Miért nem unalmas Nagymaros tizedszerre sem?
„Ne legyünk lekvárok!”:) –Mondja Kerényi Lajos atya.
Ajándékba kaptuk az életünket és annak minden egyes percét Istentől, és csak rajtunk áll, hogy ebből a rengeteg időből mennyit szánunk rá. Ő nem
fukarkodik az áldással, mi mégis annyiszor mondunk nemet annak ellenére, hogy ahol az Úr, ott a boldogság. Ha barátoddal/barátnőddel találkozol az nem unalmas…, hidd el az Úr is jó fej! Csupa szuper embert gyűjt össze, megajándékozza őket vidámsággal, jó idővel, jó előadókkal. Ad hozzá szép tájat, sok szeretetet aztán lesz belőle egy Nagymaros, szóval még a kotyvasztáshoz is ért:)
Ez annak a körülírása volt, hogy irgumburgumrontombontom, aki nem jött Marosra, az saját magával szúrt ki. És az örökzöld kételkedős kérdés: miért?
Például nem tudja mik a Biblia titkai, nem tudja a boldogság definícióját sem Kerényi Lajos atyától, nincs nagymarosos pólója (ráadásul narancssárga nincs neki!), nem beszélgetett a hivatásról, az előadóval sem, nem evett a szezámmagos halacskámból, pedig adtam volna neki:)
Lemaradt az előadásról. Én is azt hittem, hogy a Bibliáról már sok újat nem lehet elmondani, de Maroson abszolút sikerült bebizonyosodni az ellenkezőjének. Elmulasztott egy iszonyú jó szentségimádást, és egy felemelő misét.
Elmulasztott egy lehetőséget, hogy találkozzon Istennel…
