"Péter atya fősulisainak meg mindenféle suhancnak akik már, vagy még nem azok, a nyaralós hittantábora... :)" bazsik
Kétbodonyba utaztunk 5 napra, hogy kizárjuk magunkból a világ zaját, és csak egymásra és az Úrra tudjunk figyelni. A Fehérke története elég nagy hatással volt a zömmel egyetemista (illetve dolgozó) csapatra. Nem gondoltam volna, hogy ez a mese ennyire megérinti majd a társaságot. A jó Pásztorról, a nyájról, az eltévedt juhról, a rossz pásztorról és az ordító oroszlánról, Gőgösről, Bátorról, Csendesről és még sokakról szólt a „mese”. Ha jól magunkba nézünk, akkor felismerjük e, hogy elszakadtunk a nyájtól? És ha felismerjük, akkor van e bennünk vágy, hogy visszatérjünk ahhoz a Pásztorhoz, aki gondoskodik rólunk, aki tisztán tart bennünket, és aki mindegyikünket személyesen ismer? Vagy beletörődünk abba, hogy végül is a bántalmazások ellenére meg lehet szokni az életet a rossz pásztor nyájában is? A tábor alatt rádöbbentünk, mennyiszer csatangolunk el, és olykor el is hitetjük magunkkal, hogy a világ kínálta helyzetek menn
yire hasznosak számunkra. De a valódi boldogságot csakis a jó Pásztor nyájában lehet megtapasztalnunk. Segítsük egymást, mert felelősek vagyunk egymásért. Ha látjuk, hogy valamelyikünk bűnre hajlana (rossz nyáj fele kóborolna), akkor legyünk támasza neki, nehogy a gonosz megbélyegezze őt.
Vidáman, egymásra odafigyelve telt el ez a pár nap, és úgy érzem, hogy a közösség is erősödött ezáltal. Köszönjük Péter atya bölcs, Lélektől indított gondolatait, amelyek gazdagabbá tettek bennünket.
Képek a galériában!
