Eljött az október és az a nap, amire a harmadikosok az elsősök a legjobban várnak. A tanárok már előre félnek, hogy mit kell kiállniuk az újoncoknak és a többi osztály lázasan készülődik a különböző bárok megnyitására.
Idén sem történt másként, mint az előző években. Kapunyitás, pecsétek kiosztása, újdonságként táncház a gyülekezeti teremben és aztán, már a sokak által várt, előadása a ,, kicsiknek”. Úgy látszik tanáraink már megelégelték a sok paródiát és az elcsépelt témákat. Ezért (egy szerintem nagyon pozitív gondolattal) 3-3 lehetőséget adtak az osztályoknak.
Az egyik osztály mind a 3 témát (Rómeo és Júlia, Micimackó, Teremtés történet) felhasználva ,a mai reklámokból is egy kicsit beleszőve, létrehozott egy kerek kis történetet. A másik osztály a Hófehérke és a hét (még az elején nyolc) törpe történetét adta elő kicsit más, de annál viccesebb szemléletben.
Ezek után következett a rettegett feladatok ideje. Mindenki izgult az elején, aztán már a vége felé inkább unatkozott. Nehéz végignézni 30 ember szivatását, egy idő után szétmegy az ember feje a sok kiabálástól. Azért voltak vicces feladatok is. Például, minél több aláírást szerezni egy pelenkára, miután az alany felvette, minél több pénzt összeszedni. A hagymaevéstől eltekintve nem voltak durva dolgok .Végül jutalmul a kiállt megpróbáltatásokért, két osztály közül a nyertes kapott egy kis ajándékot az avatóktól (torta, emléklap…)
Míg az elsősök a termekben izzadtak, addig az iskola többi részén kinyitottak a bárok. Egy csipet Mexikó (natchos bár és a matektanár pluszt érő kuponja ha ettél) , tortijja , tea és sütemény, pizza, filmnézés és saláta bár. Emellett még volt hennafestés is. Hihetetlen hogy megengedték a LÍCEUMBAN. Többségében a bárok jól sikerültek. A tanároknak legjobban a tea ,,jött be”. Ültek a félhomályban és beszélgettek .És talán ami a legnagyobb szenzáció volt a karaokee a saláta bárban. El kell mondani, hogy eredetileg nem ez helyszín volt erre kitalálva, de az osztályfőnök ,,leleményességének” köszönhetően az osztálytermünkben ( mert az én osztályom csinálta a sali bárt) lett kialakítva ez a foglalatosság. De kérdem én, miért csak azok karaokiznek, akiknek nincs jó hangja??? Ez azt hiszem egy örök kérdés marad.
Összegezve minden osztály talál valami örömöt ebben az alkalomban. Az elsősök műsorral készülnek, a harmadikosok avatnak, a többi osztály bárt csinál és a végzősök szemlélődve nézik végig az utolsó Zöldfülüek bálját. Lehet, hogy a tanárok már belefáradtak, hogy mindig ugyanazt kell végignézni és már talán nem is olyan izgalmas nekünk diákoknak sem. De ez szerintem egy jó hagyomány, amit folytatni kell és néhány új, jó ötlet mindig színesebbé (zöldebbé:-) teheti az egészet.
