"Ne félj attól, hogy ha "egyedül" Jézus él benned, akkor nem lesz
jogod arra, hogy bármit is mondj.
A lélek a Teremtés gyöngyszeme.
A lélek maga a vágyakozás a szeretet után, amely minden egyes ember sajátja.
Isten a Szeretet: amikor Isten a lelket megteremtette, minden egyes
lényben beleoltotta a szeretet utáni vágyat, számtalan finom
különbséggel.
Ha a lélek annak tudtára ébred, hogy mi is ő (szeretetre teremtett
csodálatos remekmű) tulajdonképpen, akkor vágyik rá, hogy egyesüljön
azzal, Aki ily nagy szépséggel ajándékozta meg őt. A lélek vágyik az
Istennel való bensőséges egyesülésre, hogy szabadsága azáltal azzá
lehessen amire Isten szánta, s ha egyesül Vele, felfedezi Benne a
végtelen boldogságot.
A lélek "én"-je tehát nem más, mint az emberi lét szabadsága.
Ha a lélek nem akar visszatalálni Istenhez - mert szabad - akkor a
Gonosznak adja magát, aki kísértésbe viszi és megpróbálja fogságban
tartani.
Attól, hogy az "én"-je egoizmusban, magányosságban és büszkeségben
növekszik, a Sátánnal alkot egységet. Ilyenkor már nem igazán olyan
énről van szó, amely a lény sajátjának mondható.
MINDEN, amit gondolsz, mondasz vagy teszel, vagy Istentől jön, vagy a
Sátántól. Semmi sem jön csak egyedül a tőled. Érted?
Lelked azonban saját finom különbözőségével ahhoz kezd hasonlítani,
amit kap és amit befogad.
Ettől lesz szép, vagy förtelmesen csúnya.
A lélek élete a vágy a szeretetre. Ha nincs benne ez a vágy, a lélek halott.
Az "én" a te választási szabadságod, azokkal a csodálatos, finom
különbözőségekkel, amelyekket a teremtő neked ajándékozott..."
