Újra Fonyód-ligeten. Amikor belépek a házba, felrémlenek bennem a két évvel ezelőtti, Calici vírusos emlékek… de leküzdöm őket: Idén nem lesz semmi baj!
És tényleg nem is lett. Bár a konyhán továbbra sem tudnak jól főzni, a Gazdag-büfé mindig tárt ajtóval várta az éhezőket. Blocust és Scrabble-t játszott az egyházközség apraja-nagyja. Kihasználtuk a Balaton közelségét: nem csak vízi sorverseny, hanem vízi méta is volt, sőt néhányan az éjszakai-holdfényes fürdőzést is bevállaltuk. Esténként Lázár Ervin mesevilágában jártunk (részemről királylány képében, bizony!) Rájöttem, hogy együtt még olimpiát nézni is sokkal jobb, minden étkezést végigszurkoltunk.
Ha visszagondolok erre a pár napra, felvillanó képeket látok: Zsolt atya boszorkánynak öltözve, de olyan élethűen, hogy a kicsik sírva fakadtak! Lábunk alatt motorozó gyerkőcök. Gitárok. Zsolozsmás könyvek. A Kis-Balaton és a sárga-pólós áradat. Naplementék. Árvaszúnyog felhők. Sütögetés a parton. Tűzijáték. Vízilabdadöntő. Kalózok és gumicsónak. A szeretet-faliújság.
Szabadon és mégis EGYÜTT.
