Pár héttel karácsony előtt pár barátommal elterveztük, hogy bemegyünk az idősek otthonába, itt a város szélére és egy kicsit karácsonyozunk azokkal, akiket találunk. Sok bátorítást kaptam barátaimtól is, meg a budapesti Szent Egyed közösség beli barátaimtól, mégis egy kissé bátortalanul és félénken indultam neki az útnak, sok minden összejött, egy kicsit feszült is voltam... Aztán elindultunk, autóval összeszedtük tesómmal a barátokat. Volt aki gitárt is hozott, volt aki csak saját magát. Aztán bementünk az otthonba, az egyik nővér javaslatára beültünk egy kisebb konyhába, majd amíg a gitárosok hangoltak, addig Balázs barátommal nekivágtunk az otthonnak és hívtük az otthon lakóit egy kis süteményre, karácsonyozásra, énekelésre. Páran válaszoltak is és kijöttek a konnyhába. Amikor úgy gondoltuk, hogy kellően sokan vagyunk elkezdünk karácsonyi énekeket énekelni az egybegyűltekkel. Közben újabb emberek is betértek az énekszóra. Az egyikük hozott magával egy Bibliát és megkért, hogy olvassuk fel belőle az Izajás 61-et. Aztán felolvastuk a karácsonyi misék örömhírét is. Közben énekeltünk. Aztán a Lélek arra indított, hogy közösen imádkozzunk velük. Könyörögtünk az otthonban dolgozókért, az elhunytakért, majd elénekeltük közösen ,,A világnak Krisztus kell, a világnak kellesz te is, mivel te Krisztushoz tartozol'' éneket is. Végül az ,,Áldásoddal megyünk'' énekkel búcsúztunk. Hiszem, hogy az Úr kegyelméből folytathatjuk azt a találkozást, amit itt átélhettünk.
Másnap a Szent Egyed közösséggel és szegény (idős, idősekotthonában élő és hajléktalan) barátaival együtt ünnepelhettük a karácsonyt mise és egy ebéd keretében. Ahogy egyik hajléktalan barátunk mondta, amikor este találkoztunk vele az utcán: ,,A mise nagyon szép volt. Nagyon örültem, hogy ott lehettem. Az, meg, hogy az ebéden részt vehettem, nem is tudom elmondani...''.
Másnap éppen azon sopánkodtam, hogy senki nem ír nekem egy karácsonyi üzenetet (meg kell hagyni, hogy én sem írtam senkinek, lehet, hogy ez összefügg?), amikor a következő üzenet érkezett a mobilomra egyik barátomtól:
,,Bocs, hogy zavarlak, de sürgős. Van egy barátom, aki messziről jön és szállásra van szüksége egy napra, úgyhogy odaadtam neki a te lakcímedet.''-itt ,,felgerjedt szittya vérem'' és arra gondoltam, hogy na, már csak ez a kedves dolog hiányzott nekem, hogy fogok szólni apuéknak? És különben is miért hozzám küldte? Miért adta oda neki a címemet? ,,Hogy merészel''-te? Aztán tovább olvastam:
,,Kérlek fogadd be és szeresd őt. Az ő neve Názáreti Jézus (...)''
Na, ez volt az a rész, ahol igazán meghökkentem és szembe kerültem saját magammal.
Köszönöm Uram ezt a karácsonyt!
