Itt élünk a Föld nevű bolygón. Minden nap elmegyünk dolgozni, iskolába, tesszük a dolgunkat és közben észrevétlenül rommá aggódjunk magunkat. Észrevetted már ezt a "remek" jelenséget? Aggódunk azért, hogy mi lesz holnap, hogy miből lesz meg az új telefon, vagy az új autó esetleg ájfón. Mi lesz az érettségin, az államvizsgán, mi lesz ha majd ez, meg az történik velünk. Húzzuk az igát, hogy megteremtsünk "boldog" életünk feltételeit. Mivel nem látjuk az előttünk lévő másodperceket, az életünk jelentős részét azzal kell, hogy töltsük, hogy rettegjünk az előttünk lévő pillanatoktól.
De mi lenne, ha levetnénk ezt az ordas nagy baromságot néha a vállunkról. Tudom egyelőre lehetetlennek tűnik egy kizsákmányoló, egymás áttaposásán alapuló társadalomban ilyen "őrültséget tenni". De mégis, mi lenne ha megtanulnánk örömünket lelni a jeleben. Mi lenne ha úgy élnénk, ahogy élhetnénk...? Olofsson Placid megjárta a gulágot, átélte az elmúlt 80 év legsúlyosabb embertelenségeit. Most megnézheted milyen ember lett belőle!
A hétköznapi irigykedés, szürkület és világutálat ellen ajánlom neked Placid atyát. Minden napra!
