2008. 07. 10-13.
Galgás táborképek a galériában!
A galgamenti találkozók után végre elérkezett a nyárra szánt „kisebb” galgás tábor, ahova mi is elmentünk Gödöllőről. A 
legtöbben persze tőlünk jöttek, de a 80 fős csapatban érkeztek Pécelről, Hatvanból, Mogyoródról, Csömörről és a galgamente egyéb településeiről. Találkozhattunk Laci atyával is,- aki az egyik fő szervezője volt a tábornak -, de jött velünk Zsolt atya is, nehogy elfelejtsük őt a 4 nap alatt.
Éjszaka sátrakban aludtunk (egyneműek nem alhattak egy sátorban… vagy hogy is van ez??), már aki tudott pihenni Zsolt atya horkolásától és az első napi éjszakai akadályversenytől, aminek különböző állomásait már napközben felállították. Amikor azonban megkérdeztük, hogy mi is ez a bizarr pókháló, csak annyit mondtak nagy sunyin, hogy művészi alkotás… Aztán az este kiderült, hogy ez bizony egy többfunkciós alkotás: egyszerre lehet benne kitörni a nyakunkat és összekoszolni a ruhánkat. De nem számít, azért jó volt látni a fáradt fejeket a végén, mikor mindenki kómásan ágynak, illetve polifoamnak dőlt.
A reggeli koránkeléseknek is látszott a mellékhatásuk: voltak akik ébresztő után még 20 percet fetrengtek és a reggeli imán is még le-lebukott fejjel bóbiskoltak néhányan. Az utolsó napon már én is… hupsz… Pedig igazán ébresztő hatású volt… ám az utána következő reggelin azért már mindenki felébredt. A zenés tapsikolós ima után jóízűen ettük a finom felvágottas-paprikás-paradicsomos kenyeret. Második nap viszont úgy tűnt hirtelen leléptek a konyhás nénik, otthagyva csapot-papot és minket… ja és persze magukkal vitték a reggelinket és az ebédünket. Így puszta kenyéren és vízen éltünk. De estére meggondolták magukat és úgy döntöttek, hogy mégiscsak visszajönnek és még pogácsát is hoztak! Hát nem jó fejek? Na jó… az igazat bevallva szándékosan böjtöltünk aznap és még egy kavicsot is a kezünkben tartottunk, jelezve, hogy bűnösek vagyunk és a kő a bűnünk. De hála Istennek a nap folyamán több atya is érkezett, akiknél gyónhattunk, így végül délutánra szinte mindenki megszabadult a kőtől. Ki előbb (Ki hagyta a kavicsát az asztalon reggelinél?), ki utóbb…
Következő nap (bűneinktől megszabadulva) válogathattunk a sportlehetőségek közül: volt méta, röplabda, foci, ping-pong és csocsó. Igaz, hogy egy cseppet meleg volt, de a játék hevében erről mindenki megfeledkezett. Ebédnél kihirdették a nyerteseket és megkapták a jól megérdemelt csokijukat, kárpótlásul a sok rohangálásért a forróságban. De az sem maradt édesség nélkül, aki esetleg a vesztes csapatban volt. Igazságosan megosztottunk mindent, még egyik nap a vacsoránkat is vendégeinkkel. Egy igazi, vérbeli cigánycsoport jött le hozzánk a táborba és egy remek előadást is hoztak magukkal. Volt benne ének és tánc is. Bár meg kell hagyni, hogy a tánc valahogy jobban illett hozzájuk, mint az éneklés. A végén még mi is beálltunk és együtt roptuk velük. A vacsoránál odaült hozzánk az egyik kislány és megkérdezte, hogy: „ Te cigány vagy, vagy paraszt?” Mire kedves kispajtásom, Anna: „Hát… akkor már inkább paraszt.” Mire a kislány: „Tényleg? Pedig én azt hittem, hogy cigány, mert olyan szép vagy és olyan kedves, mint mi!” Milyen kedves… J
Az utolsó előtti nap estéje volt szerintem a legjobb.
Napközben minden kiscsoport készült az éjszakai produkciójára. Miután az utolsó és utolsó utáni simításokat is megtették, kezdődhetett az előadás. Persze Zsolt atya vicceitől nem szabadulhattunk itt sem… két jelenet között valahogy mindig kibuggyant belőle egy-egy poén. Na de a végére már mindenki együtt zengte az est egyik szlogenjét: „Mi a jelszó?” „Cicit!” „MI A JELSZÓ?” „CICIT!” (Nem megrökönyödni! A cicit egy övről lelógó szalag.) A napot a nehézkesen meggyulladó tábortűz zárta…
Az utolsó napon már mindenki holt fáradtan tengett-lengett, valószínűleg mindenkit megbélyegzett az a tudat, hogy hamarosan vége a tábornak. De azért még az utolsó csoportbeszélgetésnél próbáltunk aktív lenni, megszereztük egymás elérhetőségét, aláírását. A vasárnapi misén már csak Laci atya volt ott, mert előző este Zsolt atyának el kellett mennie. (Lehet, hogy ez volt az oka annak, hogy már nem beszélt olyan sokáig? J)
Azt gondolom, hogy ez a tábor mindenkinek több örömmel szolgált, mint amit első nap a kis fecnijére írva kiragasztott a templomba. Rengeteg új barátra és élményre tehettünk szert a 4 nap alatt… Remélem, hogy amit itt kaptunk, azt a táboron kívül is tudjuk majd sugározni magunkból.
