Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha valaki megdicsér, ha elismernek, ha megtapsolnak. Aztán állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor keletkezik benned, ha a napkeltét vagy naplementét nézed, vagy csak a természetet úgy általában; ha olyan könyvet olvasol, vagy olyan filmet nézel, amit teljesen élvezel.
Idézd fel magadban azt az érzést, amit akkor érzel, ha sikeresen megoldasz valamit, ha elérsz valamit, ha feljutsz a "csúcsra", ha megnyersz egy vitát. Állítsd szembe azzal az érzéssel, ami akkor ér, ha igazán örömmel végzed a munkád, ha teljesen elmerülsz abban, amit éppen csinálsz.
Emlékezz vissza, milyen érzés volt az, amikor hatalmad volt, amikor te voltál a főnök, amikor felnéztek rád, amikor az emberek tőled kaptak utasítást, vagy amikor népszerű voltál. Most állítsd szembe azokkal, percekkel, amikor mindenestül jól érzed magad egy barátod vagy egy több ember társaságában, ahol vidámság van és őszinte beszélgetések.
Miután elvégezted ezeket az összehasonlításokat, próbáld meg megérteni az érzések lényegét. Egy jelentős részük hiúságon alapszik ezeket hívhatjuk „földi” érzéseknek. A másik részük az alázaton, amikor érezd, hogy hol a helyed a rendszerben, és tiszta rácsodálkozás és elmerülés a teremtett világ csodáiban. A „földi” érzéseket a társadalom és a kultúra hozta létre a másikat Istennel való harmónia. Gondold át, melyik az, amelyik uralja az életed. Gondold át értékrendszered alapján, melyik illeszkedik jobban hozzád. Gondold át, mennyire vagy így hiteles.
(Anthony De Mello gondolatati alapján)
