A Váci Egyházmegyében 2012 őszén indult útjának az egyházmegyei zsinat, melynek főbb irányairól és témáiról itt olvashatsz bővebben. A zsinat érinti a plébániai közösségek életének témáját is. Mivel az egyház nem csak papokból, vagy épp püspökökből áll, hanem minden hívő része az egyház "testének", a kisközösségeknek is bele kell kapcsolódniuk a zsinat által felvetett gondolatok formálásába.
Az építész megtervezi a házat, a kivitelező pedig felépíti. Ezzel a képpel indította Péter atya a múlt héten Gödöllőn a Szentháromság plébánián a "mi házi" zsinatunkat, amelyen az egyházközségben működő összes csoport képviseltette magát.
Isten megtervezte az egyházat, a terveket a Szentírásban nekünk is adta. Ki ne ismerné Jézus főpapi imáját: „Legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17, 20-26) vagy az első közösségeket, akiknek „mindenük közös volt” (ApCsel 2, 42-47). És mindannyian, akik benne élünk, azt is tudjuk, hogy ettől a tökéletes állapottól még messze vagyunk. Az egyház úton van.
Isten mégis ránk bízta, hogy legyünk a kivitelezői az Ő tervének. Nagyon kell azonban arra figyelnünk, hogy az építkezést ne a saját fejünk szerint vigyük véghez! Maradjunk az eredeti tervnél, így a kérdés az marad: hogyan tudnánk olyan egyházat építeni, amiben a Lélek lakást vesz?
A magunk kicsi közösségében gyakran megyünk a saját fejünk után és közben erről a Tervről megfeledkezünk. „Egy a test, de sok tagja van” (I. Kor. 12, 12-26) egy újabb jól ismert igerész. Gondoltunk-e már rá úgy, hogy minden testrész egy-egy csoport, közösség az egyházközségen belül? Mindegyikre szükség van ahhoz, hogy a test egészséges és teljes legyen, egymástól függetlenül azonban egyik sem létezhet. S mindegyik azért van, hogy gazdagítsa a testet, egyik sem lehet hát öncélú. Ezekkel a gondolatokkal és a következő három kérdéssel indított bennünket Péter atya kiscsoportos fórumokra.
- Isten tervéhez képest hol érzek hiányosságot a plébánián?
- Mit kellene tenni a magam csoportjában, hogy Krisztus teste felépüljön közöttünk?
- Mit tehetnénk egymás jobb megismerése és így az együttműködés érdekében?
A megszámlálhatatlanul sok csoport képviselői vegyesen kerültek be egy-egy csoportba, így sok olyan ember gondolkodhatott együtt, akik különben talán sosem beszéltek volna egymással. Megismertük egymás közösségeit és a különféle csoportok különféle gondjait, problémáit. Ami közös volt, hogy mindannyian hiányosságnak éltük meg azt, hogy a csoportok hajlamosak magukba zárkózni, gyakran nem is tudunk egymás létezéséről, életéről, tevékenységéről.
A probléma még megoldásra vár, azonban szerveződhet bármilyen program, hiába lesz, ha mi nem teszünk semmit ezért az egységért. Nyitottabbnak kell lennünk - nekem, aki írom; neked, aki olvasod – egymásra, tudatosan kell jelen lennünk a csoportjainkban, az egyházközségünkben azért, hogy ajándék lehessünk egymás számára. A "házi zsinat" felvetései, eredményei egyházközségünk minden csoportjához el fog jutni. Remélhetően a Lélek vezetésével minden közösségünkben tovább fog folyni a téma boncolgatása, formálása.
Így tudunk építkezni. Jó munkát!
