondat, talán lehet mondani, hogy (alá)szállóige, több jelentéshorizonton közöl teológiai axiómát.
A szöveg keletkezésének miliője, hogy Jézus halála után kb. 50 évvel kisázsiai közösségekben felmerült a gondolat, hogy Jézus nem volt valóságos ember, hanem „csak” Isten volt.
Atya csak egy van - 1. rész
„Azok is teljesen megbolondultak. Állítólag a haldokló nagybácsiról beszélnek a gyerekek előtt a vasárnapi ebédnél. Azt mondják nekik, ha elmegy, sokkal jobb helyen lesz mint ahol most van...” Furcsa, ha valaki így beszél róla. Ha tagadjuk, az pedig egyáltalán nem az? Kell-e mesélni a halálról, amíg nem találkozik vele a gyerek?
Miért mondják sokan azt, hogy a szeretett rokon elutazott és sokáig nem jön vissza, miközben meghalt? Miért hazudják sokan, hogy a királylány csak alszik a mesében, ha tudják, hogy már rég halott? Miért zárkózunk el teljesen a haláltól?
„Anyósom olyan, mint egy jó napilap. – Hogyhogy? – Naponta megjelenik, és minden pletykát közöl.” Sokan folytathatnánk a csípős hangvételű „anyós viccek” sorát, - ám arra ritkábban gondolunk, hogy „anyósunk” a számunkra érthetetlen, vagy akár bosszantó emberen kívül hús-vér nő, érett asszony, - aki ugyanolyan érző lélek, mint bárki más.
Szikora Ildikó
Úgy is fogalmazhatjuk, hogy az anyósok olyan asszonyok, akik tanulva a megélt évtizedeikből keresik az élet második felének szépségeit, kihívásait és egyensúlyát, - melyek közben számtalan új kérdés születhet meg bennük. Például mi a feladata a családban az anyósnak? Mikor vagyok túl közel, és mikor adok túl keveset magamból a fiataloknak? Hogyan tarthatom egyben a családot úgy, hogy mindenki jól érezze magát?
Gondolatok a Bibliáról – 2. rész (Jn 1, 6-13)
A János evangélium első öt verse után, most a 6-13 verssel foglalkozom. Abban maradtunk a legutóbb, hogy János evangéliumának prológusa egyfajta kétszer-mondásként egy megismételt képpel adja tudtunkra az Igével kapcsolatos felelősségünket.
Ennek a kétszer-mondásnak a második felével foglalkoznék kicsit behatóbb módon.
Gondolatok a Bibliáról - 1. rész
Minél jobban ismerek - minél többször olvastam egy szakaszt, annál nehezebb elhinni, hogy van benne olyasmi, amire nem gondoltam. Amikor Bibliát olvasok, erre a hozzáállásra szükség van. Ez fontosabb, mint a penge kommentárok bogarászása, fontosabb, mint az eredeti nyelvű szöveg ismerete, a keletkezéstörténet, vagy a végsőszöveg elemzés.
Ezek az ágazatok sok olyat adhatnak a kezünkbe, amit magunktól nem tudunk kitalálni soha. Vannak dolgok, amiket tudni érdemes róla. Ezek árnyalhatják a szöveg megértését. Olyan ez, mint a mosógép. Használjuk, de ha nem működik, kell a szakember.
Gondolatok a Bibliáról címmel új blog rovat indul a shoeshine.hu oldalán, amely egyes Bibliai részekről megfogalmazott gondolatokat, következtetéseket, megfigyeléseket fog tartalmazni.
"Eszembe jutott Krakkó. A virrasztás és a szentmise a szabad ég alatt... Ültem ott és néztem a pápai misét. Ültem és éreztem valamit. Nem tudtam megfogalmazni, mi az. Ülepedni kellett, de most megvan:
Utoljára moziban éreztem ezt, mikor a Gyűrűk Urában csata előtti csend volt. Vagy mikor egy Michael Bay filmben megmentődik a világ. De most az a különbség, hogy ez valóban az a pillanat. A filmekben azok csak másolatai egy pillanatnak. De ez most az a pillanat. Ez nem „olyan, mint a..." Ez nem. Ez az. Ez… ez az eredeti.
Döbbenetes érzés, nem lehet elviselni sírás nélkül.
URAMISTEN! ITT ÜLÜNK EGY MEZŐN, A CSILLAGOK ÉS GALAXISOK ALATT S OTT VAN A MINDENSÉGET TEREMTŐ ISTEN, AZ ASZTALON EGY KIS EDÉNYBEN!
Ettől semmi se szimbolizálja szebben a felfoghatatlant. Több, mint 2,5 millió ember itt egyszerre szuszog. Egyszerre beszél. Egyszerre büdös. S egyszerre térdel le. Több, mint 100 millióan követik valamilyen telekommunikációs eszközön. Itt a nagy semmi közepén.
Uram, Istenem! Te ezt hogy bírod...?
Mit mond a pápa? Jézus a Pride-on?
Az evangélium üzenetének, illetve Ferenc pápa szavainak folytonos kiforgatása egyre gyakrabban kerül elő a médiában. Igen, a homoszexualitásról hangos az utóbbi napok sajtója. A téma komplexitása miatt csak néhány gondolatot emelnék ki a teljesség igénye nélkül. Na de kezdjük az elején.
A büszke jelző és a szivárvány szimbólum napjaikban teljesen megváltozott és egyértelmű ideológiai jelzéssé vált. A U2 Pride című dalában, vagy a Büszkeség és balítélet c. könyvben még nyoma sem volt tartalmilag a napjainkban használt „büszke” jelzőnek. A szivárvány sem erre utalt, hanem sokkal inkább Isten és ember között köttetett szövetséget szimbolizálta. De felbukkan tündérmesékben is. Ma már nehéz ezt a két szót valódi tartalmában látni. De mitől is hangos a sajtó ma Magyarországon?
Morzsák az asztalodról… Mk 7, 24-30
Minden embernek van olyan adottsága, képessége, amely megkülönbözteti őt a többi embertől. Egyedi teremtett lények vagyunk, különböző képességekkel és lehetőségekkel. Ezeket a talentumokat Isten ajándékként bízta ránk, hogy általuk fejlődni tudjunk.
Persze sok érvet fel tudok sorakoztatni amellett, hogy jelen pillanatban miért nem tudok élni a lehetőségeimmel. Érvelhetek azzal, hogy nincs rá időm, de azzal is, hogy a másik sokkal többet tudna tenni, így én inkább a passzivitást választom. Hárításban, ilyen típusú magyarázkodásban egész ügyes tudok lenni. De vajon Isten, aki túllát a felszínen és egészen a szívünk mélyéig lát, vajon elfogadja-e ezeket az érveket?
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics