Egy szép májusi reggelen jó néhányan arra ébredtünk, hogy ma bolondballagás van. Van, aki már hetek óta kereste a jelmezhez valókat – hiszen ilyenkor mindenki beöltözik –, és van, aki csak tíz percet fordított a ruha-gondra.
Kedden már mindenki izgalomban volt az esti-éjszakai szerenád miatt, hogy nem tudjuk a dalokat, mindent el fogunk rontani, és jaj te jó ég… kellemes-kellemetlen várakozzásal telt a délutánunk, az éjszaka pedig már oldott és felszabadult hangulatot hagyott maga után. Hajnali négyre sikeresen visszaérkeztünk Gödöllőre, s ki mennyit, de azért egy-két órácska alvással, „kipihenve” néztünk elébe a „másnapnak”, amelyen „vidámballagtunk”…
A vidám az igaz – a ballagás már nem teljesen. Inkább vánszorogtunk, és élveztük, hogy mindenki kisebb nálunk (bizonyos értelemben még a tanárok is). Ismerős a helyzet? Akit csak ismer(t)ünk, nem úszta meg szárazon (vízpisztoly, tejszínhab (kevés), vizes flakon – ez volt a fegyvertárunk). Ha mégsem kapott vizet az illető, akkor ’csak’ a rúzsainkat koptattuk az arcán.
Minden osztálytermet, minden öcsit és hugit, minden barátot és barátnőt, ismerőst és ismeretlent boldogítottunk a jelenlétünkkel. A fáradtan csillogó szemek azért vidámságot, gondtalanságot tükröztek, és nem a félelmet az elkövetkezendőktől.
A jelmezek közt volt bőven ötletesség és nevetés. A tipikus munkásjelmez már megszokottá vált, egy-két koromfolttal ékesítve. Aztán jött egy szokatlan WC-s néni a Masaryk Kft.-től (egy fiú osztálytársam közvetítésében, árlistát is hozva. Csak líceumosok által ismert tréfa: WC-vödröt egy éjszakai fociért árult… ), egy pizsama bemutatóra készülő srác, egy matek zseni, két rózsaszín tünci-münci csajszika (Na, szépcsi vagyok? – ah, tökcsi vagy… ), egy cosplayes (azt hiszem Fate stay night-ból), egy cigány lányka, egy madárijesztő… és ami a legviccesebb volt: egy fiú, aki beöltözött lánynak, elment a menzásra beöltözve, és tényleg, hangsúlyozom tényleg(!) elhitték róla, hogy lány… Ebből is látszik, hogy milyen sokszínűek az emberek, mennyire befolyásolhatók.
Hanem azért egyszer minden jónak eljön a vége (mint ennek a cikknek), s mi is fáradtan, ki sem látva a pilláink alól buszoztunk, vonatoztunk, HÉV-eztünk hazafelé, hogy kialudjuk magunkat…
