A találkozó teljes hanganyagát - köztük Kerényi atya előadásával - meghallgathatod itt!
Nagymaros 2011 ősz: „Legyenek mindnyájan egy!” (Jn 17,21)
Ahogy itt ülök és azon gondolkodom, mit is írhatnék az elmúlt szombatról, a legmeghatározóbb gondolatom hirtelen az, hogy elmúlt. Elmúlt, amely első ránézésre egy szomorúnak tűnő tulajdonsága a Nagymaros 2011 őszi találkozójának. De ha jobban belegondolunk, nem is olyan negatív ez, mint elsőre hallatszódik. Hiszen az elmúlásához az is hozzá társul, hogy megtörtént. Megtörtént velem, veled, velünk, mindenkivel, aki ott volt. Azoknak, pedig akik nem voltak ott, elmesélem.
Kezdjük rögtön az elejéről. Október első szombatján, sőt mi több első napján, kora reggel felkerekedtünk az ország minden egyes részéről, hogy minél előbb a már alig várt célba érjünk. Nagymarosra megérkezve, már alig bírtunk magunkkal, ki akartunk szállni a kocsiból, hadd menjünk, hadd lássunk mindent. Ismerős arcok, kedves emberek, így indult a keresés.
Reggel 9 óra, kezdődik a közös reggeli ima. Körbenézek és fiatalok, öregek, fiúk, lányok, barátok, barátnők, ezernyi helyről érkező lelkes hitvallók. A szememet behunyva pedig érzem, Ő is itt van, Isten, aki miatt ez a rengeteg ember elzarándokolt. Hiszen ez is egy zarándoklat.
10 óra, és már nemsokára a fő előadók is megérkeznek, Orosz István, görög katolikus pap, és felesége, Rita. Érdekes témával érkeztek hozzánk: Matematika a Kapcsolatainkban. Mindenki keresi a párját, mindenki szeretne olyan társat, aki mellett még a fű is zöldebb, és az ég is kékebb. Ez persze nem ilyen egyszerű, hiszen még ha meg is találjuk, akkor is meg kell küzdenünk a kapcsolatunkért. Nem a másikkal, aki talán másik műfajú zenét kedvel, és nem is Istennel, aki feltétel nélkül szereti minden gyermekét, hanem elsősorban önmagunkkal, hogy azokat a rossz tulajdonságainkat, amelyeket mi sem szeretünk önmagunkban leküzdjünk, és megszabaduljunk tőlük. Ez pedig koránt sem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, bár ha még egy segítő társat is ad mellénk az Úr, akiért mindezt érdemes megtenni, talán mégsem olyan nehéz. 1+1+1=1. Miért? Két ember, akikből egy idő után egy pár lesz, és a kapcsolatuk olyan őket összekötő hiten alapszik, hogy még Isten is jelen van benne, így a három egészből egy egység lesz. Így lehetőségünk van egy olyan csodálatos szeretet-kapcsolatban élni, amelyben egymást segítve és erősítve a legjobbat hozzuk ki magunkból, és a másikból, hogy azzá váljunk, akivé Isten szánt bennünket.
11 órától a fakultációk tömkelegéből választhattunk. Volt lehetőség beszélgetni Kerényi Lajos atyával a keresők számára, beszélgetés a főelőadókkal, Bibliai fakultáció, kiscsoportos beszélgetés a Duna parton, szerzetesi hivatásról érdeklődőknek, és még sok más érdekes program.
A nap folyamán még rengeteg alkalmunk volt Isten közelében járni-kelni. Szinte egész délután adódott a lehetőség a gyónásra, és kettő órától Szentségimádásra. A találkozó megkoronázásaként pedig együtt ünnepeltük Istent a Szentmisében, melyre a diákmaros is becsatlakozott, a végén pedig a gyerekmaros is megmutatta magát.
Akik még nem voltatok azért, akik pedig már voltatok hát azért gyertek el 2012. május 19-én a következő, élményekben biztosan gazdag Nagymarosi Ifjúsági Találkozóra. Találkozzunk ott!
