Az én miatyánkom
Dr. Papp Lajos verse
Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád soha, senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe,
Ó, lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen
S fohászkodj:
Miatyánk, ki vagy a mennyekben!
Mikor magányod ijesztőn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a rossz – erre van Istene!
Ó, lélek, ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
Szenteltessék meg a Te neved!
Mikor mindenfelől forrong a nagyvilág,
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, lélek, ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba – hol örök fény ragyog -
S kérd: Uram!
Jöjjön el a Te országod!
Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne!
Ó, lélek, ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba – hajtsd meg homlokod –
S mondd: Uram!
Legyen meg a Te akaratod!
Mikor a kisember fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a gazdag milliót költ: hogy éljen,
S millió szegény a nincstől hal éhen,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba – tedd össze két kezed –
S kérd: Uram!
Add meg a napi kenyerünket!
Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül; sőt ellne támadsz,
Mikor: hogy imádkozz nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy tagadd meg Őt,
Ó lélek, ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S bocsásd meg vétkeimet!
Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak…!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el teremtődnek:
Uram!
Megbocsátok az ellenem vétkezőnek!
Mikor a nagyhatalmak a békét tárgyalják,
Mikor a béke sehol! Csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tűröd ezt Istenem, mi atyánk?!
Ó lélek, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a rossz, támad s tombol!
Uram, ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!
Amen
Utóhang:
S akkor megszólal a Mester, keményen-szelíden,
Távozz Sátán – szűnj vihar!
Béke s Csend legyen!
Miért féltek kicsinyhitűek?
Bízzatok, hisz én megígértem nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek
Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,
S a végső időkig – Veletek maradok!
