Változunk. De vajon mivé változunk?
„Szeresd felebarátodat, mint önmagadat!”
Van olyan, amikor egyszerűen csak azt érzed, hogy valami nagyon hiányzik? Mit teszel akkor? „Miért kérdésekkel” bombázod az Istent? Magadba zuhansz? Besöpröd a szőnyeg alá és elfoglalod magad minden mással? Úgy teszel, mintha nem lenne semmi, de közben belül szenvedsz? Hangos dolgokkal veszed körül magad, hogy ne halld a belső sírásodat? Ismered egyáltalán az érzéseidet? Szoktál foglalkozni velük? Vagy túllépsz erővel mindazon, ami bánt, nehéz? Esetleg kitöltöd fájdalmadat másokon?
Hosszú az út, amin az ember eljut a békességig önmagában. Hosszú és néha elég nehéz. Gyötrődős. Fájdalmas. Szorongató. Félelmetes. Aztán ahogy meglátod a fényt felcsillanni, akár csillag, akár lámpa, esetleg egy gyertya fényében, vagy valakinek a szemében, ahogy rálelsz a színes kövekre és virágokra az úton, ahogy észreveszed a szellő simogatását és a napfényt az arcodon, már érzed, megéri.
Megéri elindulni megismerni önmagadat és megtanulni szeretni. Úgy, ahogy Isten, aki alkotott, szeret. Lassan-lassan rájönni, hogy nem elég eltűrni a tulajdonságaidat, legyenek azok lelkiek vagy fizikaiak. Hanem egyenesen hálát lehet érte adni. Sőt! Kell. Mert, amint megérted, hogy Isten szeret, megérted azt is, hogy minden, amit Ő ad csak szeretet lehet. És ki más adta volna a hajadat, az arcodat, az alkatodat, a személyiségedet? Ki formált anyád méhében, ha nem Ő?
Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem. 14Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved. Lelkem ismered a legmélyéig, 15létem soha nem volt rejtve előtted.” 139. zsoltár
S ha Ő alkotott ilyennek, akkor az biztosan a javadra válik. Akkor azok a tulajdonságaid is ajándékok, amiket nem is szeretsz. Ajándékok, mert valamiképp közelebb segítenek Hozzá, a Teremtőhöz, minden lét Forrásához. Ez a feladat, ez az önismeret értelme és célja: felfedezni a Hozzá vezető utat önmagadban. Adottságaid által. Rájönni, hogy miképp vezet Ő belülről. Figyelj magadra, indulj el, fejtsd meg azt a titkot, ami te vagy. Ahogy megismered és megszereted magadat, egyre jobban megérted és megszereted a másikat is. A másikat, akit melléd adott Isten. Csodálatos utakon járunk. Magunk és egymás léte által. Ne felejtsünk el hálát adni érte minden nap!
