Az ökumené olyan, mint amikor az ember közös nevezőre hozza a dolgait, mint amikor egyetlen vezérfonalra fűzi fel életének történéseit. A közös nevező, a vezérfonal, ami minden keresztény
ember számára ugyanaz kell, hogy legyen, Jézus Krisztus.
Fel kell ismerni a többi keresztény felekezetben azt, hogy mindegyik közös alapon nyugszik,
azaz Krisztus tanításán, így a lényege mindegyik felekezet tanításának ugyanaz.
Az ember gyarlóságánál fogva hajlamos a saját köreinek előnyben részesítése közben más körök becsmérlésére, silányabbnak minősítésére. Próbáljuk meg másokban is a jót észrevenni – ne csak magunkban – mert mindenkiben van jó is.
Más keresztény felekezeteknél is ugyanaz az alap, ugyanaz a jó, maga Jézus Krisztus. Sajnos tapasztalataim szerint a templomba járó emberek között manapság nagy számban vannak olyanok is, akik - elfelejtve a fentieket - nemcsak a más felekezetű hívek felé, de a saját felekezetük tagjai felé sem fordulnak szeretettel. Ha az emberek nem nyitják meg a szívüket a saját egyházközségük tagjai felé sem, akkor nagyon nehéz lesz megvalósítani, hogy más felekezetek felé nyitottak legyenek, sőt, hogy elfogadják azt, hogy ők is igaz keresztények.
Igaz az a mondás, hogy az embereknek előbb saját magukba kellene nézniük, megtisztítani saját bensőjüket az ott megragadt kisebb-nagyobb bűnöktől, hogy tiszta lelkülettel könnyebb legyen mások felé fordulniuk. Rohanó világunkban azt tanuljuk, hogy a nehezebb dolgokon, pl.: önmagunk javításán, lépjünk túl és a könnyebb, felületes dolgokkal törődjünk. Milyen jó is lenne, ha minden ember inkább arra fordítaná az energiái nagy részét, hogy megjavítsa magát és azon fáradozna, hogy - Jézus iránymutatását követve - hasonlóvá váljon hozzá. Akkor más nemes cél elérésére nem is kellene olyan nagy erőfeszítéseket tenni, mivel az szinte jönne magától.
A lényeg: szálljunk magunkba, javítsuk ki hibáinkat Jézus segítségével és akkor az ökumené is gyerekjáték lesz.
