Látszólag ez a két fogalom teljesen különbözik egymástól, azonban mégis szervesen összekapcsolódik. Miután az ember betöltötte a 18-19 éves kort, nem lehet szétválasztani ezt a szenvedést és ezt az örömöt. És ez így marad kb. 5 évig. Persze a repetát kedvelőknek néhány esztendőre meghosszabbodhat ez az állapot...
Alapvetően három csoportra lehet osztani az egyetemistákat, illetve a főiskolásokat: a tanulósokra, a mázlistákra és az „ááá nem érdekel, karácsony van, ilyenkor tilos tanulni” elvet vallókra. Az ún. tanulósok, kasztja béli emberek a karácsonyfa mellett is a jegyzeteiket bújják. Könnyen fel lehet őket ismerni: az éjféli misére a legtöbb átlagos ember már álmos fejjel megy, azonban a tanulós csoport jeles képviselői ugráló szemgolyókkal, tág pupillával és egy termosz feketekávéval jelennek meg, továbbá feltűnően pattognak. Viszont, ha a koffein mennyiség a kritikus szintet megközelíti, kezdenek lassulni. Ilyenkor gyakran ejtik le – nem minden feltűnés nélkül – a perselybe szánt százasukat, hogy a pad alatt eltűnve felhörpinthessenek egy decit a jó erős feketéből, a célból, hogy ha hazaértek hajnali 2 körül, a koffein segítségével tovább folytathassák a fél 12-kor abbahagyott tevékenységüket: a tanulást.
A mázlisták csoportjába tartozók híven a nevükhöz: szerencsések. Egy tételt tanulnak meg, ezt a tételt húzzák vizsgán. A harmadik csoport tagjait pedig mi alkotjuk, akik 23-a estétől 27-e reggelig nem tanulunk, hanem ünneplünk.
Ezúton kívánok mindenkinek Békés Boldog Karácsonyt, minél több koffeinmentes éjszakai tanulást a szünetre, és mázlit (de leginkább tudást) a vizsgákra!
