Hat óra tájban megérkeztünk Kétbodonyba, egy kis faluba Nógrád megyében. Olyannyira kicsi volt a falu hogy a lélekszámát komolyan feltornázta 22 fős létszámunk. Szállásunk ideális helyen volt, így nem kellett félnünk a zivataroktól sem, ami a rossz időnek köszönhetően bármikor elkaphatott minket.
A tábort egy misével kezdtük melyben az Úr áldását kértük a tábor céljának megvalósítására azaz, hogy mindenki kicsit jobban ismerje meg önmagát és ezáltal még nagyobb ajándék legyen a többiek számára. Ez után következett az aznapi leginkább várt program a vacsora. Mindenki hozott magával bőségesen enni így mindenki tele hassal ment el lefeküdni az esti mese után. Másnap az ébresztés reggel 8-kor volt.Tábori képek itt.
A reggelit a szállás ebédlőjében költöttük el, majd következtek a programok. A szervezők rendesen kitettek magukért. Indításképp magunkat kellett értékelni, jellemezni ami meglepően nehéz feladatnak bizonyult mint az a kiscsoportban ki is derült. Ezután már csak egy páros beszélgetésre maradt idő, ahol a változatosság kedvéért a másikat kellett megismerni. Ebéd után árverésre bocsátottuk értékeinket, melynek az eredménye az lett, hogy a családot és a szeretetet tartották a licitálók a legértékesebbnek. Vacsora után fociztunk és métáztunk aminek az lett az eredménye, hogy nem csak lélekben hanem testben is elfáradtunk, ráadásul még el is áztunk. Misével zártuk a napot, de akinek még volt energiája az a vér és összeesküvés elméletek világába csöppenhetett pillanatok alatt a Lilla nevével fémjelzett maffiázásban. Az utolsó nap reggelén (szerk. megj.: ez költői elírás, valójában előző nap délután), akik túlélték a tegnap estét azok megnézhették a Grand Torino című filmet, ami kiváló gondolatébresztőnek bizonyult. Számomra a legérdekesebb feladatot az utolsó napon kaptuk ami abból állt, hogy le kellett rajzolnunk az addigi életutunkat. Habár a rajzok nem lettek olyan művésziek, a történetek amik hozzájuk tartoztak mindenkit lebilincseltek. Indulás előtt misével zártuk le a tábort, keretes szerkezetet adva ezzel az élménynek.
Véleményem szerint a tábor elérte a célját és azon kívül, hogy mindenki jól érezte magát jobban megismerte mindenki a benne lévő Istent és ezzel saját magát is.
