A minap érkezett egy frissítés a Follow JC Go! játékomra. Végre itt az angol verzió!
Javában zajlanak az Ifjúsági Világtalálkozó eseményei Panamában, aminek reklámjaként indították útnak ezt a jópofa alkalmazást.
A Follow Jesus Christ Go! játék lényege, hasonlóan a PokemonGo-hoz, hogy az utcákat járva szenteket, boldogokat, bibliai személyeket és Mária-jelenéseket gyűjthetsz össze. Az alkalmazásról bővebben itt olvashatsz.
Quimby, sárgaborsó, spiritualitás. Ezek a szavak a cikk fő pillérei. Sziasztok újra, Major Péter vagyok, a Szerinted baromság cikksorozat írója, amelyben számomra érdekes összefüggéseket nyitogatok. Volt már szó a szenvedéses intimitásról vagy a feleslegesen magunkra erőltetett pozitív gondolkodásról is. Most a spiritualitás témakörében kalandozom, de ha szerinted baromság, írj nyugodtan, mert attól még, hogy az ember keresztény, lehet hülye.
Spiritualitás és a sör
Január volt. Egy talponállónál ittam a Csíki sört drágáé, miközben Quimby Tibi magyarázta az arcomba, hogy mekkora spirituális élmény volt számára, mikor a rehabon tizenkét emberrel őszintének kellett lennie. Kérdeztem: miért? Azt mondta: azért, mert őszintének kellett lenni. Ebből az esetből két dolog maradt meg. Az első, hogy a spiritualitáshoz őszinteség kell. A másik az titok.
1. Nincs gondolkodás kaja nélkül
Tudod mi a különbség a rántás és a habarás között? Egyikbe kell zsír, a másikba nem. Kerestem éppen egy kis serpenyőt, hogy a sárgaborsóra rántást tegyek, mikor eszembe jutott, hogy lényegében soha nem definiáltam magamban azt, hogy mi a rántás és mi a habarás közötti különbség, csak automatikusan alkalmaztam. Gazdasszonyosan szólva: „a kezemben volt”. Körülbelül ugyanígy lehettem akkor a spiritualitással és az ezotériával is.
Létezik a kérő imádságok ereje? Elhisszük, hogy amit imába foglalunk, az úgy is fog történni? Mindenkinek szüksége van vezetőre, de ki lehet jó vezető? Jézus is az volt a maga idejében, és most is kellenek a jó szerzetesi és papi szónokok.
Jézus az „ajtó” (Jn 10,9), mert ő az, aki zsidók és pogányok számára is megnyitja az ajtót Isten országába, sőt, a vele való közösségbe. De nemcsak megnyitja az ajtót, hanem ő maga ez az ajtó, mert nemcsak rámutat az üdvösségre, hanem meg is adja azt.
Jézus a „jó pásztor” (Jn 10,11). Mondásaiban felismerjük, hogy ő Isten küldötteként mindent megtett a világ üdvösségéért, vagyis hogy az embereket elvezesse az Istennel való közösségbe.
A jezsuita szerzetesi közösség is imánkat és közbenjárásunkat kéri a hivatásokért.
Emlékeztek a Világítani fogok c. rövidfilmünkre? Nos, nagy örömünkre szolgál, hogy Elekné Román Katalin, a filmben bemutatott közösség megálmodója, alapítója és motorja, idén a Jószolgálat-díj jelöltje.
„Önkéntes munkám ma egyféle híd szerep. Összekötni igyekszem a szálakat a sárba, sötétbe, szegénységbe süllyedt "láthatatlan" Magyarország és a segíteni kívánó jellemzően jobb iskolákba járó, jó diplomát szerzett, jó módú rétegek között.”
Ha szavazatoddal szeretnéd támogatni Katát, és ezáltal a Világítani fogok-csapat munkáját, látogass el az alábbi oldalra. Neked egy kattintás, nekik rengeteg új lehetőség!
A szavazatodat január 31-ig tudod leadni. Hajrá Kata! Hajrá Világítani fogok!
Decemberben új videósorozat indult a SZEMléleken. A forma szinte már klasszikus, a tartalom viszont friss és aktuális. Egy téma, egy autó, három utas. Ez az Útitárs, a gördülékeny párbeszéd műsora.
Januárban a zene áll a középpontban, a meghívottak pedig egy ízig-vérig zenészcsalád sarjai: Bolyki Györgyel, Bolyki Lászlóval és Bolyki Andrással a SZEMlélek magazin főszerkesztője, Gégény István beszélget (és énekel).
Az elmúlt hónapokban együtt követhettük Tomka Ferenc atya „A pápa és vádlói – Ferenc pápa: próféta vagy eretnek?” című rovatát, melyben megosztotta velünk gondolatait és kutatásait Ferenc pápáról, az őt támadó hangokról és az igazságról vele kapcsolatban. Mostanra mindez könyv formát öltött és nemrég megjelent "Ferenc pápa – próféta vagy eretnek? Új korszak az Egyház életében" címmel, mely nem csak a szerző cikkeit, hanem más vendégszerzők írásit is tartalmazza. Ferenc atya ajánlója következik.
Mit kaphatsz e könyvtől?
Akik hallottak a Ferenc pápa körül felmerülő kérdésekről, az őt érő vádakról, azok remélhetően lényegi válaszokat fognak kapni kérdéseikre.
De izgalmas lesz a könyv mindazok számára, akiket érdekel, milyen az egyház élete ma, és milyen volt az utóbbi évtizedekben, a II. Vatikáni Zsinat után; vagy akiket érdekel (Ferenc pápa mellett) Szent XXIII. János pápa, Szent VI. Pál pápa vagy XV. Benedek pápa élete, illetve a saját korukban ellenük is felmerülő kemény vádak. E vádak azóta más megvilágításba kerültek, és nyilvánvalóvá vált, hogy a szent pápák elleni (mára alig ismert) támadások milyen szellemi és emberi gyökerekre vezethetők vissza, s milyen szerepük volt ezekben a mereven tradicionalista egyházi vezetőknek és irányoknak, valamint a Lefebvre érsek által létrehozott, egyháztól elszakadt közösségnek, amelyek a mai napig folytatják harcukat a II. Vatikáni Zsinatot képviselő pápák ellen.
Rengeteg minden jut eszembe, amikor visszatekintek a kint töltött időszakra. Úgy tudnám a legegyszerűbben megfogalmazni, hogy kimondhatatlanul hálás vagyok Istennek azért, mert kimozdított a komfortzónámból. Olyan helyekre vitt el és olyan szituációkba helyezett, amikről álmodni sem mertem. Voltak felemelő, pozitív élmények, és voltak nehezek és félelmetesek is. Kipróbálhattam, hogy milyen az, amikor nap mint nap az evangélium üzenetét vihetem a diákok közé. Nagyon szerettem ezt az életformát és miközben bátorítottam a különböző országokban élő fiatalokat, én is sok mindent tanultam.
A legmeghatározóbb az a tapasztalat volt, hogy Isten mindig és mindenhol munkálkodik. Bármelyik országa utaztunk, bármennyi idős diákokkal beszélgettünk, sosem fordult elő, hogy ne láttuk volna Istent a történtek hátterében. Ő volt az, aki lelkesedést adott az alig tizenöt éves temesvári diákoknak, hogy náluk idősebbekkel is megosszák a hitüket, Ő motiválta a tasmániai srácot, hogy indítson az egyetemén egy bibliakört, Ő emelt fel elszánt hívőket Szerbiában, és Ő nyitotta meg a diákok szívét a Közel-Keleten. Mindegyik jó beszélgetés, minden alkalom az evangélium megosztására egyedül azért lehetséges, mert mindenható és szerető Istenünk van, aki utánamegy az elveszetteknek. Megkeresi azokat, akik évek óta hánykolódnak az élet viharaiban, azokat, akik sehol sem találnak vigasztalást és valódi békét. Ami a legelképesztőbb az egészben, hogy ezt sokszor általunk teszi meg. Mert mi, az egyetemes egyház, mi vagyunk Krisztus teste. Bár semmit sem tehetünk a saját erőfeszítéseinkből, aminek örökkévaló értéke lenne, mégis, ha az Ő Lelke él bennünk, erőt kapunk, hogy fényt vigyünk a sötétségbe. Bárhol legyünk is.
Vajon Jézus adott vezetőt egyházának? - Az egység Péter utódjával
„Mit tegyek, amikor olyan híreket hallok Ferenc pápáról, amelyek támadják őt, és súlyos vádakat hoznak fel ellene?” – kérdezik tőled. Mit válaszolj?
– Tudnod kell, hogy vannak, akik (rosszakaratból vagy tévedésből) hamisítanak és támadnak. Ilyet tehát legalább rendszeresen ne olvass! Átlagember nem tud úgy felkészülni, hogy a mindig új oldalról érkező hírek meg ne zavarhatnák. De mindenképp ismerd meg jobban hited alapjait, hogy esetleges vádakra is tudj válaszolni! Ezen kívül olvasd Ferenc pápa csodálatos írásait. Ezek nem olyan könnyen olvashatók, mint a szenzációt kereső oldalak hírei, de igazak, és az evangéliumi életre vezethetnek. A pápa hívekhez szóló gondolatainak megismerése egy katolikus ember életéhez tartozik. Enélkül nem juthatsz közelebb sem egyházad tanításához, sem Krisztus helytartójának lelkületéhez.
Pápák elleni támadások a közelmúltban
Ha csak az egyház utolsó 50-60 évére gondolunk, a világ folyamatosan támadásokat indított a pápák ellen, s ami rosszabb, napjainkban vannak a támadók közt keresztények is. A Ferenc pápa elleni kritikák, támadások ma – különösen az internet által – gyorsabban terjednek, és többeket vezetnek félre, mint valaha. A hamisításokról és a Ferenc pápa elődjei ellen irányuló támadásokról már részletesen szóltunk.
Bár tudnunk kell ezekről az egyház és a pápák elleni teljesen hamis támadásokról is, azt is meg kell vallanunk, hogy a pápák vagy egyházi vezetők között volt sok méltatlan ember a történelem folyamán, és a világsajtó központjába kerülnek ma is, akik súlyos bűnt követtek el. (Nem egyszer kiderült, hogy egy, a média által megszellőztetett súlyos vád nem volt igaz. Ilyenkor esetleg történt egy bocsánatkérés, de pl. az újságban oly rejtett módon és apró betűvel, hogy a világ sokszor nem vett erről tudomást.) Szent II. János Pál pápa, majd az őt követő pápák is egy adott botrány előkerülésekor többször bocsánatot kértek ezekért a világtól.
Az egyház Krisztus teste, hibázó emberekből áll
Napjainkban sokan kérdezik: ha a katolikus egyház és annak vezetői sem mentesek a bűnöktől vagy tévedésektől, milyen értelemben lehet beszélni „egységről” az egyházban, vagy a pápának való „engedelmességről”? Így nem logikus-e, hogy a történelem folyamán újra és újra támadtak csoportok, amelyek elszakadtak ettől az egyháztól; amint történt ez a reformáció egyházszakadása esetében is. Nem logikus vagy szükségszerű-e, hogy ma is sok katolikus szembeszegül a pápával, a püspökökkel vagy a plébánossal?
A shoeshine.hu égisze alatt filmjeink célja mindig az volt, hogy tettekre, gondolkodásra sarkallja nézőinket, olyan emberi és keresztény hitünkből fakadó értékek mentén, melyek építeni tudják társadalmunkat és közösségeinket.
Alkotói közösségünk 2019-ben is tartogat meglepetéseket. Az idei évben három nagyszabású, mély és érdekfeszítő témát dolgoztunk fel egy-egy dokumentumfilm keretében. Ezek bemutatójáról hamarosan írni fogunk.
Emellett idén ismét új dokumentarista filmek gyártásába kezdtünk és azt szeretnénk, ha ezekhez ti is adnátok ötleteket! Küldjétek meg azt a téma javaslatot, amiből idén szerintetek dokumentarista filmek kellene készíteni! Mi pedig a megküldött témák közül egyet kiválasztva, igényes és maradandó alkotást készítünk az ötlet szerzőjével közösen! Olyan témákat, helyzeteket, történeteket, személyeket keresünk, melyek számotokra igazán építő, felemelő, meghatározó értékeket tudtak adni.
Ötleteiteket, javaslataitokat az alábbi email címre várjuk:
Az ötleteket az alábbi formában várjuk. Írd le egy mondatban a téma pontos megnevezését, más szóval, mi lenne a filmed (munka)címe. Ezt követően írj róla minimum fél, maximum egy oldal rövid, lényegre törő kifejtést, melyben elmondod, hogy szerinted miért fontos ez a téma, számodra miért volt meghatározó, neked személyesen miért fontos, mit adott, vagy mit jelent. Írd le azt is, hogy szerinted ennek az ötletnek a megfilmesítése mit adhat a ma élő embereknek, fiataloknak.
A filmötletek beküldésének határideje: 2019. január 26. 12.00
Hamisított vádak és a pápa reflexiója
A Ferenc pápa elleni támadások között gyakoriak azok, amelyek hamis hírekre alapoznak. Lássunk néhány példát a durván hamisított hírekre.
Ferenc pápa fényképét vagy egy videórészletet közöltek egyes hírközlő eszközök, amelyeken a pápa kezet csókol Rockefellernek, a milliomos család egy tagjának. A vád így kiáltott: „A pápa kezet csókol egy milliárdosnak? Na lám! A pénz, a hatalom kiszolgálója! A milliárdos tehát a felettes, és a pápa a szolga. Ha elfogadom Ferencet a törvényes pápának, azzal elfogadom az ő felettesét is, akit képvisel. Amint a videó felvételen látjuk, Ferencnek már új főnöke van, aki előtt behódolt. Ez lenne hát a sorrend: Jézus, Rockefeller, majd a pápa? Ilyen pápából mi nem kérünk!” De hogyan is keletkezett ez a kép? Ferenc pápa a soát túlélők iránti szeretetből meglátogatott egy találkozót, amelyen a náci haláltáborokból szabadultak jelentek meg. Bocsánatot kért tőlük az emberiség és a kereszténység nevében, és szeretetét-tiszteletét azzal akarta kifejezni, hogy többüknek kezet csókolt. Véletlenül köztük volt egy Rockefeller sarj is. Ebből lett a nagyszerű hír!
Ferenc pápa megválasztása után röviddel megjelent több súlyos vád, köztük az egyik első, hogy jezsuita tartományfőnökként nem állt ki országában a gyilkos rendszerrel szemben, s nem védte meg két rendtársát sem, köztük a magyar Jálics Ferenc atyát attól, hogy a diktatúra bezárja és megkínozza őket. Erről akkor könyvet is adtak ki. Ezzel szemben később számos tanú, tanulmány és könyv tanúsította, hogy a pápa teljességgel szemben állt a diktatúrával, és mindent megtett rendtársainak szabadulásáért. Jálics Ferenc atya is ezt igazolta. Önálló kötetek is jelentek meg a témában, pl. ilyen címen: „Bergoglio listája. Kiket szabadított ki Ferenc pápa a diktatúra alatt”. Ezek bemutatják, milyen tárgyalásokat folytatott és hány embert szabadított ki a pápa rendfőnök majd püspök korában a diktatúra kezeiből, és mekkora veszélyeket vállalt ezzel magára.
A hírközlés egy másik nyilatkozatnak ezt a címet adta: A pápa meg akarja engedni a papok nősülését. A vádló lapok éles kritikákkal fűszerezve kijelentik: „A liberális pápa! Minden oldalról kikezdi az egyház szent hagyományát.” Majd elemzik a kérdést, s kimutatják a cölibátus szépségét, ősiségét stb.
A valóságban mi történt?
Gyertyák, csillagszórók és az elveszett világ Királya
Sosem felejtem el a csillagszórók és a gyertyák illatát. Gyerekkorom karácsonyainak meghatározó illata volt mind a kettő, természetesen keveredve a fenyőével, a mézeskalácséval és a töltött káposztáéval, amit édesapám 23-án éjjel rakott föl főni. Az illatok magába foglalják a különleges várakozás emlékét. Varázslat volt ez a javából, melyet szüleim megkomponáltak, kezdve a hideg téli sétával a temetőben, mialatt édesanyám feldíszítette a fát és berakta alá az ajándékokat. A megérkezés öröme kevés dologhoz volt hasonlítható: a csengő megcsendült, végre beléphettünk a nappaliba és megláthattuk a gyertyák és csillagszórók fényében tündöklő fát. Valóban földöntúlinak hatott akkor minden. Gyerekkorom legboldogabb pillanatai a karácsonyok voltak. Nem tudtam, pontosan ki ez a Jézus, de nagyon kedveltem már az elejétől fogva. Takarítottam, segítettem, a konyhában szorgoskodtam, csomagoltam, és még a bátyáimat is szerettem akkor. Imádtam az ajándékokat, a karácsonyi fényeket, a havat, a nagy karácsonyi vacsorát.
Ezek a pillanatok elmúltak. Ahogy felnőttem, a karácsonyok is áldozataivá váltak a valóság kiábrándító hatásának. Persze, mind a mai napig átélek varázslatos pillanatokat, de a gyerekkorhoz képest egyre kevesebb van belőlük, és az életemet nagyobb részt a terhek hordozása és a mulandósággal való állandó szembesülés teszi ki. Az biztos, hogy a karácsonyi színjáték véget ért, a szüleim megöregedtek és már nem nézői vagyunk, hanem díszletmestereivé váltunk ugyanennek az ünnepnek a következő nemzedék számára.
Az előző évszázad egyik legnagyobb gondolkodójának, C. S. Lewisnak a műveiben találtam szavakat először arra az érzésre, amit a karácsony varázsa jelentett számomra. Húszéves koromban olvashattam Az öröm vonzásában című könyvét, melynek központjában egy élmény vizsgálata van, amit a szerző egyszerűen csak „örömnek” hív. Az élet egy-egy pillanatáról ír Lewis, melyek tőrdöfésszerűen hatnak a szívünkre, emlékeztetve bennünket egy másik, örökkévaló világra, egy elfeledett hazára, ahová igazán tartozunk. Egy ködös reggelen, egy cselló dallama közben, egy szerelmes pillanatban, egy grandiózus filmjelenetben vagy éppen a karácsonyi fényekre vetett első pillantásban gyakran előbukkanhat hasonló érzés. Többről szól, mint amit épp látunk, hallunk, érzékelünk. Emlékeztet, sóvárgásra indít, de nem tudjuk, pontosan mire. Mikor marasztalni, megragadni, megérteni akarjuk, finom homokként hullik ki markunkból. A gyermekkorom karácsonyainak varázsa hasonlóképpen csak az emlékeimben él, még ha a meghittség, a család, az ajándékok öröme és a finom vacsora a mai napig is melegséggel tölti el a szívemet.
De mi is történt abban az első századi zsidó családban azon az estén, amelyről minden karácsonykor ma is megemlékezünk?
Copyright © 2022 TVShoeShine - shoeshine.hu. Minden jog fenntartva.
Az oldalt készítette: Webinformatics