Már akkor álmodoztunk róla Baluval (régi osztálytársammal), mikor még mi is a suli padjait koptattuk, még tavaly, végzősként. Aztán most végre elérkezett a pillanat, meghívást kaptunk, hogy tartsunk egy kisebb, általunk még nem ismert csoportnak lelkigyakorlatot a nagyheti lelkigyakorlaton. Nem haboztunk sokat, elfogadtuk a meghívást.
Nagykedden a reggeli mise után el is kezdődött a lelkigyakorlat. Egy nagyon kedves és figyelmes csapatot ismerhettünk meg, beszélgethettünk velük, mesélhettünk nekik Krisztusban megélt élményeinkről, imádkozhattunk velük közösen. Egy kicsit el is fáradtam a végére, de ez inkább olyan jóleső fáradtság volt.
Be kell valljam, a készületem nem volt túl mély, nem olvastam utána a témának könyvekben, nagyon nem is elmélkedtem rajta. Inkább abból merítettem, amit átéltem az ifjúsági találkozókon, ami megragadott. Sokat segített a közös imádság Baluval a kápolnában, és hogy közösen hallgathattuk meg Haydn: Krisztus hét szava a keresztfán c. művét.
Köszönöm Uram ezt a lelkigyekorlatot!
