Megszületsz a meleg családi fészekbe, ahol körülvesz apa és anya gondoskodó szeretete. Eddig még nem is olyan különös. Csakhogy van egy szokatlan körülmény: apukád a király. Hogy mi? Az bizony. Ennek a pozíciónak két fontos velejárója van: felelősség és hatalom. Felelősség, ugyanis a király dolga, hogy a birodalmában rend, béke és harmónia legyen. Rajta múlik, hogy mindenkinek van-e mit ennie, van-e hol aludnia, biztonságos-e az életterük, vagyis nagyjából minden. A másik velejáró pedig a hatalom, ugyanis a király szava szent. Mindenben döntési joga van, és ráadásul az eszközei is megvannak rá, hogy érvényesítse az akaratát, ugyanis történetesen ő a legerősebb alak az egész királyságban. Édesapádnak azon kívül, hogy ő a király, van még egy fontos tulajdonsága: ő egy jó király. Vagyis a hatalmát olyan módon gyakorolja, hogy a vállán lévő felelősséget mindenki javára hordozza, aki az ő birodalmában él. Odaadó, bölcs, gondoskodó. Ismerős? Na ugye.
Mindez téged hogyan érint? Hát úgy, hogy már abban a pillanatban, amikor megszületsz, van egy célja az életednek: te vagy a király örököse. Vagyis egy nap majd a te válladat fogja nyomni a felelősség, hogy rendet, békét és harmóniát teremts a birodalmadban, és meg kell tanulnod jól használni azokat az eszközöket, amik erre valók, vagyis a hatalmadat. Teljesen érthető, hogy édesapád az ideje nagy részét azzal tölti, hogy mindenre megtanít és felkészít. Királynak lenni ugyanis nem kifejezetten egy wellnesshétvége, és neked – bár ígéretes kis csirkefogó vagy –, még elég hosszú utat kell bejárnod ahhoz, szembe tudj nézni ezzel a kihívással.
Na mármost van egy bácsikád, aki történetesen gonosz. Jó, lehet, hogy épp nem a bácsikád, talán még arca, neve, személye sincsen, de biztosan ott bujkál valami sötét barlangban. Szövetségben van egy halom alja népséggel, akik egyetlen céljuknak azt tekintik, hogy apukádat, a királyt, megfosszák a hatalmától. Ők lényegében a megtestesült káosz. Ha véletlenül hatalomra kerülnének, szinte biztosan éhezés, bizonytalanság és nyomorúság köszöntene a birodalomra. (Spoiler: később tényleg hatalomra kerülnek, és pontosan ez történik. Szóval ez nem valami üres fenyegetés.) Szerencsére egyelőre erős kézzel uralkodik a király, így a cselszövők a birodalom határán kívül rekednek.
A gonosz, azaz a káosz csábításának nehéz ellenállni. Csináld azt, amit nem szabad. Más szóval: csináld azt, amit csak akarsz. Lássuk be, elég vonzó opció. És mivel még egy tapasztalatlan gyerek vagy, bedőlsz a csábításnak. Azt csinálod, amit csak akarsz, és oda mész, ahova nem szabad. Ezzel kinyitod az ajtót a káosznak, ami beözönlik és kis híján megfojt. Édesapád pedig erre azt teszi, amit az édesapák tesznek ilyenkor: megment téged, akár az élete árán is. Lehet, hogy az első mentőakcióba nem hal bele, mert nagy és erős, és félelmetes hangja van, de a másodikba vagy a sokadikba már igen. Végül is az egész életét annak szentelte, hogy te élhess, büszkén, boldogan és ahhoz a hivatáshoz méltóan, amit kaptál. Ilyen édesapád van neked. Tényleg? Tényleg. Ebben az önfeláldozásában az ellenség végül elragadja. És a halálakor egy félelmetes űrt hagy maga utána, ugyanis te még közel sem vagy kész. Lényegében egy mihaszna kölök vagy. Most ugyan mihez fogsz kezdeni?
Azonnal megjelenik a gonosz nagybácsi. Félelmetesen, kegyetlenül, ellentmondást nem tűrően a szemedbe néz, és azt mondja: a te hibád, és méltatlan vagy, hogy a király fia legyél. És a legrosszabb, hogy a szíved mélyén pontosan tudod, hogy igaza van. Méltatlan vagy. Rossz voltál. Azt csináltad, amit nem volt szabad, és ezért kellett meghalnia. De még ha nem is csináltad volta azt a bizonyos rosszaságot, édesapád előbb-utóbb akkor is meghalt volna, hiszen az egész életét rád áldozta. Így hát amikor a gonosz azt mondja: fuss, és vissza se térj többé, neked egy perc kétséged sincs afelől, hogy a jogos büntetésben van részed.
A száműzetés időszaka a lelked legbensőbb mélységeivel való szembenézés. Egy igazi leereszkedés az alvilágba, csakhogy ez a te alvilágod, a te sötétséged. Az életed célja, amit eredetileg örökségül kaptál volna, elveszett, az élni akarásoddal együtt. Hiába jelennek meg segítő barátok körülötted, hiába kezded újra mechanikusan a napjaidat, hiába áll vissza lassan-lassan elfogadható szintre a hétköznapi derű, semmi sem tölti be benned a lüktető ürességet. Ne is törődj vele, gondolod. És amikor valaki felbukkan a múltadból és emlékeztetni próbál rá, hogy neked van egy nem beteljesített küldetésed, és amíg ezt nem vállalod fel, mindenütt a káosz uralkodik: az első, zsigeri reakciód a tagadás. Hogyan tudnád felvállalni a küldetést, ha saját magaddal sem tudsz szembenézni?
Ami kimozdít ebből a csapdából, az egy misztikus tapasztalat. Egyik éjszaka felnézel a csillagos égre. Aztán belenézel a tükörbe, a saját szemedbe. Mindkettőt számtalanszor láttad már. De ez most... ez most más. A csillagok között egyszerre meglátod a végtelen univerzumot, és beléd hasít egy felismerés, hogy neked helyed van ebben a világban. A tükörképed egy pillanatra elhomályosul, és hirtelen édesapád néz vissza rád, aki az életét adta érted. Olyan éles a felismerés, hogy a hangját is meghallod, tisztán, érthetően szól hozzád. Te pedig, mint egy villámcsapás, megérted, hogy ő még mindig büszke rád, bízik benned, hogy szeretve vagy, mindig is szeretve voltál. És az út, ami a küldetésed útja, egyszerre kristálytisztán fekszik előtted, és pontosan tudod, hogy mit kell tenned, merre kell indulnod. És elindulsz, futva, semmi másra nem gondolva.
A gonoszt még le kell győzni, a rendet helyre kell állítani és a sebeket be kell gyógyítani, amit meg is teszel. De ez már nem a múlton való rágódás, hanem a küldetés beteljesítése, amellyel visszaadod az értelmet a létezésednek. Már nincs kétséged afelől, hogy mit kell tenned.
Kis idő elteltével pedig egyszerre arra ébredsz, hogy te lettél a király.
Szóval? Így már nem is olyan távoli ez a történet, nem igaz?
